Mindenkinek fontos a személyes törődés

Sikerrel indult a kisgyermeket nevelő műegyetemi oktatóknak szóló ösztöndíjpályázat, amelyben különböző élethelyzetekben tapasztalt kutatók segítik fiatal társaikat.

A BME Tehetségsegítő Tanács a Rektori Kabinet támogatásával tavaly indította útjára a „Vissza a Tudományba!” programot, amellyel anyagilag és szakmai mentoringgal is segíti a felhívásra sikeresen pályázó, kisgyermeket nevelő műegyetemi oktatókat.

A 2022 nyarán indult első programciklusban a BME bármely teljes munkaidőben foglalkoztatott, PhD- vagy DLA fokozattal rendelkező oktatója pályázhatott a támogatásra, ha pályája során bármikor legalább 6 hónapnyi időszakot gyermekgondozással összefüggő távolléten töltött, és legkisebb gyermeke még nem érte el a 8 éves életkort. Fontos feltétel volt, hogy a támogatási időszakra a pályázó ne rendelkezzen egyéb forrásból rendszeres jövedelemmel kutatómunka végzésével összefüggésben.

A programban résztvevő műegyetemi oktatók: Csordás Hédi Virág (adjunktus, Filozófia és Tudománytörténet Tanszék, BME GTK), Oláh Julianna (egyetemi docens, Szervetlen és Analitikai Kémia Tanszék, BME VBK) és Horváthné Tóth Brigitta Krisztina (egyetemi docens, Tartószerkezetek Mechanikája Tanszék, BME ÉMK)

„Az első évben tapasztaltak még inkább megerősítettek minket abban, hogy egy tehetséges fiatal szakmai fejlődésében meghatározó értéke van a személyes törődésnek. A pályázók egyéni, saját igényeikre szabott előrehaladási tervet állítottak össze, a támogatást elnyerők pedig havonta egyeztették mentoraikkal, hogyan sikerült boldogulni a tervezett feladatokkal. Ilyenkor azokkal a témákkal és kérdésekkel foglalkoztak, amik aktuálisan problémát jelentettek a támogatott kolléga életében. Volt olyan fiatal, aki szakmai pályáján élt meg elakadást, míg másnak a családjában előállt nehéz helyzet okozott olyan gondot, amelynek feldolgozásához jól jött egy tapasztalt társ” – ecsetelte a program első tapasztalatait Bagi Katalin (egyetemi tanár, Tartószerkezetek Mechanikája Tanszék, BME ÉMK), a BME Tehetségsegítő Tanácsának elnöke, a program megálmodója és fő szervezője. Hozzátette, hogy a mentorok is rendszeresen kaptak támogatást: őket Lógó Emma (egyetemi docens, Ergonómia és Pszichológia Tanszék, BME GTK) készítette fel a feladatra és a program további részében is számíthattak a segítségére. „Ami a szakmai eredményeket illeti: bár az első év támogatottjai még csak a következő hónapokban érnek a munkatervük végére, már az eddigi eredmények is nagyon szépek, a félidős vállalásokat mindenki teljesítette és komoly publikációk születtek.”

Az első próbálkozás sikerein felbuzdulva a BME Tehetségsegítő Tanács újra meghirdette a felhívást, amelyre idén jóval többen jelentkeztek, mint egy évvel ezelőtt. A megnőtt pályázati kedv a program hírének terjedése mellett annak is köszönhető, hogy az idei felhívást kiterjesztették a kisgyermekükkel még otthon lévő, de már a visszatérést fontolgató oktatókra, kutatókra is. Fontos változás, hogy – köszönhetően a Kancellária és a Rektori Kabinet erőfeszítéseinek – a 2023-as ciklusban már a támogatottak számára kedvezőbb formában, ösztöndíjként történnek a kifizetések.

„Az egyetemi pályán az az egyik legnehezebb időszak, amikor gyermekgondozási távollétről próbál valaki visszatérni a tudományos munka világába. A tanszékek gyakran jelentős oktatási terheket kénytelenek róni a fiatal kollégákra, miközben a visszatérőfélben lévő szülők gyermekei még sok törődést igényelnek. Sőt, ez az az időszak, amikor a bölcsődében, óvodában még újra és újra fertőzéseket kapnak el a gyerekek, így sok családban egymást érik a logisztikai vészhelyzetek. A fiatal szülő a korlátos idejével és energiájával az oktatás-kutatás-család tengelyén zsonglőrködik. Érthető, hogy ilyen élethelyzetben nehezebben jönnek a publikációk. Sokszor látjuk azt a mintát is, hogy a PhD-fokozat megszerzése után a többéves kihagyás miatt keveset publikálnak a fiatalok, így saját doktoranduszuk még nem lehet, és nem pályázhatnak jó eséllyel kutatási programokra vagy olyan ösztöndíjlehetőségekre, mint a Bolyai vagy az ÚNKP - és innentől a folyamat már öngerjesztő. Mi abban szeretnénk támogatni az ifjú pályatársakat, hogy már az első jeleknél megszakadjon ez a negatív láncreakció. Szeretnénk abban is segíteni, hogy az értékes ötleteik, korábban kezdeti stádiumban félbehagyott kutatásaik, még nem publikált tudományos eredményeik ne ’süllyedjenek el az asztalfiókokban’. Tudjuk és elismerjük, hogy több színtéren megfelelni nagy teher. Sok fiatal 100% felett szeretne teljesíteni mindenhol, ami hosszú távon nem tartható. Idővel valami a túlterheltség áldozatául esik, ami általában a tudományos tevékenység szokott lenni. Gyakran csak jónéhány év után veszi észre a fiatal, mennyire lemaradt a kortársaihoz képest. Szeretnénk megóvni a kisgyermekes kollégákat attól, hogy ebben a negatív spirálban ilyen messzire jussanak. Az ösztöndíjnak köszönhetően heti egy napra háztartási segítséget vagy bébiszittert tudnak fogadni, és az így felszabaduló időt a kutatói pályájuk újbóli beindítására tudják fordítani, amiben egy tapasztalt pályatárs együttérző, támogató figyelme is segíti őket” – foglalta össze a célokat Bagi Katalin.

***

Oláh Julianna

egyetemi docens, Szervetlen és Analitikai Kémia Tanszék, BME Vegyészmérnöki és Biomérnöki Kar (BME VBK)

2022-ben sikerrel pályázott a „Vissza a tudományba!” programra

„A pályázat nyújtotta anyagi támogatás és a mentoring is óriási segítség volt számomra az elmúlt egy évben. Nagyon sokat köszönhetek mentoromnak, Nagyné László Krisztinának, akire bármikor, bármilyen probléma, kérdés kapcsán számíthattam. Nagyon örülök, hogy egy olyan tapasztalt mentor volt mellettem, akivel nem voltam közvetlen szakmai kapcsolatban, ám ismeri az intézményt, a műegyetemi körülményeket. A közös beszélgetéseinken nyugodt szívvel osztottam meg a dilemmáimat, és nagyon jól jött, hogy ezeket a kérdéseket egy másik szemszögből nézve új megvilágításba helyeztük. Mentorálás közben másfajta teret nyernek a gondolatok és érzelmek, egy semleges közegben könnyebben megnyíltam én is.

Krisztinától sok támogatást kaptam a tudományos cikkírás kapcsán felmerült dilemmákra, a munkán belüli konfliktusok kezelésében, megosztotta velem pályázati tapasztalatait, és felhívta a figyelmemet olyan lehetőségekre is, amelyekről nem tudtam. Mindig arra bíztatott, hogy ne csak a munka és a magánélet egyensúlyára törekedjek, hanem próbáljak időszak szakítani önmagamra és saját szükségleteimre, hogy elkerüljem a kiégés érzését. Megbeszéltük, hogy a program után is tartjuk a kapcsolatot, sokat jelent, hogy továbbra is fordulhatok hozzá.”

***

Csordás Hédi Virág

adjunktus, Filozófia és Tudománytörténet Tanszék, BME Gazdaság- és Társadalomtudományi Kar (BME GTK)

2023-ban sikerrel pályázott a „Vissza a tudományba!” programra

„Kutatóként a hivatásunk nagyon hasonlít az anyaságra: szeretettel, kitartóan, olykor áldozatok árán teszünk azért, hogy jobbá, szebbé formáljuk az életet gyermekeink nevelése és a tudomány művelése által. Kislányommal a fokozatszerzés előtt lettem állapotos, nyolc hónapos volt, amikor elkezdtem írni a disszertációmat. Ez két évig tartott: ahogy megtettük az első bizonytalan lépéseket, úgy alakult az értekezés szövege is, fejezetről-fejezetre egy érett kutatómunkává. Friss védett doktorként egy óvodás korú kislánnyal sem lettek egyszerűbbek a mindennapjaink, a program anyagi, és a mentorok munkájának köszönhetően lelki támogatást is nyújt.

Az ösztöndíjprogramnak köszönhetem, hogy sikerült olyan kutatási témákat elővenni, amelyek régóta foglalkoztattak, ám eddig nem volt rájuk szabad kapacitásom, mert a disszertáció állt a fókuszban.

Mentorommal, Danka Istvánnal nagyon jó a kapcsolatunk. Két hónap különbséggel születtek meg a lányaink: nekem kislányom, Mira, Istvánnak pedig hármas lány ikrei. Közös óráinkon viccelődni szoktunk, hogy kettőnknek összesen 4 gyermeke van, akik két hónap különbséggel születtek. A kezdetektől megosztjuk egymással a gyereknevelési tapasztalatokat és István kutatócsoportjának (Racionalitás mércéi) tagjaként szakmailag is együttműködünk. Idén nyáron a Depp-Heard rágalmazási per jogi érvelését fogjuk elemezni, és István partnerem lett a téma kifejtésében.”

***

Horváthné Tóth Brigitta Krisztina

egyetemi docens, Tartószerkezetek Mechanikája Tanszék, BME Építőmérnöki Kar (BME ÉMK)

2022-ben sikerrel pályázott a „Vissza a tudományba!” programra

„Kutatóként és édesanyaként egyszerre két, egyaránt teljes embert igénylő szerepben kell helytállnom. A programra azért jelentkeztem, mert az anyaság mellett a szakmai pályafutásomra is megfelelő időt és energiát szeretnék fordítani. Az ösztöndíjprogram lehetőséget és segítséget nyújtott a szakmai tevékenységek újraindításához és a tudományos életbe való visszatéréshez. A mentorom Majorosné Lublóy Éva Eszter, aki rendkívül komoly publikációs tevékenységgel rendelkezik, és nekem is segített a következtetéseket tudományos cikkbe foglalni. Jó volt egy olyan kolleganővel megbeszélni a nehézségeimet, aki szintén édesanya, és akivel közösen alakítottunk ki egy működőképest életpálya-modellt, jövőképet. A közös beszélgetéseink után az eddiginél is motiváltabbá váltam a kutatásra, hiszen példaértékű, amit a mentorom elért. Ezeknek a találkozóknak köszönhetően nemcsak szakmailag, hanem emberileg is fejlődtem, ami a jövőbeli pályafutásomra is valószínűleg pozitív hatással lesz.

Egy kutatónő életében a szakmaiság és az anyaság olyan, mint az Ouroboros (a mitológiában egy saját farkába harapó kígyó), mindkettő hat a másikra. Ha a szakmai karrierem építésében segítséget kapok, akkor az otthoni feladataimmal is könnyebben boldogulok, lelkileg is könnyebben veszem az akadályokat. Ha pedig a gyermekkel kapcsolatosan, vagy a lelki egyensúlyom biztosításában kapok segítséget, akkor könnyebben koncentrálok a szakmai feladataimra is. A BME szerencsére kiemelkedő hangsúlyt fektet mindkettőre. A jelen (elsősorban szakmai jellegű) pályázati lehetőség mellett számos kismamákat, kisgyerekes családokat segítő programja is van az egyetemnek.

Ez a program számomra leginkább abban segített, hogy a gyermekvállalást követően újra bekerülhessek a kutatói vérkeringésbe. Az ösztöndíjat több szempontból hasznosnak éreztem, jó volt hasonló cipőben járó kollégákkal találkozni.”

TZS-KJ

Fotó: Geberle B.