Arcképcsarnok
A Műegyetem rektorai
A Műegyetem hosszú történelemre tekint vissza 1782 óta. Ezalatt rektoraink sok generációja vezette az intézményt a kiválóság és elhivatottság jegyében, inspirálva több ezer fiatal hallgatót.
2021 - 2024 között a BME rektora, Széchenyi-díjas gépészmérnök és egyetemi tanár, az anyagvizsgálat és gépészet területén végez nemzetközi szinten is kiemelkedő kutatásokat.
2015 és 2021 között volt az egyetem rektora. Akadémikus, a hidraulika és a hidromorfológia területén folytat kutatásokat. 1981-ben végzett a Műegyetemen vízépítőmérnöki szakon.
A Széchenyi-díjas, Műegyetemen végzett villamosmérnök 2008 és 2015 között vezette az egyetemet rektorként. 2013 óta a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja.
A Széchenyi-díjas gépészmérnök 2004 és 2008 között volt a BME rektora. Nevéhez fűződött a bolognai rendszerű képzés bevezetése a Műegyetemen.
Széchenyi-díjas geodéta, aki 1997 és 2004 között volt a BME rektora. Rektori tevékenysége idején jött létre többek között a Gazdaság- és Társadalomtudományi Kar, valamint a Természettudományi Kar.
Széchenyi-díjas geodéta, a hazai földmérés egyik kiemelkedő alakja, az MTA rendes tagja. 1994 és 1997 között volt a BME rektora.
Széchenyi-díjas gépészmérnök, professor emeritus, elismert akadémikus, aki 1990 és 1994 között volt a BME rektora.
Vegyészmérnök doktor, egyetemi tanár, aki 1982-1987-ig előbb rektorhelyettes, majd 1987-1990-ig az egyetem rektora volt. Nevéhez fűződik az egyetemi alapítványok létrehozása.
Nobel-díjasok
Az évek során több kiváló tudós, köztük Nobel-díjasok is jártak az egyetemen, és itt szereztek meg azokat a tudásokat és inspirációt, amelyek a világméretű áttöréseik alapjait képeztek.
Magyar fizikus, gépészmérnök, villamosmérnök, aki 1918 és 1920 között Műszaki Egyetem hallgatója volt. 1947-ben feltalálta a holográfiát, amelyért 1971-ben fizikai Nobel-díjat kapott.
Oláh György vegyészprofesszor 1949-ben doktorált a Műegyetemen, és 1994-ben kapta meg a kémiai Nobel-díjat „a karbokation kémiához való hozzájárulásáért”.
Wigner Jenő fizikus 1920-ban iratkozott be a Műegyetemre. Nobel-díját 1963-ban vette át „az atommagok és az elemi részecskék elméletének továbbfejlesztéséért”.
Krausz Ferenc 1985-ben szerzett villamosmérnök diplomát a BME-n. 2023-ban fizikai Nobel-díjat kapott az elsőként előállított és megmért attoszekundumos fényimpulzusért.
Olimpiai bajnokok
Molnár Tamás háromszoros olimpiai bajnok vízilabdázó (Sydney - 2000; Athén - 2004; Peking - 2008), aki 2004 és 2009 között járt a Műegyetem Master of Business Administration képzésére.
Szécsi Zoltán háromszoros olimpiai bajnok vízilabdázó (Sydney - 2000; Athén - 2004; Peking - 2008), aki 2002-ben szerzett oklevelet a Műegyetem műszaki menedzser szakon.
Kovács Antal az 1992-es olimpián (Bercalona) szerzett aranyérmet cselgáncsból. Ugyanebben az évben lett a Műegyetem energetikai mérnök hallgatója.
Cservenyák Tibor vízilabdázó az 1976-os olimpián (Montréal) szerzett aranyérmet, 1972-ben pedig ezüstérmet (München) Magyarország színeiben.1975-ben vegyészmérnökként végzett a Műegyetemen.
Kulcsár Győző, a Nemzet Sportolója címmel kitüntetett négyszeres olimpiai bajnok vívó (Tokió - 1964, Mexikóváros - 1968 (egyéni és csapat), München - 1972), 1968-ban végzett gépészmérnökként a Műegyetemen.
Dömötör Zoltán vízilabdázó 1964-ben szerzett olimpiai aranyérmet Tokióban. A Műegyetemen 1963-ban volt villamosmérnök hallgató.
Felkai László olimpiai bajnok vízilabdázó az 1964-es tokiói olimpián szerzett aranyérmet csapatával. 1967-ben a Műegyetem villamosmérnök szakon szerzett diplomát.
Nagy Imre öttusázó 1960-ban a római olimpián szerzett aranyérmet. 1957 és 1968 között a Műegyetem munkatársa volt.
Delneky Gábor 1954-ben kapott mérnöki oklevelet egyetemünkön, majd 1960-ban a római olimpiai játékokon aranyérmet szerzett kardvívóként.
Fábián László az 1956-os szöuli olimpián szerzett olimpiai aranyérmet öttusa sportágban. 1957 és 1960 között volt a Műegyetem hallgatója gépészmérnök szakon.
Keresztes Attila 1950-ben kapott diplomát a Műszaki Egyetem gépészmérnök szakon. Az 1956-os szöuli olimpiai játékokon szerzett aranyérmet a kardvívó csapat tagjaként.
Kovács Aladár 1950-ben lett a Műegyetemi Atlétika csapatának (MAFC) tagja, majd 1952-ben Helsinkiben olimpiai aranyérmet szerzett öttusában.
Rajcsányi László háromszoros olimpiai bajnok vívó (Berlin - 1936, London - 1948, Helsinki - 1952), okleveles gépészmérnök. Diplomáját 1930-ban kapta a Műegyetemen.
Tarics Sándor 1936-ban Berlinben szerzett olimpiai aranyérmet vízilabdában, és ugyanabban az évben kapta meg mérnöki oklevelét a Műegyetemen.
Barta István vízilabdázó az 1932-es olimpián Los Angeles-ben szerzett aranyérmet Magyarország színeiben. 1913 és 1915 között volt a Műegyetem gépészmérnök hallgatója.
Glykais Gyula kétszeres olimpiai bajnok vívó (Amszterdam – 1928, Los Angeles – 1932), aki 1912-ben a Műegyetem gépészmérnök hallgatója volt.
Pósta Sándor a MAFC versenyzője volt, 1924-ben a párizsi olimpiai játékokon kardvívás egyéniben arany, csapatban ezüst, míg párbajtőr sportnemben bronzérmet szerzett.
Werkner Lajos kétszeres olimpiai bajnok kardvívó (London – 1908, Stockholm – 1912), aki 1906-ban szerzett oklevelet a Műegyetem gépészmérnök szakon.
Hajós Alfréd úszó az 1896-os athéni olimpián két számban (100 m és 1200 m gyors) nyert olimpiai aranyérmet, és 1899-ben szerezte meg oklevelét a Műegyetem építészmérnök szakon.