Jön a RobonAUT, a mérnökök játszótere

A RobonAUT a Műegyetem Villamosmérnöki és Informatikai Karán (VIK) több mint másfél évtizede minden évben megrendezett robotverseny. Résztvevői a kar mesterképzéses hallgatói, akik egy féléven át építik robotjaikat a megmérettetésre. A kisméretű önvezető modellautók feladata, hogy ügyességi és gyorsasági feladatokat teljesítsenek külső irányítás és emberi beavatkozás nélkül.

A 16. RobonAUT döntője február 8-án 10 órakor lesz a BME Q épület aulájában. A rendezvény nyilvános, ingyenes és gyerekbarát!

„Doktorandusz hallgatóként már 2009-ben egyike voltam az első RobonAUT szervezőinek és azóta is részt veszek a lebonyolításban. Az Automatizálási és Alkalmazott Informatikai Tanszéken indítottuk el a versenyt, elsősorban a Robotirányítás rendszertechnikája tantárgyat hallgató mesterképzéses hallgatóknak. Az ötletet az Eurobot nemzetközi verseny adta, amelyen annak idején hallgatóként többször is részt vettem" - mondta a bme.hu-nak Kiss Domokos, a tanszék adjunktusa.

A RobonAUT kisebb költségvetéssel működik, mint az Eurobot, de a feladat így is sokkal bonyolultabb, mint egy egyszerű prezentáció vagy technikai riport elkészítése. „Az a cél, hogy a hallgatóink a gyakorlatban, egy működő robotjármű megépítésével ötvözni tudják a tanulmányaik során megszerzett tudásukat. A versenycsapatok száma az elmúlt másfél évtizedben ingadozott, idén a kvalifikáció állása szerint öt csapat áll rajthoz a döntőben” - tette hozzá Kiss Domokos. 

A versenyen részt vevő egyik MSc-hallgató Ágoston Dániel már középiskolásként nemcsak, hogy villamosmérnöknek akart tanulni, de a RobonAUT-on való indulásra is vágyott. A február 3-ai kvalifikációt sikeresen teljesítő Weekend Warriors csapat tagjaként kérdeztük őt.

Mi volt a feladat a kvalifikációs futam során?

A robotunknak az előre felrajzolt ügyességi pályán kellett navigálnia és korongokat összegyűjtenie, ez volt a legnagyobb feladat. Mindeközben ki kellett kerülnie a „kalóz” szerepet játszó autót, ami szintén nem egyszerű. Végül meg kellett oldania egy rádiós kommunikációt, ami már a tényleges versenyirányítás főpróbája is volt egyben. Az az igazság, hogy annyira nem is maga a verseny motivált, hanem ennek a projektnek a megvalósítása. Valljuk be, eddig csak kisebb projektjeim voltak, egy ilyen komplexitású szerkezetnek a közelébe sem mentem. Nagyon jó érzés megtapasztalni, hogy a tanult dolgokat mivé lehet alakítani a gyakorlatban.

Mennyi idő volt felkészülni a megmérettetésre?

Fél év a felkészülési időszak. Hogy összesen mennyi időt szántunk rá, nehéz megmondani. Azt tapasztaltuk, mint általában az egyetemi tanulmányaink során: a felkészülésre fordított idő a vizsga közeledtével exponenciálisan nő. Egyetemistabetegség, hogy mindent az utolsó pillanatban csinálunk meg. A Ffélév elején heti 4-5 órával kezdtünk, a zárthelyi vizsgák után elértük a 10-15 ráfordított órát, a kvalifikáció közeledtével pedig már napi 10-15 óra volt. Most, hajrában napkeltétől napnyugtáig dolgozunk.

Az azt jelenti, hogy az ember a szabadidejében is tanul... 

Nem véletlenül választottam ezt a kart. Amikor olyannal foglalkozom, ami érdekel, amit szeretek csinálni, akkor nem érzem, hogy a szabadidőm rovására menne. A felkészülés során nagyon el lehet mélyíteni az egyetemen tanultakat.

Mikor hallott először a versenyről? Befolyásolta, hogy a BME-re jelentkezett?

Már középiskolás koromban az interneten néztem a RobonAUT versenyeket. Már amikor felvettek a Műegyetemre, akkor azt terveztem, hogy majd elindulok, és most össze is jött. Szerintem az önvezető kisrobotok építése mindenkinek nagyon érdekes, aki szeret számítógépen játszani, programozni, imádja a kütyüket. Amikor középiskolásként vagy akár az egyetem elején néztem a versenyeket, fogalmam sem volt, hogy egy ilyen projektnek hogyan kell nekikezdeni. Az aggodalmak idővel elmúlnak, mire eljutunk az MSc-tanulmányokhoz, körvonalazódnak a dolgok. A RobonAUT nagyon sok munkát jelent, de nem kell félni tőle!

Viszont nagyon megéri: akit ez a téma érdekel, a legjobb helyen van itt a VIK-en.

KJ