„Az együttműködés nem választási lehetőség, hanem szükségszerűség”

Elnök úr, Ön régebben ugyanúgy a Siemensnek dolgozott, mint Dale Martin. Mit jelent ez a közös háttér az EELISA-partnerség szempontjából?

Joachim Hornegger: Ha együttműködésre van szükség, akkor a rektorok és elnökök persze aláírhatnak dokumentumokat, de ha azt akarjuk, hogy a rendszer működjön, fontos, hogy legyenek személyes kapcsolataink. És egy ilyen típusú személyes kötődés nagy előny.

Miért fontos az együttműködés az egyetemek között?

JH: Több szinten is fontos. Először is, az akadémia nem törődik a politikai határokkal. Megkeresed a szakterületed legjobb embereit és együttműködsz. Másodszor, az európai egyetemeknek aktívan részt kell venniük a közös kultúra kialakításában. Vannak nyelvi akadályok, van történelmi teher, de a második világháború óta tudjuk, hogy az európai gondolat a békés partnerség receptje, és ehhez a tudományos világ is hozzá fog járulni. A harmadik szint pedig az, hogy egy nemzetközi versenyben indulunk. A legjobb, amit az európai egyetemek tehetnek, hogy együttműködnek és olyan teljesítményorientált környezetet építenek ki, amely felveszi a versenyt az amerikai, kínai, indiai egyetemekkel.

Charaf Hassan: A régió versenyképessége most nagyon fontos. Sokkal inkább, mint korábban bármikor.

JH: Az innováció a bázisunk, az életszínvonalunkat, a gazdaságunkat is az mozgatja. Ha együtt dolgozunk rajta, szerintem sokkal többet érhetünk el, mint egyenként.

Milyen jövőt lát az EELISA előtt a következő öt évben?

JH: A fő feladatunk most az, hogy egymáshoz igazítsuk az oktatási programokat, hogy a diákok válthassanak közöttük. Ha előadásnak ugyanolyan színvonalúnak kell lennie Budapesten és Párizsban, mint Madridban vagy Erlangenben, és ugyanúgy el is kell fogadnia a többi intézménynek.

Kellene bővíteni az egyesületet?

JH: Azt hiszem, először fel kell pörgetni, hogy elérjük a céljainkat, aztán beszélhetünk a további bővítésről.

Dale Martin: Tíz egyetem Madridtól Isztambulig, nyolc országban – ezek már komoly számok, komoly kihívást jelentenek.

Két éve már járt a BME-n egy ünnepségen Konstantin Novoselov Nobel-díjas tudóssal. Van-e konkrét célja a jelenlegi látogatásának?

JH: Több tagegyetemet is meglátogatok, három napja Madridban voltam, másnap elmentem Pisába, majd Párizsba, mielőtt ideérkeztem. De az egyik ok, amiért itt vagyok, az az, hogy a BME-nek új rektora van. Fontos, hogy személyesen megismerjük egymást, mert így könnyebben vihetjük előre a dolgokat, mint ha csak e-maileznénk egymással. Korábban a virtuális térben találkoztunk, szerintem a kémia kezdettől fogva megvolt, de ha az ember megnézi a laborokat, látja, ahogy az itteni a kollégák a hallgatóikkal beszélgetnek, akkor sokkal könnyebb kapcsolódni.

Lát-e bármiféle kétoldalú együttműködési lehetőséget a FAU és a BME között?

JH: Már beszéltünk erről a legutóbbi látogatásom során, mert az itteni és az erlangeni ökoszisztémák tökéletesen illeszkednek egymáshoz. Több olyan céget is felkerestünk, amelyeknek Erlangenben és Budapesten is van irodájuk. Erről szól az EELISA: összehozni két hasonló fókuszú egyetemet olyan cégekkel, amelyek a saját területük innovációjában vezető szerepben vannak.

DM: Jövő héten érkezik a FAU professzora a BME-re, így bízom benne, hogy el tudunk jutni a konkrét és nagyon fókuszált programok meghatározásához. Hiszen a csereprogramok nemcsak az egyetemek vagy a rektoraik, hanem az egyes karok között is zajlanak.

JH: Igen, ezen a szinten is meg kell lennie a kapcsolatnak, mert ha egy hallgatónk itt meghallgat egy előadást, a mi professzorainknak meg kell bizonyosodniuk arról, hogy az valóban bővíti a tudását – és nyilván fordítva is. Szerintem csak annyi a feladat, hogy tájékozódunkk, kommunikálunk, alkalmazkodunk, aztán menni fog. Hiszen az itt végzett mérnökök hasonló szinten vannak, mint a német mérnökök.

CH: Így van, meggyőződésem, hogy az EELISA olyan platform, amely képes ajtókat nyitni a két- vagy többoldalú együttműködésre.

Az EELISA igazgatósága januárban itt tartja éves ülését. Mi lesz a megbeszélés fő témája?

DM: A továbblépés konkrét, kézzelfogható eredmények irányába. Meghatároztunk bizonyos mérföldköveket, a testület feladata ezek és az elért eredmények ellenőrzése, a gyengébb pontok azonosítása és javítása.

Az EELISA újraválasztott elnöke szerint milyen irányba tart most a szövetség?

DM: Úgy gondolom, értékes lehetőség az egyetemek fejlődésének segítésére, és lehetővé teszi mindannyiunk számára a nagyobb integráció elérését, az egyes egyetemek specifikus erősségeire fókuszálva. A hallgatók és a kutatók is profitálhatnak ebből, elvégre egy nemzetközi együttmûködés sokkal jobb és izgalmasabb, mint megmaradni a saját intézményeinken belül.

JH: Amellett az európai finanszírozáshoz különböző országok kutatóira van szükség. És ha a kutatók ismerik egymást, az sokat segít, mert nem kell a nulláról összefogniuk, amikor közösen pályáznak támogatásra. A bizalom már megvan. És ha megkérdezzük az ipari szereplőket, még fontosabb, hogy a hallgatók járjanak külföldön a tanulmányaik során. Egy alapképzés itt, mesterképzés Erlangenben és doktori fokozat Pisában.

Mi a BME rektorának célja az EELISA-partnerséggel?

CH: Ha nincs erős kohézió az európai egyetemek között, úgy gondolom, nincs esélyünk arra, hogy a kontinensen kívül megálljuk a helyünket. A versenyképességhez K+F-re van szükség, és ha globális szinten versenyképesek akarunk lenni, az együttműködés nem választás kérdése, hanem minden K+F-ben érdekelt szereplő számára kötelező. És ezt nem csak az EELISA-ra gondolom érvényesnek. Ezért kell például a mikrokrediteknek a felsőoktatási kultúra részévé válniuk, aminek a megvalósítása elég nagy kihívás. Ezeket az értékeket össze kellene gyűjtenünk, integrálnunk kell. Számunkra az EELISA egy lehetőség arra, hogy még több jó ötletet, jó gyakorlatot cseréljünk és osszunk meg egymással.

gp