„Az infokommunikáció jövője az MI kezében van, ne engedjük el!”

„A közösségi tudomány eseményei a közös jövőnk kérdéseihez kapcsolódnak, amelyekhez szükség van tudományos tényekre és tudományosan megalapozott állításokra. Például olyan témákban, mint a hulladékgazdálkodás, a posztkvantum-kriptográfia vagy a digitális ikrek” – Levendovszky János, a BME kutatási és innovációs rektorhelyettese így vezette fel a Jövőtervező.BME előadássorozat ötödik, Jelek a jelenben a kiberjövőből címet viselő eseményének témáit.

Levendovszky János hozzátette, egy egyetemen nemcsak a tudást, hanem a tudás felelős kezeléséhez kapcsolódó értékrendet is át kell adni – bár „az értékalapú tudásátadás kicsit fellengzős, ezért inkább úgy szoktuk mondani, hogy legyen egy egyetemnek szellemisége. A mai előadások azt bizonyítják, hogy ez a szellemiség, a kiválóság ma is rendelkezésre áll.”

Horváth Gábor, a Villamosmérnöki és Informatikai Kar tudományos dékánhelyettese elsőként Buttyán Levent egyetemi tanárt konferálta fel, aki a kiberbiztonság kihívásairól beszélt. Felidézte Adi Shamir Turing-díjas tudós jóslatát, mely szerint az Internet of Things (IoT) „biztonsági rémálom lesz”, és ez be is jött: a kis számítógépek beépítésével és összekötésével felokosított szerkezetek ugyanis hekkerperspektívából könnyen feltörhető eszközök hálózatát jelentik. De nemcsak az a baj, hogy olyan dolgok kerülnek veszélybe, mint a közlekedési lámpák vagy a pacemakerek, hanem az is, hogy bothadsereggé alakítva őket óriási, jól skálázható támadó infrastruktúra építhető belőlük.

Adja tehát magát a kutatási téma: hogyan lehet kártevőt detektálni egy eszközön, amely nem képes vírusirtót futtatni? A válasz a korábban már látottakhoz hasonló minták detektálása – erre képes a Hálózati Rendszerek és Szolgáltatások Tanszék CrySyS Laborjában fejlesztett megoldás, a SIMBIoTA és annak gépi tanulásra épülő változata, a SIMBIoTA-ML, amely hatékony a beágyazott IoT-eszközökön.

Buttyán Levente beszélt a kriptográfia lehetőségeiről is, így a szimmetrikus és aszimmetrikus kulcsú algoritmusokról, amelyek ugyan egyelőre gyakorlatilag feltörhetetlenek, de a kvantumszámítógépek feltehetően veszélyt jelentenek majd rájuk, amin a kulcsméretek növelése sem feltétlenül segít.

„Már most lépni kell, hogy 20 év múlva se legyenek feltörhetők eszközeink, hiszen 10 év, mire lecseréljük a problémás algoritmusokat.”

Nagy kihívás a posztkvantum-kriptográfia, vagyis a hagyományos számítógépen futó, de kvantumszámítógépes támadásnak is ellenálló algoritmusok fejlesztése.

Géczy Attila, az Elektronikai Technológia Tanszék docense Elektronika és cirkularitás: környezetbarát anyagok, fenntarthatóbb szemlélet címmel tartott előadást. Azzal kezdte, hogy évi 2 tonna/ember lenne a CO2-kibocsátás fenntartható mértéke a jelenlegi 12 tonna helyett, ehhez képest csak a technológiai eszközeink gyártásából 1-1 tonna jut mindannyiunkra. A feladat körforgásossá tenni, amit lehet, amit pedig nem, azt környezetbaráttá – csakhogy az elektronikai hulladék nyomtatott áramköreit nehéz újrafeldolgozni, ráadásul maga a feldolgozás nem környezetbarát folyamat.

Tavaly 11 ezer cikk született a zöldelektronika témakörében, de közülük csak 72 foglalkozott a hordozóanyagok környezetbaráttá tételével – ezért is fontos a tanszék kutatása a biokompozitok áramkörökben való felhasználhatóságáról. Az ilyen nyákok lenvászonból és politejsavból készülnek, rézzel, és high-tech funkciókra ugyan nem alkalmasak, de a kommersz elektronikára igen, ami összhangban van a „just enough technology” elvével, miszerint 

mindennapi használatra fölösleges robusztus rendszereket építeni.

Francia és olasz egyetemekkel partnerségben folyik jelenleg a kutatás, és mint Géczy Attila megemlítette, a BME-n különleges tesztelés is zajlik: a kutatók felküldtek egy áramkört egy Suborbitals-rakétával, hogy kiderüljön, kibírja-e az extrém körülményeket.

„Az ellátásbiztonság a kényelem: az, hogy mindig, mindenhol van áramszolgáltatás és egy kimaradás után is gyorsan helyreáll” – tisztázta az ellátásbiztonság jövőjéről szóló előadása bevezetőjében Hartmann Bálint, a Villamos Energetika Tanszék tudományos főmunkatársa. Azzal folytatta, hogy ugyan Európában az utóbbi években haváriahelyzetekben is gyorsan sikerült kezelni a problémákat, az energiamix átalakulása új helyzetet teremt.

A most látható trendekből ugyanis az következik, hogy a következő 30 évben a kontinens villamosenergia-fogyasztása megduplázódik. Ehhez komoly hálózatfejlesztés kell, évente nagyjából egy magyarországnyi nagyságrendű – miközben a meglévő hálózataink harmada 40 évnél idősebb. „Csak itthon 300 milliárd forintot kellene költeni a hálózatok megújítására évente, európai szinten pedig 67 milliárd eurót. Ennek természetesen a közelében sem járunk” – tette hozzá Hartmann Bálint.

A BME Faster csoport számos kapcsolódó területen folytat kutatásokat, a hálózati sérülékenységtől a feszültségszabályozáson át a terhelésbecslésig. Három területen is (infrastruktúra-tervezés, rendszerüzemeltetés és -irányítás, piacok) feltárták azon beavatkozások lehetséges körét, amelyek segíthetnek enyhíteni a villamosenergia-rendszer előtt álló, a rendszertervezés és üzemeltetés jelentette kettős kihíváson.

A különböző fizikai időállandók és térbeli felbontások közötti interoperabilitás megteremtésére van szükség ahhoz, hogy a jövő villamosenergia-rendszereit megfelelően modellezhessük. A rövid távú, leegyszerűsített megoldások felől egy hosszú távú, holisztikus megközelítés felé kell elmozdulni. Ehhez olyan kérdéseket kell megválaszolni, mint hogy miként csökkenti a decentralizált termelés az átviteli hálózat bővítésének szükségességét, hogyan javítja az MI-alapú döntéshozatal az átviteli és elosztóhálózati együttműködést vagy hogy milyen új mérőszámok és dinamikus szabályozási paraméterek szükségesek a rendszer hatékony üzemeltetéséhez és szabályozásához.

Végül Varga Pál, a Távközlési és Mesterséges Intelligencia Tanszék vezetője a digitális ikrekről és a generatív mesterséges intelligenciáról tartott előadást. „A fizikai rendszereinket régóta modellezzük adatgyűjtéssel, szimulációval, a digitális iker annyiban több ennél, hogy valós időben teszi és nem egy, hanem több kimenetet nézünk. Hálózatokat is érdemes így duplikálni, mert gyorsabban lehet virtuálisan modellezni, majd beavatkozni, ahol kell” – magyarázta a tanszékvezető.

A mesterséges Intelligencia már most rengeteg mindenre használható az infokommunikációs szektorban, így többek között piaci elemzéseket készítésére, ügyfélszolgálat üzemeltetésére, hálózatoptimalizálásra, forgalomkezelésre, automatikus hibafelismerésre és diagnosztikára, kapacitástervezésre, fenyegetések észlelésére. Ugyanakkor számos etikai és társadalmi kérdést is felvet az alkalmazása, például a szellemi tulajdon, az adatok hitelessége, a foglalkoztatási és gazdasági hatások, valamint az előítéletek és az igazságosság terén – mondta Varga Pál.

A konklúzió pedig így hangzott: „az infokommunikáció múltja a mi kezünkben van, a jövője viszont az MI kezében, ezért nem szabad azt elengedni”.

Az előadás prezentációi innen letölthetők.

gp