„Azoknak ajánlom a BME-t, akiknek szenvedélyük a mérnöki munka”

Miért éppen a BME-t választotta a doktori képzéséhez?

A BME-nek komoly nemzetközi hírneve van, különösen a mérnöki és műszaki tudományok területén. Magas tudományos színvonaláról és élvonalbeli kutatóiról, különösen tapasztalt professzorairól ismert. Úgy éreztem, Európa egyik vezető műszaki egyetemére kerülök. Így ez volt az első választásom, amikor beadtam a pályázatomat az ösztöndíjprogramra.

Honnan hallott az egyetemről?

Néhány barátomtól, aztán persze utánanéztem az interneten.

A mesterszakot még Irakban végezte, igaz?

Igen, az Al-Qadisiyah Egyetemen. Évfolyamelső voltam, akárcsak az alapképzésem során. Az volt az álmom, hogy külföldön folytassam a tanulmányaimat.

Mi a szakterülete?

Építőmérnöki alapdiplomám, szerkezetépítő mérnöki mesterdiplomám van, a PhD-m pedig a 3D nyomtatott betonra és különösen egy fenntartható, nyomtatható anyag kifejlesztésére összpontosít. Én voltam az első PhD-hallgató Magyarországon, aki 3D nyomtatott betonnal foglalkozott. Ez a technológia új lehetőségeket hoz az építőiparba, a zsaluzás nélküli építés, valamint az építési idő és a költségek, sőt az emberi részvétel csökkenése révén.

Hogyan tervezi odahaza hasznosítani a tudását?

Remélem, hozzá tudok járulni az iraki építőipar korszerűsítéséhez. Van állásom otthon, az Oktatási Minisztériumnak dolgozom. Magyarországon a tanulmányi szabadságomat töltöttem.

Ajánlaná a BME-t nemzetközi hallgatóknak?

Mindeképpen. Nagyon ajánlom, különösen azoknak a diákoknak, akiknek szenvedélyük a mérnöki munka. Kiváló tanulási környezetet, jól felszerelt laboratóriumokat és nagyon támogató munkatársakat találnak itt.

Családos hallgatóként is érezte a támogatást?

Igen, a BME-n mindenki befogadó volt. Emlékszem, amikor először találkoztam a témavezetőmmel, Balázs László György professzor megdöbbent annak hallatán, hogy már három gyermekem van. De nagyon támogatott az ittlétem során, ahogy az Építőanyagok és Magasépítés Tanszék teljes csapata. Voltak, akik halloween és karácsony előtt ajándékokkal és csokoládéval kedveskedtek a gyerekeimnek.

Marwah és Balázs L. György professzor

Nehéz volt összeegyeztetni a tanulmányait és a magánéletét?

Nos, komoly kihívás volt megoldani a három gyerek nevelését, de szerencsére nagyon támogató férjem van. Az első évben sűrű volt az időbeosztásom, és ő mindig ott volt, amikor kellett. A második év rugalmasabb volt, így elkezdhette az MSc-képzést a tanszéken. És miután befejezte, gyakran segített nekem a laborban.

Mi a helyzet a gyerekekkel? Ők mennyire illeszkedtek be?

Először is, nagyszerű lehetőség volt számukra itt óvodába és iskolába járni, mindig biztonságban éreztük magunkat. Eleinte azért az ismeretlen nyelv nehézséget okozott. Emlékszem, amikor a fiam, Abdullah első iskolai napja után érte mentünk, azt mondta, nagyon meg volt ijedve, mert egyetlen szót sem értett. De a tanára egy roppant kedves hölgynek bizonyult, sokat segített neki és e-mailben kérte a többi gyerek családját, hogy támogassák őt. Abdullah az év végére már értett és beszélt magyarul, még ki is emelték, mint az egyik legjobb tanulót. Most már mindegyik gyerekem folyékonyan beszél magyarul, sokkal jobban, mint én. Nagyon büszke vagyok rájuk.

Tudott valamit Magyarországról és Budapestről, mielőtt idejött?

Azt tudtam, hogy Budapest egy gyönyörű történelmi város, gazdag építészeti örökséggel, de a mindennapi életről, a kultúráról és a nyelvről nem sokat tudtam. Izgalmas élmény volt felfedezni.

Tapasztalt valamilyen kultúrsokkot?

Nem mondanám. Talán mert van itt valami, ami hasonlít az iraki kultúrához: a család fontossága. Csak pozitív élményeket tudok felidézni. Például, miután megérkeztünk, elmentünk almát szedni, és a tulajdonos, egy idős és nagyon kedves ember, azt mondta, egyáltalán nem kell fizetnünk az almáért. Megkérdezte, honnan jöttünk, beszélgettünk egy kicsit, ami nem volt könnyű, mivel ő nem beszélt angolul, mi pedig még nem tudtunk magyarul. Úgyhogy online fordítót használtunk.

Mindannyian jól érzik magukat Magyarországon?

Igen, szeretünk itt élni, értékeljük az életminőséget, a kultúrát, a sokszínűséget, a várost a kiváló tömegközlekedésével. A gyerekeim megtanultak egy új nyelvet, továbbá tanultak balettozni, úszni, korcsolyázni, énekelni. És lehetőségünk volt felfedezni ezt a gyönyörű országot, olyan helyeken jártunk, mint Zamárdi, Szentendre, Tata, Szeged. Nagyon nagyra tartjuk a magyar embereket, a kultúrát és az oktatást.

Gondoltak arra, hogy hosszabb távon maradjanak?

Gondoltunk, különösen az oktatási és kutatási lehetőségek, valamint a gyereknevelés szempontjából jó körülmények miatt. A gyerekeim egyáltalán nem akarnak visszamenni Irakba, ami érthető – az egyik lányom még csak ötéves volt, amikor idejöttünk, most kilenc, vagyis szinte minden emléke ide köti. Azt mondta: „Nem akarom itthagyni a tanáromat, az iskolámat és a legjobb barátomat”. De hiányoznak a rokonaink, és mindig is az volt a tervünk, hogy hazatérjünk, hogy a tudásunkat Irakban kamatoztathassuk. Emellett az iraki kormány felé is van kötelezettségem, mivel az állam támogatta az itteni tanulmányaimat, így mindenképpen haza kell mennem. Remélem, az itteni tudományos közösséggel és barátokkal továbbra is tarthatjuk a kapcsolatot.

Mit visz haza a BME-ről szakmai és személyes nézőpontból?

Szakmailag a fenntartható betongyártás terén szerzett tapasztalatot és műszaki szakértelmet, valamint gyakorlati tapasztalatot a 3D-s betonnyomtatási technológiáról. Az együttműködés a témavezetőmmel és a kutatótársaimmal segített abban, hogy kutatóként bővítsem a tudásomat. Személyesen felejthetetlen emlékeket és jó barátságokat szereztem. Mindenki hiányozni fog az Építőanyagok és Magasépítés Tanszékről.

gp