„Az innováció a tudományos munka révén lehet a felsőoktatás szerves része”

Szakmai pályafutása és magas szintű tehetséggondozó tevékenysége elismeréseként részesült kitüntetésben a BME Építőmérnöki Kar professor emeritusa.

„Nem számítottam rá, ugyanakkor meleg szívvel és örömmel fogadtam a díjat az egyetemi szakmai közösségtől és az intézmény vezetésétől, akikkel az elmúlt évtizedekben közösen dolgoztunk a hazai mérnöktársadalom magas színvonalú oktatásáért” – vallotta a József Nádor Emlékérem átvétele után Fi István, a BME Építőmérnöki Kar Út és Vasútépítési Tanszék professor emeritusa, a kar korábbi gazdasági dékánhelyettese és tanszékvezetője. Az egyetem legrangosabb kitüntetésével elismert professzor négy és fél évtizeden át végzett oktatási és kutatási tevékenységet a Műegyetemen. Ő dolgozta ki a kétlépcsős tanszéki oktatási programot, egyúttal részt vett annak megvalósításában. Több évtizeden át magas szintű tehetséggondozási tevékenysége részeként létrehozta szakterülete hatékonyan működő szakmai-tudományos műhelyét, amellyel hazai és nemzetközi szinten is a BME hírnevét öregbítette. A József Nádor Emlékéremre Dunai László, az Építőmérnöki Kar dékánja terjesztette elő.

Fi István klasszikus oktató-kutató életpályát járt be: az egyetem elvégzése után okleveles építőmérnökként alma matere tudományos munkájába és oktatási tevékenységébe kapcsolódott be. „Pályám elején Magyarországon még kevés nagy volumenű útépítési beruházás valósult meg, így a Műegyetemen zajló kutatások jelentették a kecsegtető szakmai lehetőséget számomra” – emlékezett vissza életének egyik fontos mérföldkövére Fi István.

Már fiatal oktatóként is azt vallotta, hogy „az innováció az azt megalapozó tudományos munka bemutatásán keresztül válhat az oktatás szerves részévé”, továbbá azt is, hogy „egy kutató csak úgy lehet hiteles szakember, ha az útépítéseknél alkalmazott anyagokat előbb saját maga is vizsgálatnak veti alá laboratóriumi körülmények között, majd az eltérő és a szélsőséges környezeti feltételek mellett alaposan megismerve azok tulajdonságait javasolja beépítésüket”.

Az Építőmérnöki Kar kitüntetett oktatója a tanszéke szinte valamennyi kutatási irányában kamatoztatta szakmai tapasztalatait. Kezdetben forgalomtechnikával foglalkozott: az egyes járművek, majd járműfolyamok viselkedését tanulmányozta a hazai úthálózaton. Különböző megoldásokat dolgozott ki arra, hogy a forgalom hogyan tehető gyorsabbá egy olyan hálózatban, amelynek csomópontjai eltérő átbocsátó képességgel rendelkeznek. Javaslataiban az utazási idők minimalizálására törekedett, hogy ezzel a hajtóanyag-fogyasztás és a károsanyag-kibocsátás is csökkenthetővé váljon.

Később környezetvédelmi témákkal foglalkozott. Vizsgálódásai idején Magyarországon az ólmozott üzemanyag használatáról a közvetlen környezetet kisebb mértékben terhelő és az élővilágra kevésbé ártalmas kibocsátások mennyiségének becslésére, valamint azok hatásmechanizmusai vizsgálatára tértek át. Tanszéki kutatótársaival és a Vegyészmérnöki Karral közösen egy olyan járművet szereltek fel, amely alkalmas volt különböző összetételű és sebességű járműcsoportok károsanyag-kibocsátásának mérésére.

Fi István tapasztalt mérnökként, hazánk európai uniós csatlakozásakor vágott bele az útépítés és az útépítési technológiák tanulmányozásába. „A nemzetközi közösség építési szabályozásának átvétele és az ezzel együtt járó forradalmi szabvány-átalakítás jelentős feladatokat rótt ránk, miközben számos kutatási pályázati forrás is megnyílt a magyar szakemberek előtt” – ecsetelte a díjazott oktató-kutató, aki akkoriban egyebek mellett az aszfalt felhasználási lehetőségeinek tanulmányozásával foglalkozott. Ekkortájt a tendereken elnyert támogatások felhasználásával és egyetemi kölcsönből többedmagával felépített, illetve felszerelt egy új útpályaszerkezeti laboratóriumot, amelynek technológiai szintje vetekszik a vezető európai útépítő vállalatok laboratóriumi felszereltségével. „E laboratórium lehetőséget teremtett a kibővült kutatási lehetőségek mellett arra is, hogy a hallgatók megismerjék a legújabb vizsgálati berendezéseket, a rájuk épülő technológiákat és olyan mélységében tanulmányozzák az útépítési anyagokat, eljárásokat, hogy az motiválja őket a kutatómunkában való részvételre” – összegezte a létesítmény jelentőségét, amely később fontos helyszíne lett a tanszéki oktatásnak, alapja jó néhány PhD dolgozatnak.

Fi Istvántól megtudtuk, hogy csaknem két évtizede részben saját erőből, részint ipari támogatással jött létre a tanszék számítógépes laboratóriuma és a szakterület akkor legfejlettebb kutató-, valamint tervező szoftver könyvtára. Ettől kezdve olyan informatikai programok segítségével oktattak, amelyekkel a hallgatók sokkal egyszerűbben és számos variációban tudták elkészíteni tervfeladataikat, illetve a szimulációs és méretező programokkal kidolgozni PhD téziseiket. A professzor büszke arra, hogy tanszéke volt az első szervezeti egység a karon belül, amely saját számítógépes műhellyel rendelkezett.

A díjazott oktató-kutató szerint a hallgatók jól fogadták az elmúlt években a bővülő technológiai lehetőségeket és a tanszéken kidolgozott oktatási reformokat. Fi István a kiscsoportos szakmai foglalkozások jelentőségéről elmondta: „Az oktatás akkor lesz hatékonyabb, ha a diákok és az oktatók kapcsolata nem csak a konzultációkra korlátozódik; vagyis, ha minél több helyben, azaz egyetemen megoldható feladatokon dolgozhat szorosan együtt a tanár és a tanítványa, versengő team munkában a tanuló és a mérnök. Ez az együttműködés a mai munkahelyi környezetre jellemző csapatmunka egyik biztos alapja lehet.” A szakterületeiken szükséges tudás átadását szavatoló munkatársainak, az állandó késésben lévő oktató-kutató mérnököknek az előttük mindig összehalmozódó feladattömegek optimális megoldásához sok erőt kíván, továbbá áldozatos munkájuk, valamint az azt segítő laboratóriumi berendezéseik, illetve számítógépes hardver és szoftver hátterük állandóan szűkkeblű és rövidlátó finanszírozásának mihamarabbi megszűnését.

A rangos kitüntetéssel elismert professzor ma már elsősorban doktorandusz hallgatókat mentorál és szakértőként vesz részt ipari és tudományos feladatokban. Jelenleg zajló tanszéki kutatásában városi utak pályaszerkezetének mechanikai alapú méretezésével foglalkozik. „Ma már egyre fontosabb szerepet töltenek be a kutatás területén a szélsőséges időjárási viszonyoknak ellenálló, környezeti szempontból is aktív (energiát termelő, csapadékot raktározó) építési technológiák. A Műegyetemen adottak a megfelelő laboratóriumi körülmények mindezek vizsgálatára. Éljenek a lehetőséggel!” – üzent a fiataloknak a díjazott oktató.

TZS - GI

Fotó: Philip János