Ilyen egy BME-s szakmai gyakorlat egy amerikai magánegyetemen

Az egyaránt a harmadik műegyetemi éve előtt álló Soós Kitti Panna és Sipos Sándor Henrik, valamint a mérnökinformatikus-Msc-re készülő Németh Gergő Olivér – valamennyien a Természettudományi Kar fizika szakáról – a nyáron két és fél hónapot töltöttek az Egyesült Államokban szakmai gyakorlaton. Hazatérve Simon Ferenc, a Fizikai Intézet egyetemi tanára interjúvolta meg őket.

Mindhárman az Indiana állambeli University of Notre Dame Fizika és Csillagászat Tanszékének egyik kutatócsoportjában, a Stavropoulos Centerben végeztek anyagtudományi kutatásokat.

Kitti egy új kétdimenziós anyagcsaláddal, az MXenekkel foglalkozott, kutatása az egyre növekvő számítási teljesítmény, adat- és energiatárolási igények kielégítésére irányuló problémakörbe tartozik. („A cél új anyagok létrehozása, valamint a tulajdonságaik finomhangolása. Olyan anyagokat állítottam elő, amelyek új technológiai alkalmazásokhoz vezethetnek a spintronika, az energiatárolás és az érzékelők területén.”)

Sándor projektje olyan töltéshordozó transzportrétegek kialakítása volt újgenerációs perovszkitalapú napelemekhez, amelyek megtartják a technológiában már elért hatásfokokat és megakadályozzák a cellák sérülése esetén az ólom környezetbe jutását. („A kutatásom tehát az egyre növekvő energiaigény és a környezetvédelem közti egyensúly megtartására összpontosít.”)

Gergő átmenetifém-dikalkogenidek p-típusú dópolásával kísérletezett, mellyel potenciálisan szupravezetést lehet előidézni ezekben az anyagokban. („A projekt új típusú félvezető anyagok felfedezését célozza, amelyek esetleg előnyösebbek lehetnek a szilíciumalapú technológiánál.”)

A légkört egybehangzóan nagyon barátságosnak írták le. „A témavezetőink magyar posztdoktorok voltak, akikhez bármikor fordulhattunk tudományos kérdésekkel vagy akár az amerikai élettel kapcsolatban is” – emlékezett Kitti. „Egyszerre mutatták az utat és hagytak helyet saját ötleteinknek a kutatásunkban: önállóan is dolgoztunk, de velük együtt is sok időt töltöttünk a laboratóriumban” – tette hozzá Sándor. Gergő szerint a munkakörnyezet is motiváló volt, egy felszerelt, tiszta és rendezett laborban dolgozhattak.

Kitti úgy fogalmazott, „teljes szabadságot és bizalmat” kaptak, olyannyira, hogy 

a laborhoz is szabad hozzáférésük volt, így „bármikor beugorhattunk elindítani egy több óráig tartó mérést is”.

Általában reggel 9-től este 6-7-ig dolgoztak, de ebben benne volt az ebédszünet is.

Az itthon megszokottakhoz képest nagy különbség volt, hogy az egyetem kampusza egy külön kis városként működik, saját rendőrséggel, tűzoltósággal, postával és erőművel. Sok a zöld terület, az egész parkosított, „a tavak körüli esti séták hangulatához kevés dolog hasonlítható”. Arányaiban sokkal több a külföldi diák, posztdoktor, oktató, mint a BME-n.

A kultúrsokkokat azonban nem tudták elkerülni, Kittinek például az tűnt fel, hogy Amerikában tényleg minden nagyobb és édesebb, a pedig boltokban teljes polcsorok készételekkel vannak tele. Az emberek viszont általában kedvesebbek, lazábbak, és nagyobb a bizalom, mint Magyarországon. Az étkezésbeli eltérések Sándornak is feltűntek „a legtöbb étteremben szinte nem lehet olyan menüt rendelni, hogy ne vigyük be az egy napra szükséges kalóriaadagot egyhelyben”, Gergőben pedig az indokolatlanul széles utak mellett egy tornádóriadó hagyott mély nyomot.

Ugyanő megjegyezte, hogy a kollégiumuk akadt, amiben nem ért fel a BME-s Kármán kolihoz, például a szobákban nem volt hűtőszekrény és az egész épületre egyetlen konyha jutott, ezért nemigen lehetett romlandó ételt a szobában tárolni és főzni.

A szakmai lehetőségeikkel ugyanakkor egyformán elégedettek voltak. Kitti azt mondta, nagyon sok gyakorlatot szerzett a laborban, sok új tudásra tett szert a szilárdtestfizika és a spektroszkópia területén. „Mivel egyszerre többen dolgoztunk a laborban, együttműködésre és kompromisszumkészségre is tanított a szakmai gyakorlat.” Sándor úgy foglalta össze, hogy a várakozásait túlteljesítette a program, felbecsülhetetlen értékű tudást szerzett, ezért kapcsolódó témában folytatja idehaza a kutatását.

A szabadidő eltöltése is jól ment, South Bendben megnézték a Studebaker múzeumot, az állatkertet, voltak strandolni a Michigan-tónál és Chicagóba kétszer is eljutottak. A második alkalommal a Science and Industry Museum egész napos programot nyújtott.

Aki hasonló külföldi szakmai gyakorlaton gondolkozik, annak azt üzenik, hogy mindenképpen éljen a lehetőséggel, mert a nemzetközi környezetben való munkavégzés során olyan készségeket és kapcsolatokat lehet szerezni, amelyek később hasznosak lesznek.

Rektori Kabinet, Kommunikációs Igazgatóság