„A globalizáció hatásai a robotoktól a gazdasági válságokig”

Közgazdász, fizikus és villamosmérnök professzorok pódiumvitája útravaló gondolatokkal a globalizáció hatásairól.

Robotizált hétköznapok, oktatás és lélek kérdése és az emberiség fejlődésének iránya – néhány téma a pódiumvitáról, amelyen szakkollégistákkal és érdeklődő hallgatókkal osztotta meg véleményét és álláspontját három tekintélyes műegyetemi professzor. Härtlein Károly, a BME Természettudományi Kar Fizikai Intézet oktatója, Tevesz Gábor, a BME Villamosmérnöki és Informatikai Kar oktatási dékánhelyettese, az Automatizálási és Alkalmazott Informatikai Tanszék egyetemi docense és Veress József, a BME Gazdaság- és Társadalomtudományi Kar korábbi dékánja, az Üzleti Tudományok Intézet Pénzügyek Tanszék egyetemi tanára egy-egy rövid előadásban fejtették ki gondolataikat a globalizációról a Műegyetem első „Szakkollégiumi Expó” című rendezvényének esti beszélgetésén.

„A robotok pontosabb és precízebb műveletek végzésére képesek, kiküszöbölik az emberi pontatlanságot és nagyobb a teherbírásuk. A termelés és a gyártás folyamataiban is fontos szerep jut a gépek monotóniatűrésének, terhelhetőségének, megbízhatóságának, e mellett ma már vészhelyzetben, azaz emberi élet épségét kockáztató helyzetekben is robotokat vetnek be” – érvelt a gépek, gépcsoportok mérnöki fejlesztése mellett Tevesz Gábor, a VIK docense. E fejlesztésekben fontos szerep jut a korszerű kommunikációs technológiáknak. „Az utóbbi negyed évszázadban az internet és a mobilkommunikáció robbanásszerűen fejlődött, lehetővé vált a helyhez nem kötött kommunikáció és adattovábbítás, így a felhasználók is nagyobb szabadságfokot kaptak” – fejtette ki, felhívva a figyelmet a következő, azaz, az ötödik generációs (5G) hálózatokra a mobilkommunikációban. „Az ipar és a kutatók sokkal stabilabb és gyorsabb válaszidejű rendszer létrehozásán dolgoznak, amely világszerte nagyobb elérhetőséget és hozzáférést biztosít majd az internethez.”

„A szüntelen technológiai fejlődést jól szemlélteti a gépjárművekben alkalmazott vezetéstámogató eszközök funkcióinak bővülése, és az autonóm, azaz önjáró autók létrehozására tett kísérletek. Utóbbiak feltétele a hatalmas területeket áthidaló, zavartalan és megbízható kommunikáció megteremtése” – fejtette ki a globalizációval együtt járó technológiai haladásról a VIK oktatási dékánhelyettese.

„A technológiai fejlődés hatással van az oktatásra és a tanításhoz használt eszközökre is, valamint új pedagógiai kérdéseket vet fel” – folytatta Härtlein Károly, aki szívügyeként tekint a természettudományok, kiemelten a fizika színes, kísérletekkel gazdagított oktatására. „Globalizált világunkban megváltoztak az egyes társadalmi szereplőkkel, azaz, az iskolával, a tanárokkal, a szülőkkel vagy a gyermekekkel szemben támasztott elvárások, és személytelenebb lett az oktatás.” Aggodalmának adott hangot a természettudományos ismeretek és tudás hiánya miatt. „Az új generációnak a technológiai fejlődéssel lépést tartó ismereteket kell tanítanunk, amelyekhez nélkülözhetetlen az erős természettudományi alapismeret.” A közeljövő megoldandó problémájának tartja a pedagógus életpálya vonzóvá tételét.

„A gépek fejlődésével az ember visszafejlődése töretlen” – vetette fel Veress József, aki szerint a mai „elgépiesedett világunkban nagyon nehéz ’embernek’ maradni”. Úgy véli, részben a mindennapokban használt eszközöknek is köszönhető, hogy már vannak gyerekek, akik nem tudnak rajzolni. A jelenlévő fiataloknak útravalóul annyit mondott, fontos, hogy emberként, és ne robotként tudatosítsuk mindennapi céljainkat.

Az előadásaikat követő közönségkérdésekre válaszolva Tevesz Gábor az élethosszig tartó tanulás (Life Long Leaning) fontosságát hangsúlyozta, saját szakterületét hozva példaként. „Az informatikusoknak 3 évente, míg a villamosmérnököknek 5 évente célszerű frissíteniük a tudásukat. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy mire az egyetem alapszakára beiratkozott informatikushallgató végez, már részben 'el is avul' a tudása. Ezért sok múlik azon, hogy az oktatók is lépést tartanak-e a fejlődéssel.” Világossá tette, hogy a Műegyetem lényegesen jobb helyzetben van sok hazai felsőoktatási intézményhez képest. „Ipari indíttatású projektjeink ’rákényszerítenek’ a folyamatos fejlesztésekre, amelyeket igyekszünk beépíteni az oktatásba is.”

Härtlein Károly és Veress József egyetértettek abban, hogy a tehetségekre már nagyon korán, a gyermekkorban oda kell figyelni, és ebben a szülőknek van a legnagyobb felelősségük.

A pódiumvitán szó esett még az oktatók szerepéről a mai tömegoktatásban: „dolguk-e” az oktatóknak a nevelés? Tevesz Gábor válaszában a VIK-en néhány éve újra létrehozott tanköri rendszert említette: az elsőéves hallgatók mellé az egyetemi életben és tanulásban már tapasztalatot szerzett felsőéves mentorokat jelölnek ki egy-egy évre. A tankörök összejövetelére a kar órarendben biztosít időt és lehetőséget, hogy azok segíteni tudják a fiatalok beilleszkedését az egyetemre. A kezdeményezésnek akkora sikere lett, hogy a hallgatók az egy éves időtartamon túl is szívesen folytatnák a programot.

A pódiumvita zárásaként a résztvevők kérdésére válaszolva mindhárom oktató hitet tett a sport, mint testi és lelki foglalkozás jelentősége és jótékony hatása mellett, és minél több a mozgásra ösztönözték a megjelent fiatal közönséget.

TZS - TJ

Fotó: Takács Ildikó