A mérnököt ne csak a technológia motiválja, hanem a termék sikere is

Fizikusként végzett – hogyan fordult a mérnöki munka, a gyártás felé?

Igen, fizikusként végeztem a Müncheni Műszaki Egyetemen, de a posztgraduális tanulmányok után mérnökként doktoráltam, miután három évig a Daimlernél dolgoztam. Azóta mindig a mérnöki és a fizikai tudományok határterületén dolgozom. Miután a Knorr-Bremséhez csatlakoztam, részt vettem egy vezetőfejlesztési programban.

Miért olyan fontos Önnek a tanítás, hogy kész egy több féléves kurzust tartani a távoli Budapesten?

Több okból is. Az egyik, hogy édesapám professzor volt a müncheni egyetemen, így felnőve láthattam, milyen nagy örömet jelentett neki ez a munka. Másodszor, erősen hiszek az élet szakaszosságában. Az első szakasz, amikor az ember tanul: iskolába jár, majd egyetemre. A második, amikor tapasztalatot szerez és dolgozik, közben idősebb lesz. Én már 54 éves vagyok, és amikor az ember megöregszik, itt az ideje, hogy visszaadja, amit tanult. Azt is gondolom, hogy nagyon kielégítő, amikor képes másokat tanítani.

Hogy miért Budapesten csinálom ezt? Mindig is nagyon szoros kapcsolatom volt a Knorr-Bremse budapesti központjával. Segítettem felépíteni arra a szintre, ahol most tart, kedvelem az ott dolgozókat, erősen hiszek a kiválóságukban. Ugyanakkor azt is látom, hogy Budapesten hiányzik némi szakértelem a termékmenedzsment és a projektmenedzsment terén. Ezért inkább a mérnöki részre koncentrálunk, de ebben az iparágban dolgozni többről szól, mint csak a mérnöki munkáról. Végül, de nem utolsósorban, a lányom a Semmelweis Egyetemen tanult orvostudományt, és nagyon szeretett itt lenni.

Hogyan választotta ki a kurzus témáját?

Úgy gondolom, a budapesti központunkban dolgozók felkészültsége nem elég széleskörű a termékmenedzsment és annak megértése tekintetében: miért születnek bizonyos döntések, és hogyan jutunk el azokhoz a döntésekhez. Értik a technikai részleteket, de fontos megérteni a hátteret is: hogy miért teszünk dolgokat. Ezért döntöttem úgy, hogy kiszélesítem ezt a kurzust, és betekintést nyújtok abba, mi történik a teherautó-gyártásban. Ebbe beletartoznak az eredmények és következmények, de a háttér is - és az, hogy mi kell mindezek menedzseléséhez. Mert nemcsak az a fontos, hogy a megfelelő műszaki megoldással álljunk elő. Az is fontos, hogy el tudjuk dönteni, hova kell összpontosítani az erőforrásokat.

Milyen szempontból fontos az üzleti szemlélet erősítése a mérnökképzésben?

Mindig az a kérdés, hogy hol akarsz dolgozni. Ha virtigli mérnökként akarsz dolgozni, akkor nem feltétlenül szükséges. Ugyanakkor szerintem az a jó, ha egy mérnököt nemcsak az a technológia motivál, amin dolgozik, annak is motiválnia kell, hogy mi lesz a fejlesztendő termék sorsa. Ahhoz, hogy ezt a motivációt megkapja, meg kell értenie a hátteret: miért döntött úgy a vállalat, hogy egy bizonyos irányba megy. Ez növeli az emberek motivációját.

A tantárgyi adatlap szerint a klasszikus mechanikai szaktudás helyett egyre inkább a szoftver- és rendszermérnöki tudás a fontos – hogyan érdemes reagálnia erre egy egyetemnek?

Ez egy összetett kérdés, én csak ipari szemszögből tudok válaszolni. Jelenleg a legnagyobb kihívás egy fékrendszer fejlesztése során az, hogy hogyan lehet felállítani a megfelelő rendszerarchitektúrát, hogyan lehet megbirkózni a funkcionális biztonság követelményeivel, és hogyan lehet megfelelően kezelni az ISO 26262-t. De ami az igazi különbséget jelenti, az az, hogy mindezt költséghatékonyan valósítsuk meg. Több száz érzékelő és több ezer vezérlőfunkció integrálása nem teszi a rendszert jobbá, csak nagyon költségessé. A feladat tehát úgy alakítani ki az architektúrát, hogy költséghatékony és mégis biztonságos legyen. Megfelelő ismeretek kellenek arról, hogy miként lehet ezt a legjobban csinálni, és az ilyen embereket nagyon nehéz megtalálni. Ez egy gondolkodásmódbeli kérdés, és ezért gondolom, hogy a BME-nek és a többi egyetemnek is dolgoznia kell azon, hogy ne csak az ISO 26262-t, hanem a következményeket is oktassák. Ugyanez vonatkozik a szoftverfejlesztésre. Bárki tud kódolni, ez nem nagy dolog, de a megfelelő szoftverarchitektúra felállítása, majd bizonyos modulok fejlesztésének és tesztelésének folyamata, majd a szoftver integrálása egy rendszerbe – ezt is meg kell tanulni.

Tudna konkrét példát mondani arra, hogy pontosan mitől hasznos a kurzusa egy mérnökhallgató számára?

Az a célom, hogy a kurzust elvégző hallgató megértse a teherautó-ipar nagyobb összefüggéseit. Megértsen bizonyos döntéseket, amelyeket a Knorr-Bremsénél az elmúlt nyolc évben hoztam, és hogy ezek a döntések milyen kapcsolatban állnak az általunk létrehozott műszaki projektekkel.

Miért pont Magyarországon van a Knorr-Bremsének több ezer fős K+F központja? Ez nem magától értetődő egy ekkora német cégtől.

A Knorr-Bremse az első cégek között volt, amelyek idejöttek, 1996-ban kezdtük el felépíteni a központot. Akkoriban a BME-vel dolgoztunk együtt, volt egy Palkovics László nevű professzor, későbbi miniszter, alapvetően ő hozta létre ezt a budapesti központot. Tehát rögtön a helyi szakértelemmel fogtunk össze, és nagyon szoros kapcsolatot alakítottunk ki a BME-vel, egyre több jó szakembert szereztünk. És amikor a tudás és a szakértelem növekszik, akkor a felelősség is. A budapesti telephelyet nemcsak mérnöki szolgáltatásokra használjuk, hanem komplett projektek megvalósítására. Ez nagy különbség más telephelyekhez képest. Ez az egyik oka annak is, hogy szeretném fenntartani a BME és a Knorr-Bremse közötti erős kapcsolatot.

Milyen tanácsot adna a leendő mérnököknek a tanulmányaikkal kapcsolatban? Milyen tantárgyakra érdemes összpontosítaniuk?

Nehéz erre válaszolni, mert mindig az a kérdés, hogy ki, hova szeretne eljutni. Ha például műszaki projektmenedzser, csoportvezető vagy esetleg termékmenedzser szeretne lenni, akkor nemcsak arról van szó, hogy a CAD-en tudjon tervezni – a menedzsmentkészségek is fontosak. Kommunikálnia kell majd a beszállítókkal, a kollégáival. Tehát természetesen legyenek kiválók a tanulmányaikban, de ne becsüljék alá a soft skillek jelentőségét.

gp