Az egész régióban kivételes a BME űrmérnökképzése

Idén nyáron végzett a Műegyetem űrmérnök mesterképzésének első évfolyama. Tekintve, hogy nemcsak az országban, de a szűkebb régióban is egyedülálló képzésről van szó, a keresztféléves felvételi időszakban a lehető legidőszerűbb áttekinteni, mifélék az első négy félév tapasztalatai. A Villamosmérnöki és Informatikai Kar (VIK) szakfelelősét, Bacsárdi László egyetemi docenst kérdeztük.

„Az ötlet, hogy legyen Magyarországon is űrmérnökképzés, már 8 éve felvetődött a Magyar Asztronautikai Társaság workshopján. 2018 áprilisában egy, a Műegyetemen rendezett űroktatási konferencián is szóba került, majd 2019 tavaszán született meg az elhatározás, hogy a BME álljon az űrmérnök mesterszakot életre hívó kezdeményezés élére” – mondta a bme.hu-nak Bacsárdi László. Az akkori rektor, Józsa János is támogatta a szakalapítást, végül a VIK fogadta be az ügyet, ahol elég nagy hagyománya van az űrtechnológiának.

„2013-14 környékén alapítottuk meg a BME Űrfórumot, amelynek az volt a feladata, hogy önkéntes módon segítse az űrrel foglalkozó tanszékek – 5 kar 14 tanszéke – tevékenységét. Akár más karok is szóba jöhettek volna a képzés gesztoraként, de itt, a VIK-en a Szélessávú Hírközlés és Villamosságtan Tanszék munkatársai már a '60-as években elkezdtek különböző űrtechnológiai fejlesztésekkel foglalkozni. Több mint 40 misszióban vettek részt, például energiaellátó rendszerek vagy fedélzeti kommunikációs berendezések fejlesztése révén” – magyarázta Bacsárdi László. Hozzátette, az első magyar műhold, a Masat-1, illetve az azt követő kisműholdas fejlesztések is a karhoz kapcsolódnak.

A Műegyetem nem akarta egyedül megmondani, hogy mit értsünk hazai űrmérnökképzésen, ezért az oktatók cégekkel és más egyetemekkel konzultáltak a szakot meghatározó képzési és kimeneti követelményekről. 2020 nyarára összeállt, hogy mit kell tudnia egy hazai űrmérnöknek: értse azt, hogy miben más az űrkörnyezet, mint a földi, tudja, hogy mit értünk űrtechnológia alatt és hogyan kell alkalmazni az űrtechnológiát a világűrben, amellett legyen képben a különböző szabványokat tekintve, hogy nemzetközi együttműködésben tudjon dolgozni. „A szakindítási eljárás a Covid-járvány miatt a tervezettnél lassabban haladt, végül 2022 őszén tudtuk fogadni az első hallgatókat, és most júniusban végzett az első évfolyam 19 űrmérnöke, többségük kitüntetéses diplomával” – idézte fel a szakfelelős.

A négy féléves mesterszakra természettudományos és műszaki területen szerzett BSc-s oklevéllel lehet jelentkezni, ezen belül a villamosmérnöki és a mechatronikai mérnöki alapszakról kreditvizsgálat nélkül. A hallgatók kicsivel több mint a fele érkezik erről a két szakról, a többiek között van gépészmérnök, mérnökinformatikus, műszaki menedzser, bionika szakos és matematikai végzettségű is.

„Először száz körüli volt a jelentkezők száma, azóta kicsit csökkent, de sokan jönnek munkapiaci tapasztalattal is, akár negyvenéves kor fölött. Igyekszünk blokkosítani az órarendet, hogy minél inkább össze lehessen egyeztetni a munkával.”

Akik nem tudják vállalni a nappali képzést, azok jelentkezhetnek a levelező formában végezhető űrtechnológiai szakember szakirányú továbbképzésre. Ez utóbbi 3 féléves, 90 kredites képzés, amely felvillantja az űrtechnológia különböző aspektusait az anyagtudománytól a Föld-megfigyelésen át az űrtávközlésig. „Februárban volt ennek a szakirányú képzésnek a diplomaosztója, tizenöten végeztek, és közülük négyen úgy döntöttek, hogy jönnek az űrmérnök mesterszakra” – mondta Bacsárdi László.

Tudnak az űrmérnökképzésről az űriparért és űrkutatásért felelős minisztériumok és persze az űripari cégek is, közülük többel is együttműködnek. Az űriparnak része az űrtávközlés, különböző kommunikációs berendezések fejlesztése és gyártása, a sugárzásmérés, az anyagtudomány, a műholdas fejlesztések, a távérzékelés, a Föld-megfigyelés vagy a műholdas adatokra alapozott építészet. A Hazai űrkörkép nevű kiadvány legutóbbi számában már több mint 60 olyan szervezet és cég szerepelt, amely ezen a területen érdekelt. Egyszóval az űripar gyorsan fejlődő terület idehaza is, egyre több szakemberre van szükség.

A szak első végzősei

„Egy űrmérnök részt vehet műholdak fejlesztésében, ami lehet magának a platformnak az összeállítása vagy a hasznos teher fejlesztése – aki nálunk végez, mindkettőhöz ért. Foglalkozhat továbbá azzal, hogy a Földről hogyan tudunk eljuttatni valamit a világűrbe, ami jellemzően rakétafejlesztést jelent, de ide kapcsolódnak az európai űrszabványokról szóló tárgyak is” – magyarázta Bacsárdi László.

A hallgatóktól kaptak visszajelzéseket az egyes tantárgyakkal kapcsolatban, voltak minimális változtatások, de az egész képzést tekintve egyelőre úgy látják, jó az irány. „Ez azért különleges képzés, mert úgy kellett felépíteni, hogy nem tudjuk, pontosan milyen tudással érkeznek a hallgatók, hiszen nagyon különböző alapszakokról jönnek” – jegyezte meg. A szakot a VIK-en működő űrmérnök szakbizottság gondozza, Csurgai-Horváth László egyetemi docens vezetésével.

Gondolkodnak azon, hogy a szakot előbb-utóbb angol nyelven indítsák el, de döntés még nem született erről. Nemzetközi együttműködéseik viszont így is vannak, így az Európai Űrügynökséggel (ESA), amely rendszeresen meghirdet különböző oktatási programokat, workshopokat, kurzusokat – ezekre jelentkezhetnek a Magyarországon tanuló hallgatók is. Folyamatosan keresik az újabb nemzetközi kapcsolatokat, a szakfelelős tavaly év végén például Brazíliavárosban a Brazil Űrügynökség elnökével egyeztethetett a szakról.

Bacsárdi László műegyetemi kollégákkal a 75. Nemzetközi Asztronautikai Kongresszuson

Nem sok egyetem van Európában, amely kimondottan Space Engineering szakot működtet. A legközelebbi intézmény a bécsújhelyi egyetem, de a régióban máshol nincs ilyen képzés. Nem véletlen, hogy a Műegyetemet a minap felvették a Nemzetközi Asztronautikai Szövetségbe.

gp