Rubik Ernő: „Amit itt tanulnak, azok nem egyszerűen szakmák, hanem hivatások”

Az ifjú fizikusok nemzetközi versenye csütörtöki megnyitója alkalmából a Műegyetemen járt Rubik Ernő, a BME Építészmérnöki Karának egykori hallgatója, a Rubik-kocka feltalálója. A 80. születésnapját éppen szombaton ünneplő építész-formatervezővel sok fényképet készítettek a verseny résztvevői, számos kockát dedikált, interjúkat adott, majd a bme.hu-nak is válaszolt.

„Öt év hosszú idő, az alatt sok minden történik, és ennyi idő után az ember pozitívan emlékszik a dolgokra. Nem arra, ami probléma volt, ha volt egyáltalán, és nem arra, ami jó volt, ha volt egyáltalán, hanem az egészre” – mondta kérdésünkre, hogy milyen emlékeket tud feleleveníteni egyetemi éveiből. Hozzátette, amikor valaki fiatal, úgy gondolja, előtte az élet, megtalálja a kapcsolatot a kortársaival és megismerkedik valamivel, amit szakmának lehet nevezni. Aztán vagy megáll itt, vagy úgy dönt, hogy még mást is akar tanulni.

„Én továbbmentem, ami abban az időben még nem volt általános gyakorlat, de azzal, hogy az itteni professzorom, Pogány Frigyes az Iparművészeti Főiskola rektora lett, lehetőséget kaptam részt venni egyfajta rendhagyó továbbképzésen. Így egy rövidített képzéssel megtanulhattam egy másik szakmát, a belsőépítészetet, amelyre akkoriban tulajdonképpen ugyanúgy építészetként tekintettek, de a belső térrel való foglalkozás, a tárgytervezés, a részletekre figyelés révén mégis más volt” – idézte fel.

Mi a dizájn?

És miért volt fontos az a korszak? Nos, azért, mert akkor indult el egy olyan gondolkodás, amit abban az időben ugyan még nem így hívtak, „de nevezhetjük akár a dizájn hazai születésének. Legalábbis a szakmában most már tudjuk, hogy mi az. A közvélemény számára talán még mindig nem egyértelmű, hogy a dizájn nem egyszerűen egy termék elfogadhatóvá tételét jelenti, hanem tartalmat hordoz, céljai vannak. Hogy ez evidens legyen, ahhoz kell egy közeg, amely képes ezt értékelni. Tény, hogy a dizájn bizonyos fajtái a fogyasztói társadalomban elég speciális feladatot kaptak, eladhatóvá tesznek dolgokat, amelyek nem érdemlik azt meg. De jó esetben nem ez történik, hanem minőséget, értéket ad valamihez, amire szükségünk van” – magyarázta a világ egyik legnépszerűbb játékának megalkotója.

Felvetésünkre, hogy hosszú pályafutása tapasztalataival felvértezve mit tanácsolna a mai műegyetemi hallgatóknak, Rubik Ernő azt mondta: mindenekelőtt azt, hogy ne hallgassanak, ha mondanivalójuk van, de figyeljenek oda, ha beszélnek hozzájuk, és próbáljanak nyitott szemmel élni: kitalálni, mi az, amire valójában képesek, ami valójában érdekli őket. „Amit a hallgatók itt tanulnak, azok nem egyszerűen szakmák, hanem hivatások. A különböző tudományok és gyakorlati tudások, amelyeket az egyetemen el lehet sajátítani, csak a kezdetet jelentik, valaminek a kezdetét, aminek a folytatása már tőlük függ” – jelentette ki.

gp