Az elfogyó káosz átmeneti bája-látványruhában kifejezve

Lezárult a BME Művészeti Rezidenciaprogramjának hallgatóknak meghirdetett projektje, melyet a Magyar Nemzeti Bank, a PADME Alapítvány és a Pro Progressio Alapítvány támogatott.

A BBBKultPont terme majdnem szűknek bizonyult a Műegyetem Művészeti Rezidenciaprogramjának (BME MRP) első hallgató ösztöndíjasának, Vranek Hedvignek a bemutatóján. „Az elfogyó káosz átmeneti báját” Vranek Hedvig látványruhájában Nagy Franciska a Győri Balett művésze táncban mutatta be.

Gács Anna. a BME Gazdaság-és Társadalomtudományi Kara Szociológia és Kommunikációs Tanszékének egyetemi docense projekt megnyitójában röviden összefoglalta a művészeti rezidenciaprogram lényegét és köszönetét fejezte ki a két mentornak, Juhász Nóra textiltervezőnek, Károlyi Györgynek a Természettudományi Kar egyetemi tanárának szakmai és lelki támogatását.

Károlyi György elmondta, hogy az Oxfordban töltött idő alatt megtapasztalta mennyire jó, ha egy egyetemen belül a különböző tudomány- és művészeti ágak képviselői folyamatos kölcsönhatásban állnak egymással, ezért örült különösen ennek a programnak, és adott be kutatási területét érintő témát. Felelevenítette a projekt kezdetét, első aggodalmas gondolatait, vajon fizikusként hogyan fog tudni egy textiltervezőt segíteni? Aggodalma teljesen alaptalannak bizonyult, mert bár a káoszelmélet rövid ismertetése után ijedséget vélt felfedezni Hedvig arcán, a következő találkozásra már remek ötletekkel érkezett a fiatal textiltervező.

A munkafolyamatról Vranek Hedvig mesélt. A káoszelmélet által inspirált látványruha kiindulási pontja maga a káosz jellege kiszámíthatatlansága előrejelezhetetlensége volt.

Az emberi test mozgását és a ruha kapcsolatát vizsgálta, abból kiindulva, hogy nincs két egyforma emberi mozdulat, és egy textil sem képes kétszer egymás után ugyanúgy állni.

Károlyi György a konzultációk során bevezette a káoszelmélet alapjaiba, adott tudományos folyóiratokat és képanyagot, ezeken vizsgálta a különböző áramlások formai jellemzőit, majd közösen kijelölték azokat a hívószavakat, amelyekkel formai és felületbeni szempontokból elindult a tervezés.  Károlyi György szimulációit alapul véve választott ki néhány egymástól nagyon eltérő formát, majd erre koncentrálva kísérletezett, gyűjtött tapasztalatokat.  

Rengeteg kísérletezés után született meg a bemutatott látványruha. Maga az elfogyó káosz a projektben abban a pillanatban valósul meg, amikor a mozgás, vagyis a tánc leáll, és minden visszatér egy kiszámítható nyugalmi állapotban.

Gács Annával az MRP kezdeményezőjével és főszervezőjével bemutatót követően beszélgettünk.

A BME Művészeti Rezidenciaprogramban most először hirdették meg ösztöndíjat hallgatóknak. Milyenek voltak a tapasztalataik?

Igen, idén először a Metropolitan Egyetemmel (METU) együttműködésben, az ő hallgatóik közül választottunk ösztöndíjast, aki most a zsűri döntése alapján Vranek Hedvig lett. Reményeinket illetően egy kicsit óvatosak voltunk, hiszen más, ha valaki már több hasonló programban részt vett, gazdag együttműködési, rezidensi tapasztalattal rendelkezik és tudja, hogyan lehet a legtöbbet kihozni egy ilyen projektből, mint egy hallgató, akinek ez az első ilyen lehetősége. Lenyűgöző volt látni, ahogy Hédi elmondhatatlan nagy fegyelemmel, lelkesedéssel és rendkívül kreatívan maximálisan kihasználta ezt a lehetőséget. Hedvig remekül együttműködött BME-s témavezetőjével, Károlyi Györggyel és azt is tudom, hogy Juhász Nóra textiltervező is végig segítette őt. Szerintem a hallgatói rezidens program egy ígéretes projekt, remélem a következő években ez az ága is folytatódik majd a BME MRP-nek. A textil és ruhatervezés egy alkalmazott művészet, sok szempontból eleve arra tréningezi a művelőit, hogy sokkal nyitottabbak legyenek mindenféle inspirációra, új gondolatra, hiszen azt tanulják, hogy konkrét felkérésekre, adott feladatokat kell megoldaniuk. Azt gondolom egy dizájn tanulóval kapcsolatban ezért feleslegesek voltak a kezdeti aggodalmaink. Hedvig eljött egy órámra és elmondta, hogy ebben a projektben sok mindent kipróbált. Az persze nem biztos, ha egy nagy cégnél fog dolgozni hasznosítani tudja majd az elfogyó káosz átmeneti bájának kifejező eszközeit. Remélem hosszú távon ezek a tapasztalatok, akkor is hasznosulni tudnak, ha valakinek az iparban kell megfelelnie művészként.

Vranek Hedvig ösztöndíjas hónapjaiban nemcsak a szűken vett projekten dolgozott, de bemutatót tartott -kicsiknek és nagyoknak- a Kutatók Éjszakáján, sőt Károlyi Györggyel közösen a Műegyetem középiskolásoknak szóló Science Camp+ rendezvényén is előadást és bemutatót tartottak a Matematika Szakkör részt vevőinek.  

Amikor elnyerte ezt az ösztöndíjat, mire számított, és most a projekt zárásakor hogyan értékeli ezt a három hónapot? 

Igazból nem tudtam mire számítsak, korábban soha nem volt még ilyen projektem. Azt tudtam, hogy nagyon sok mindent fogok ezek alatt a hónapok alatt megtapasztalni, ez így is történt, de még annál is több új tudást kaptam, mint amire számítottam. 

Károlyi György említette, hogy ijedtnek látszott, amikor röviden felvázolta önnek a káoszelméletet.  

Nem ijedtem meg, de más is említette már, hogy meglepettnek tűnők, miközben csak koncentrálok. Az igaz, hogy néha nagyon tömény volt az a tudományos megfogalmazás, ahogy Gyuri elmondta a dolgokat, és korábban sem nagyon találkoztam ilyen szintű természettudományos anyagokkal.

Akkor ezek szerint nem viselte meg a káoszelmélettel való találkozás? 

Egyáltalán nem, még az is lehet, hogy érdeklődőbben fogom szemlélni ezt a tudományterületet. Érdekes volt az is, hogy a márványozás technikát korábban is ismertem, csak sosem foglalkoztam vele igazán. A projekt alatt sikerült első alkalommal megvalósítani, kiderült csak a megfelelő eszközök kellettek hozzá. Biztosan vissza fogok térni ehhez a témához, mert szerintem rengeteg mindent lehet még ebből a projektből kihozni. Úgy gondolom igazából egy félévet is el lehet csupán azzal tölteni, hogy magát a folyamatot és a káosz elméletet jobban megértsük, de akár éveket is.
 

A bemutató végén az érdeklődők maguk is kipróbálhatták a márványozást.

KJ

Fotó: Geberle B.