Egy olimpikon, aki szívesen dolgozna doppinglaborban

Milyen élmény volt az olimpia?

Nekem ez volt az első, bár pont most mondtam többeknek, hogy nem szeretem ezt a fordulatot, mert benne van, hogy lesz még, holott erre nyilván nincs semmilyen garancia. Mindenesetre óriási élmény volt, már az olimpiai falu is, az, hogy szinte az összes versenyző ott volt. Maga Párizs, ahol korábban nem is jártam, szintén nem utolsó a maga nemében. Szóval nagyon izgalmas volt.

Láttál is valamennyit Párizsból?

Igen, mert augusztus 3-án ugyan ki kellett költöznünk a faluból, de ismerősökön keresztül szereztem egy külső szállást. Három napot még ráhúztam az ott-tartózkodásomra egy barátnőm társaságában.

Most, hogy eltelt pár nap a következő olimpiai ciklusból, már kitűzted célnak a 2028-as játékokat?

Kitűztem, de tudom, hogy négy év alatt azért sok minden közbejöhet, például mert egyetemre járok, de más okból is. Ezzel együtt persze nagyon szeretnék kijutni. Tizedik helyezett lettem, korábban a vb-n is előfordult, hogy épp csak lemaradtam a döntőről, most először viszont határozottan azt éreztem, hogy ott lenne a helyem. Tehát nem arról van szó, hogy ne lennék elkötelezett vagy ne akarnám eléggé. Az úszásomban látom a lehetőséget, csak közben tudom, alakulhat máshogy az élet.

Időeredményt is tudsz ahhoz kapcsolni, hogy mit érzel még elérhetőnek?

Igen. A világversenyek döntőjéhez évek óta nagyjából ugyanaz az idő kell, 2:08,2, és érzem, hogy meg tudom csinálni. Sőt, családi csúcstartó szeretnék lenni. A bátyám, aki egyébként szintén a BME-n végzett, informatikusként, történetesen hátúszó volt. Nem mondom meg, hogy mennyit tudott 200-on, de azt gondolom, az jó cél lehet. Nincs közel, de nem is tűnik teljesen szürreálisnak. (Szabó-Feltóthy Pál a Swimmer.hu szerint 18 évesen 2:06,21-et úszott. – a szerk.)

Mikor indul újra a verkli? Lesz ősszel fontos verseny?

Decemberben lesz Budapesten rövid pályás világbajnokság, amire még ki is kellene jutni, és a rövid pálya nem annyira az én terepem. Aztán Szingapúrban jön a vb 50 méteres medencében, az már egyértelmű cél.

Nyilván óriási eredmény tizedik helyen végezni egy olimpián, különösen, ha azt nézzük, hogy az időeredményednél csak pár tizeddel jobb úszással győzött Egerszegi Krisztina 1988-ban. Ami azért sokat elmond az úszósport fejlődéséről. Rosszul érint, hogy Magyarországon még az olimpiai pontszerzésnek sincs nagy becsülete, nemhogy egy tizedik helynek?

Alapvetően nem, mert nemigen olvasok kommenteket. Ilyen szempontból szerintem bölcsen kezelem a helyzetet. És lehet, hogy egy sportolótól rosszul hangzik, de a középdöntő után úgy éreztem, nem azon múlik a boldogságom, hogy úszom-e még két percet. Az ember elégedettsége belülről fakad, én pedig tudom, hogy az egész évet, meg az elmúlt 18-at is alázattal végigdolgoztam. Ez most ennyi volt, attól még szeretem a hétköznapokat, ez a szerencsém: azért csinálom, mert élvezem. Persze hagy egy kis hiányérzetet a tizedik hely vagy az az egy-két tized, de túl tudok rajta lépni.

Nyertél azért egy Eb-bronzot is az idén. Van valami megfejtésed arról, hogy miért pont az olimpia évében jött össze?

Igen, ez az év – és a vb-4. helyemet is idesorolnám – végre áttörést hozott abból a szempontból, hogy sokkal profibban kezeltem az egészet. Mindent alárendeltem az olimpiának, valószínűleg ezért. Az Eb-bronz kellett ahhoz, hogy végre betörjek abba a ligába, ahova tartozni szeretnék.

Minden interjúban, rólad szóló cikkben kiemelik a pozitív hozzáállásodat. Honnan hozod ezt?

Gondolom, alapvetően a neveltetésemből, mint mindenki más. Amellett, hogy nagyon szeretek úszni, minden egyes pillanatban tudatosítom magamban, hogy azért ez nem az élet, ezen túl is van még sok minden, ezért bizonyos aspektusait könnyebben tudom venni. Ettől persze még én is stresszelek időnként.

Minden élsportoló egyetemistának kötelező kérdés: hogyan tudod a két dolgot összeegyeztetni?

Mostanában kicsit alárendeltem az egyetemi tanulmányaimat az úszásnak, de voltak már félévek, amiket egész rendesen végigcsináltam. Azt mondanám, hogy nem lehetetlen, csak nehéz. Meg kellett barátkozni a gondolattal, hogy más emberek gyorsabban fogják elvégezni a BME-t, de hát végül is nekem ezen kívül még van egy teljes állásom, szóval érthető. Egyszer meglesz a diplomám, addig a saját ritmusomban csinálom. Egyébként szerintem kell, hogy az ember lefoglalja az agyát valamivel. Nekem világéletemben természetes volt, hogy edzés, iskola, edzés. Adódnak mélypontok, azokon túl lehet lépni.

Milyen féléved jön?

Most szeretnék jobban beleállni, haladni. Bizonyos tárgyakkal egyébként nem vagyok elmaradva, másokkal igen. A következő olimpiáig jó lenne végezni.

Azon gondolkozol már, hogy a vegyészdiplomáddal mit fogsz kezdeni?

Szeretnék a sport közelében maradni, és aminek ott köze van a vegyészkedéshez, az a doppingellenőrzés. El tudnám magam képzelni egy ilyen laborban.

gp