„A mérnöki munka nem asztalfióknak szóló kutatás”

Az Akadémiai Díj után egy újabb rangos elismeréssel, a Gábor Dénes-díjjal tüntették ki a BME Gépészmérnöki Kar innovatív biomechanikai vizsgálatokkal foglalkozó kutatónőjét.

„Igazi meglepetésként ért a hír, amikor a NOVOFER Alapítvány értesített róla, hogy én lettem az egyik idei díjazott. Hirtelen nem is értettem, miről is értesítenek - szükségem volt pár percre, hogy felfogjam, mekkora megtiszteltetés ért” – nyilatkozta a bme.hu-nak Kiss Rita Mária, a BME Gépészmérnöki Kar (BME GPK) Mechatronika, Optika és Gépészeti Informatika Tanszék (MOGI) tanszékvezető egyetemi tanára, aki az emberi mozgásvizsgálatok feltételeinek megteremtéséért, ezen belül az Augmented Reality (kiterjesztett valóság) markerek használatára alapozott eljárás kidolgozásáért, a gerinc alakjának mozgásvizsgálaton alapuló meghatározásáért, az optikai mozgásvizsgálati rendszerek hitelesítési módszerének kifejlesztéséért, az emberi egyensúlyozó képesség tesztelésére és a humán szövetek mechanikai jellemzőinek mérésére kidolgozott módszereiért Gábor Dénes-díjban részesült. (A nyertesek névsorát nyilvánosságra hozták, ám pandémiás helyzetre való tekintettel a díjazottak egy későbbi időpontban vehetik az elismerést.)

„A tavasszal elnyert Akadémia Díjat elsősorban az alapkutatásban, az iskolateremtésben elért eredményekért kaptam, a Gábor Dénes-díjjal pedig az innovációért tett erőfeszítéseimet, a napi gyakorlatban is használható kutatási sikereket ismerték el akadémiai pályatársaim. Számomra e két díj együttesen fejezi ki az oktatás-kutatás-fejlesztés hármas egységét, amely mindig is társként kísért a mérnöki pályámon” – fogalmazott a díjazott mérnöknő, aki sikereiben osztozik családjával, egykori oktatóival, végzett és jelenlegi doktoranduszaival, korábbi tanszékén, a BME Építőmérnöki Kar Hidak és Szerkezetek Tanszéken, és jelenlegi munkahelyén, a BME GPK MOGI-n megismert kollégákkal és hallgatókkal. „Ez a díj nemcsak az enyém, közös munkánk elismerése a fiatalokkal és a kutatótársakkal.” Külön öröm számára, hogy egykori tanára, tanszékvezetője, pályatársa, Dunai László is a díjazottak között szerepel. Megtiszteltetésként élte meg, hogy a díjra a GPK dékánja, Orbulov Imre terjesztette fel két kiváló, korábban már Gábor Dénes-díjjal kitüntetett professzor, Czigány Tibor és Stépán Gábor akadémikusok ajánlására.

Kiss Rita mérnökcsaládból származik, édesapja építészmérnökként dolgozott, így a műszaki, kivitelezési munkával járó feladatok és szakmai kérdések a családi mindennapok részét képezték. Már gyermekkorában fogékony volt a természettudományi és reál tárgyak iránt. Geológus szeretett volna lenni, ám pályaválasztása időszakában, 1986-ben nem vettek fel női hallgatókat a geológia szakra. Ekkor döntött úgy, hogy édesapja mérnöki nyomdokaiba lépve az építőmérnök szakot választja a Műegyetemen. Szívesen emlékszik vissza egykori kiváló oktatóira: Bojtár Imrére, akitől a precizitást tanulta, és idősebb Balázs Györgyre, aki a tudományos diákköri munkára inspirálta. E törekvéseit hamar siker koronázta: 1991-ben Pro Scientia Aranyéremmel tüntették ki. A diploma megszerzése után számításba vette az ipari karrierlehetőségeket és az akadémiai pályát is. Pedagógus édesanyja nyomán érdekelte a kutatás mellett az oktatás is, és végül úgy döntött, a BME-n épít karriert. 1991-ben az ÉMK Hidak és Szerkezetek Tanszékének jogelődjén, a Vasbetonszerkezetek Tanszéken lett MTA ösztöndíjas Hegedűs István és Kollár Lászó P. szárnyai alatt, akiktől megtanulta az elméleti kutatások és a kísérleti vizsgálatok párhuzamosságának fontosságát és egymásra épülését. Fiatal kutatóként közel két évet és pályáját meghatározó időszakot töltött a Stanford Egyetem Kompozit Laboratóriumában George Springer mentorálása mellett. Itteni kutatásaiban téglaszerkezetek kompozit szalagokkal történő megerősítésével foglalkozott, később ebből írta kandidátusi értekezését is.

„Egyetemista korom óta egyik meghatározó női kutatói, oktatói példaképem Kurutzné Kovács Márta professzor asszony, aki elméleti előadásain és gyakorlati foglalkozásain egyedülálló módon mutatta be a mechanika egyszerűségét és bonyolultságát. Nagy szerepe volt abban, hogy a biomechanika szűkebb területét választottam kutatásaimban” – tekintett vissza újból pályája korábbi szakaszára a díjazott oktató-kutatónő, aki a 2000-res években vágott bele a biomechanikai vizsgálatokba. Kurutzné Kovács Márta, Bojtár Imre és Lovas Antal kutatói munkásságának köszönhetően az ÉMK-n komoly presztízsű hagyományai voltak a biomechanikai modellezésnek, ám a mozgásvizsgálat még újnak számított a karon. Az elemzések újszerűsége miatt vendégkutatóként Kiss Rita a GPK Műszaki Mechanika Tanszék Mozgáslaboratóriumában kezdte meg a tudományos vizsgálódásokat Stépán Gábor és Kocsis László támogatásával, majd bekapcsolódott a Biomechanikai Kooperációs Kutatóközpont alapításába, amelynek 2012. óta a harmadik igazgatója.

Későbbiekben a mozgásvizsgálatok mellett kötelezte el magát, habilitációját, majd az MTA doktora cím elnyeréséhez szükséges pályamunkáit is e területen készítette. A témából adódóan számos orvos PhD-hallgatóval dolgozott együtt, majd 2014-ben tanszéket váltott: meghívást kapott a GPK MOGI Tanszékre a biomechatronikai specializáció és az ott zajló kutatások erősítésére. Gépészmérnök pályatársai örömmel fogadták az eredetileg építőmérnök végzettségű kollégájukat, fiatalabb és idősebb munkatársai sokat segítettek az új oktatási és kutatási területek megismerésében. 2020 óta tanszékvezetőként fontosnak tekinti, hogy a tanszék különböző kompetenciaterületei egymást segítve fejlődjenek, az inter- és multidiszciplinaritás erősödjön. Mind az operatív, mind a szakmai munkában Samu Krisztián és Budai Csaba tanszékvezető-helyetteseknek nagy szerepük van.

Tanszékvezetői teendői mellett Kiss Rita a tudományos munkával sem hagyott fel: több mint két évtizede foglalkozik biomechanikai kutatásokkal, főként humán anyagok mechanikai vizsgálatával és mozgáselemzésekkel. Fiatal posztgraduális kutatótársaival éveken át elemezte az egyik leggyakoribb sportsérülés, a keresztszalag-szakadás folyamatát, majd az ínnal történt terápiás szalagpótlás hatását az alsó végtagra járás és futás közben. „Fényt derítettünk arra, hogy a saját ínnal történő pótlás nemcsak gyengíti az adott ízületet, hanem további sérülések valószínűségét is növeli” – ismertette a vizsgálatok eredményeiről Kiss Rita, aki kutatótársaival a probléma megoldásaként felvetette a szövetbanki ínnal pótlás lehetőségét is. Szimulációs és kísérleti vizsgálatokkal vették górcső alá, hogy a tárolás vagy a fertőtlenítés hogyan befolyásolja az emberi ínak és szalagok mechanikai tulajdonságait. A MOGI Tanszék korszerű mozgásvizsgáló laboratóriummal rendelkezik, ahol a doktoranduszokkal közös tudományos munka mozgásvizsgáló eszközök és módszerek fejlesztésére, a különböző dinamikájú mozgások (pl. intenzív sport, járás, futás) optikai alapú mozgásvizsgáló rendszerrel történő rögzítésére, majd az így nyert adatok elemzésére is kiterjed. A laboratórium kiépítésében, fejlesztésében és új mérési módszerek kialakításában meghatározó szerepe volt Nagymáté Gergely végzett, és Petró Bálint abszolvált PhD-hallgatóknak. A kutatások során egyre nagyobb szerepet kapnak olyan helyszíni mérések, amelyek versenyen és edzésen rögzítik a sportolók (pl. atléták, kosárlabdázók, futók) mozgását. E kutatások egyik új válfaja a hang alapú mozgásvizsgálat, amelynek lehetőségeit már vizsgálják a GPK MOGI doktoranduszai Kiss Rita irányításával.

A bme.hu-nak adott interjúban kifejtette, hogy örömmel oktat, és szívesen dolgozik együtt a leendő mérnökgeneráció tagjaival. Úgy véli, a fiatalok fontosak, meghatározóak mind az egyetem, mind pedig a tanszék életében, hiszen ők a jövőnk. „Kérdéseik, ötleteik, időnkénti morgolódásaik segítenek abban, hogy oktatóként, kutatóként, vezetőként elgondolkodjunk azon, vajon milyen irányba kell fejlődnünk, milyen sebesség- és irányváltásra van szükség. Hittel, bizalommal és szeretettel minden munkába be lehet vonni őket, szinte bármilyen feladatban képesek szárnyalni. Egykori oktatóim, mentoraim bennem is hittek, engedték, támogatták, hogy saját utamat járjam. Most rajtam a sor, hogy segítsem a fiatalokat. Emiatt is fontosnak tartom, hogy a kutatásban is egy lelkes és sokszínű csapatban dolgozzak, ahol a doktoranduszok mellett alap- és mesterképzéses hallgatók is részt vehetnek a kutatásokban. A fiatalok inspiráló, olykor lendületében magával ragadó ötleteit hallgatva, támogatva azok megvalósulását, és átélni a változást olyan, mint amikor a tavasz első szelét ’megszagoljuk’ – fejtette ki a műegyetemi oktató, aki úgy véli, kutatás és oktatás kéz a kézben járnak, és nem létezhetnek egymás nélkül. „Egy szakembernek kötelessége valamilyen formában átadni a kutatásai során megszerzett tudást. E nélkül megszakadna a generációk közötti tudásátadáson alapuló kapcsolat, és egymás túlszárnyalásának lehetősége, ami a fejlődés egyik motorja” – fogalmazott Kiss Rita, aki a hallgatók mentorálása mellett örömmel vesz részt például a Gyerekegyetem programjain, ahol a legfiatalabbaknak mutathatja be a mérnöki, műszaki hivatás szépségeit. Rendszeresen ellátogat középiskolák pályaorientációs programjaira, ahol a Műegyetemet népszerűsítve igyekszik azt is hangsúlyozni, hogy „a mérnöki munka nem asztalfióknak szóló kutatás”.

„Az alapkutatások meghatározóak, ám fontos tudni, hogy céljuk valahol mégiscsak az alkalmazott kutatások megalapozása. A mérnöki tudomány azért remek, mert széles spektrumon megtalálható a tiszta alapkutatás, a felhasználásorientált alapkutatás vagy a tiszta alkalmazott kutatás, amelyek egymásra épülése egyszerűen elengedhetetlen. Mind az építőmérnöki, mind a biomechanikai elemzéseimben hangsúlyt helyeztem arra, hogy megtaláljam a kutatási eredmények gyakorlati alkalmazási lehetőségeit. Például az ultrahang alapú mozgásvizsgálatok módszertanát ma már több kórházban használják a rehabilitáció eredményességének ellenőrzésére, míg egyes megállapításainkat a stroke-on átesett betegek járástanításakor alkalmazzák” – említett néhány példát a kutatási eredmények gyakorlati hasznosulásából a GPK díjazottja.

Kiss Rita bízik abban, hogy a vírushelyzet enyhülésével újból személyes jelenlét mellett folytatódhat a munka a tanszék mozgáslaboratóriumában, ahol jelenleg egy olyan komplex mérési módszer kidolgozásán munkálkodnak, amely a legkülönbözőbb körülmények között végzett mozgástípusok rögzítésére alkalmas. E mozgások detektálásához nem elegendő csupán a kamerarendszer használata, szükség van gyorsulásmérők, IMU szenzorok és nyomásmérők alkalmazására is. Emellett a hang alapú mozgásvizsgálatok terén is várhatók új eredmények: a kutatók a csoszogásból is képesek lehetnek a különböző mozgásszervi változásokra következtetni. A díjazott kutatónő nagy várakozásokkal tekint az elkövetkezendő időszak elébe.

TZS-HA

Fotók forrása: Geberle B.