Töretlen kísérletező kedv

A Műegyetem rengeteg érdekes és hasznos programot szervez a pályaválasztás előtt álló diákoknak. Ezek egyike a 2013-ban indult „Nobel- díjas kísérletek középiskolásoknak” szakkör.

Szinte napra pontosan 9 évvel az első  „Nobel-díjas kísérletek középiskolásoknak” szakköri foglalkozás után, október 7-én, az idén elkészült Látogatóközpontban Czigány Tibor rektor köszöntötte a kísérletsorozaton részt vevő diákokat. A rektor felelevenítette az egyetem 240 éves történetét, az egyetemhez kötődő Nobel díjasokat és olimpiai bajnokokat, akik mindannyian hozzájárultak az egyetem presztízséhez. A jelenről szólva elmondta: a gyakorlatorientált képzések- sok érdekes kísérlettel-, valamint a magas színtű oktatás eredményeként az itt végzettek itthon, és külföldön is piacképes diplomát kapnak. A felvételi rendszerben bekövetkező változásokról Czigány Tibor elmondta, minden szakon követelmény lesz az emelt szintű érettségi, amelyet pluszpontokkal honorálnak majd. Végül megköszönte a középiskolások érdeklődését, jó kísérletezést kívánt, és reményét fejezte ki, hogy sokukat műegyetemi diákként üdvözölheti majd a középiskola befejezése után.

A szakkör ötletgazdája Halbritter András röviden ismertette a fiatalokkal, hogy ebben a tanévben milyen kísérleteket végezhetnek majd el az egyetemen. A szakkörösök idén először ellátogatnak majd a Semilab Zrt. kutató-fejlesztő laboratóriumába is. Ugyanakkor bejelentett egy változást is: tekintettel az őszi szünet idei elmaradására, a november 3-4.- re tervezett kétnapos kísérletezés időpontja november 4-5.- re módosult.  „Azt nem ígérhetem, hogy Önök is Nobel-díjasok lesznek, de azt igen, hogy nálunk találkozhatnak Nobel-díjasokkal, és egyetemistaként is Nobel-díjakhoz kapcsolódó témákban kísérletezhetnek”- zárta a témaismertetőt Halbritter András.  Az ünnepélyes megnyitó után az első szakkörök résztvevői, mintegy 40-en átmentek az F épületbe.

Az érdekes kísérletek közül a fiatalok már előre választottak. Mi az egyik legnépesebb csoportot követtük, akik a holográfiáról szóló előadást és kísérleteket követték nyomon. Gábor Dénes magyar születésű villamosmérnök és fizikus fejében 1947-ben fogant meg a holográfia alapötlete: a tárgyról érkező fény nem halad át egy lencsén, amely leképezné a fényérzékeny filmre (mint az a hagyományos fényképezésben történik), hanem közvetlenül rászóródik a fényérzékeny lemezre, egy másik, ún. referencia fényhullámmal együtt. Amikor a tárgyról érkező fényhullám és a referencia fényhullám összeadódik, a fényérzékeny lemezen interferenciakép keletkezik, amely a tárgyról érkezett hullámra vonatkozó teljes, háromdimenziós információt rögzíti. A hologramfelvétel készítéséhez koherens, egyszínű fényt kiadó fényforrásra van szükség (pl. a napfény vagy az izzólámpa fénye nem alkalmas erre). Nem csoda, hogy a holográfia tudományterülete csak az 1960-as évek elejétől, a lézer feltalálásával indult igazán látványos fejlődésnek. Azóta a holográfia még számos jelentős területtel bővült, mint pl. a holografikus adattárolás vagy a holografikus biztonságtechnika.

A szakköri feladatot, a reflexiós hologram készítését és annak rekonstruálását a budapesti Teleki Blanka Gimnázium diákjai végezték el.

Kísérő tanárukat, Dr. Jarosievitz Beátát személyes kapcsolatok is fűzik a BME-hez.

Voltak már a” Nobel-díjas kísérletek középiskolásoknak” szakkör foglalkozásain?

A Nobel díjas kísérletek szakkörön most veszünk részt először, de a múlt héten, a Kutatók Éjszakáján megnéztük a diákokkal az Oktató reaktort, ami nagyon felkeltette az érdeklődésüket. A szakköre jött tanulók nagy része 11.-es, egy 12.-es és egy 10.-es tanuló.

Miért pont az Oktató reaktorra voltak kíváncsiak?

Személyes kötődés fűz ide, 26 éve doktoráltam a Nukleáris Technikai Intézetben. Itt négy évig foglalkoztam a gamma spektrometriás mérésekkel, majd ezt követően több alkalommal, 3-4 fős diák-kutató csoportommal, az „Út a tudományért” projektnek köszönhetően kisebb mérések elvégzésére szintén örömmel jöttem vissza az egyetemre az NTI-be.  A Telekis diákjaimat csak február óta tanítom fizikára, sajnos ők igen komoly lemaradással rendelkeznek, de sokan készülnek műszaki pályára így nagyon rövid idő alatt kell a lemaradást behozni.

Segít ebben ez a szakkör?

Az iskolában szerény lehetőségünk van kísérletezésre, nagyon kevés a működő eszköz. Jó lenne, ha többször is el tudnánk jönni a diákokkal a BME-re. Nagyon hasznosnak tartom ezt a szakkört, de még nagyobb segítség lenne, ha itt a Fizikai Intézetben végezhetnénk az emelt szintű fizikai érettségi mérési kísérleteit is elvégezhetnénk. Ez indokolt, hiszen a Műegyetemen az emelt szintű érettségi felvételi egyfajta követelmény.

Péntek délután van, a nap süt, önök mögött egy fárasztó hét. Nem nehéz ilyenkor újra az iskolapadba ültetni a tanulókat?

 Ilyen szakkörökre tanítási időszakban csak magán időben mehetünk. Első szóra jött mindenki, szerencsére tudják, hogy a sikerhez tanulni kell, és a tanuláshoz minden lehetőséget ki kell használniuk. Nagyon remélem és igyekszem motiválni is őket, hogy itt tanuljanak tovább, mert szerintem ez az ország nemzetközileg is elismert, legjobb egyeteme.

Nagyon köszönjük ezt a lehetőséget. Mindenképpen jövünk a következő alkalommal is, október 21.-én!

Halbritter András 2013-ban a bme.hu-nak adott interjújában úgy vélte, hogy a középiskolai fizikaoktatás nehéz helyzetben van, kevés a fiatal tanár, a legjobb felkészítő tanárok pedig gyakran nyugdíjazás előtt állnak. A gimnáziumokban sokszor hiányoznak a feltételek és az anyagi források a kísérletezéshez. Fontosnak tartotta a természettudományi és műszaki területen dolgozók utánpótlását az ország számára. Ez utóbbihoz a jövő generációjával meg kell szerettetni a fizikát, amihez e kísérlet- és méréssorozat is hozzájárulhat. Ezek a feladatok ma is aktuálisak, és egyre fontosabb szerepük van az egyetemre jelentkező diákok megnyerésében a középiskolásoknak szervezett különböző tudományos élményeket adó eseményeknek. A „Nobel-díjas kísérletek középiskolásoknak” szakkör ezen a téren már bizonyított.

Rektori Kabinet Kommunikációs Csoport-KJ

Fotó: Víg Johanna