A BME-re látogatott a molekuláris gépek Nobel-díjas tervezője

Ben Feringa a molekuláris gépek tervezéséért és szintéziséért kapott kémiai Nobel-díjat 2016-ban, Sir J. Fraser Stoddart és Jean-Pierre Sauvage kutatókkal megosztva. Feringa professzor elsőként készített olyan molekuláris rotorlapátot, amely folyamatosan, ugyanabba az irányba forgott, és a molekuláris motornál mintegy tízezerszer nagyobb üveghengert forgatott meg. Az ő nevéhez fűződik az ún. „nanoautó” megalkotása is.
 

A Nobel-díjas kémikus a Műegyetemen vett részt egy kerekasztal-beszélgetésen 2024. május 16-án a „K” épület dísztermében, ahol kutatásairól, valamint tudományos életpályájának meghatározó pillanatairól is beszélt a több mint 200 fős közönségnek.

A rendezvény az MTA Kémiai Tudományok Osztálya, a BME Vegyészmérnöki és Biomérnöki Kar (BME VBK) és a Magyar Kémikusok Egyesülete közös szervezése volt. A beszélgetést Lente Gábor, a Magyar Kémikusok Lapjának felelős szerkesztője vezette. Ben Feringa a kerekasztal-beszélgetés végén a közönségben ülő fiatalokra mutatott, akik szerinte feltalálják majd a jövőt, és arra bíztatta őket, hogy kövessék álmaikat. A Nobel-díjas szakember a kémiát központi tudományágnak nevezte, amely mindennel összefügg életünk során, és kulcsfontosságú a jövő iparának megalapozásában is, amely a kémiának köszönhetően lehet zöldebb, kevesebb energiát használva, és az újrahasznosításra építve. (A Műegyetemen tartott sajtó- és kerekasztal-beszélgetésről részletes cikkben számolt be a Qubit tudományos hírportál, valamint a Telex és a 24.hu tudományos rovata is – szerk.)

Ben Feringával a BME Vegyészmérnöki és Biomérnöki Kar kapcsolata több évre tekint vissza, ennek keretében műegyetemi doktori hallgató is folytatott kutatásokat a Nobel-díjas kémikus laborjában. Az együttműködésről Mika László Tamás, a BME VBK Kémiai és Környezeti Folyamatmérnöki Tanszék tanszékvezető egyetemi tanára, a Katalízis Labor vezetője a bme.hu-nak elmondta, hogy „a közös pontot nem a molekuláris motorok világa, hanem olyan nagy aktivitású és szelektivitású katalizátorok fejlesztése jelenti, amelyek segítségével biomassza-alapú hulladékokból értékes vegyipari alapanyagok, illetve köztitermékek állíthatók elő. Ezen téma kapcsán, a csoportomban sikeres tudományos diákköri dolgozatot és diplomamunkát követően, a kiemelkedő eredményeket elérő diákom, Fridrich Bálint a Groningeni Egyetemen kezdhette meg PhD-tanulmányait, amelyhez az út a Rostocki Egyetemen keresztül vezetett. A diploma megszerzését követően először a homogén katalízis nemzetközileg elismert kutatójához, Matthias Bellerhez került, majd onnan sikerrel pályázott a Groningeni Egyetemre, ahol a téma szintén a biomasszahasznosítás. A doktori kutatás irányításában egy közös ismerős, Barta Katalin professzorasszony mellett Feringa professzor is részt vett.”
 

A május 16-i kerekasztal-beszélgetést megelőzően május 11-én egy másik Nobel-díjas, az egyetem egykori diákja Krausz Ferenc tartott előadást a Műegyetemen.

Rektori Kabinet Kommunikációs Igazgatóság

Fotó: Geberle B.