Ugrás a tartalomra

Hírfolyam

„Nyilvános történeteinkkel mások világról alkotott képét is befolyásolhatjuk"

2022. 01. 04.

Kortárs önéletrajz-kultúrával foglalkozó munkásságáért részesült Déry-díjban a BME Gazdaság- és Társadalomtudományi Karának egyetemi docense.

„Felemelő érzés irodalmárként részesülni ebben a díjban, amelyre nemcsak legutóbbi kötetem, hanem eddigi munkásságom elismeréseként is tekintek” – vallotta a Déry-díj egyik idei díjazottjaként Gács Anna, a BME Gazdaság- és Társadalomtudományi Kar (BME GTK) Szociológia és Kommunikáció Tanszékének egyetemi docense, esszéista, kritikus, irodalomtörténész. Felidézte a díjat odaítélő kuratórium elnökétől kapott hívást: azt hitte, zsűritagnak kérik fel, ám őszintén meglepte, hogy ezúttal őt is a díjazottak között tartják számon. „Főként irodalomról és kultúráról írok, szépirodalmi munkásságom nincs, ezért különös érzés, hogy az irodalmi élet terén kimagaslót alkotó pályatársak körében díjaztak. Könyvemmel egy minden generáció számára fontos témára szerettem volna felhívni a figyelmet, amelyre e díj révén még szélesebb körben nyílik lehetőségem.”

A Déry-díjat a magyar irodalom művelésében kimagasló eredményeket elérőknek ítélik oda. Minden évben egy alkalommal osztják ki az elismerést, melyet rendszerint a szépirodalom, a fordítás, valamint az irodalomtudomány, illetve nyelvészet egy-egy képviselője vehet át.

A kitüntetést Déry Tibor özvegyének végakarata alapján hozták létre, első alkalommal 1984-ben nyújtották át. A díj pénzjutalommal jár, melynek forrása a Déry-hagyaték, beleértve a Déry-művek után keletkező jogdíjak összegét is. Az elismerés emléket állít Déry Tibornak is, akinek október 18-ai születésnapján adják át a róla elnevezett díjakat.

2021-ben Déry-díjban részesültek:

Gács Anna esszéista, kritikus, irodalomtörténész, a BME GTK egyetemi docense

Solymosi Bálint József Attila- és Artisjus-díjas költő

Zádor Éva műfordító

 

 

 

2020 októberében jelent meg Gács Anna „A vágy, hogy meghatódjunk” című, kortárs önéletrajz-kultúrával foglalkozó kötete. Összegyűjtött elemzéseiben, tanulmányaiban nem a hivatalos, főbb (szakmai) életrajzi pontokat ismertető „curriculum vitae” került terítékre, hanem az egyén önreprezentációja a szűkebb értelemben vett környezetünk és a szélesebb spektrumon elért virtuális külvilág felé. Ennek formája manapság lehet egy televíziós talk-show, egy Facebookon végigpörgetett idővonal vagy akár egy személyes adatlap. A kötetben közérthető nyelvezeten írt irodalomtörténeti, médiatudományi, esztétikai, filmtörténeti, fotóábrázolási és képzőművészeti elemzések olvashatók, továbbá ezek közösségformáló hatásáról is kifejti véleményét Gács Anna. Szót ejt konkrét filmekről, filmadaptációkról, egyéni történetekről és túlélők holokausztról szóló különböző tematikájú és rendszerezésű beszámolóiról is.

 

„A több éves hagyománnyal rendelkező öndokumentációk, a nyilvánosság előtti megjelenések mások által követett mintái és formái jelentős változáson estek át a 20. században, majd rohamtempóban idomultak a digitális trendekhez az elmúlt két évtizedben” – fogalmazott Gács Anna, aki több évnyi tudományos munkája eredményeit foglalja össze a könyvben, köztük tanítással kapcsolatos személyes történeteket. Műfaji kísérletnek is szánta e művét, amelyben a nyilvánosság történeti és mediális jellegzetességeit, szerepét és az olvasók gondolkodására gyakorolt hatását summázza olyan kérdésekre keresve a választ, mint hogy milyen körülmények között találkozunk ma önéletrajzi elbeszélésekkel, hogyan értelmezzük ezeket a leírásokat, mi befolyásolja a befogadás folyamatát, és milyen médiumok adnak helyet és teret ezeknek a megnyilvánulásoknak. A szerző kötetében kitér az önéletrajz-kultúra érdekes történelmi fordulataira is: „az 1960-1970-es évek egyik sajátossága, hogy a képzőművészetben is megjelentek az önéletrajz típusú munkák. Ezek egy része valamilyen emancipációs vonalat képvisel, és a nyilvánosság demokratizálódásnak jeleként foghatjuk fel. Az 1990-es évekre az ún. ’memoir boom’ volt jellemző: számos olyan kötet látott napvilágot, amelyekben hétköznapi emberek érdekes, olvasmányos, személyes példákkal teli tanulságos formában számolnak be tapasztalataikról egy adott témában. Megjelentek a polcokon a saját történeteiket, életüket bemutató írók alkotásai, majd napjainkra ez a platform egyre inkább az online térbe és a közösségi média felületeire terelődött át: teret nyertek a digitális történetmesélés egyes válfajai” – idézett fel néhány fontosabb mérföldkövet a díjazott műegyetemi oktató.

Gács Anna szakmai életpályája

1995. magyar nyelv és irodalom szakos előadó, ELTE

1997. esztétika szakos előadó, ELTE

1999-2000. magyar lektor, School of Slavonic and East European Studies, University College of London

2000-2002. óraadó, ELTE BTK Művészetelméleti és Médiakutatási Intézet

2002. PhD-végzettség, irodalom- és kultúratudomány, ELTE

2002-2006. adjunktus, ELTE BTK Művészetelméleti és Médiakutatási Intézet

2006-2020. docens, ELTE BTK Művészetelméleti és Médiakutatási Intézet

2019-től óraadó, Aquincum Institute of Technology

2020-tól habilitált egyetemi docens, BME GTK Szociológia és Kommunikáció Tanszék

 

Szakmai tevékenység

1994-től tag, József Attila Kör, 1996-1999 elnökségi tag, 2001-2004 felügyelőbizottsági tag

1996-1999. sorozatszerkesztő, JAK füzetek

1996-2004. tag, Magyar Írószövetség

1997-től tag, Szépírók Társaság

2002-2005. és 2010-2011. szerkesztő, Mindentudás Egyeteme weboldal

2004-2006. szerkesztő, Beszélő c. folyóirat

2008-2010. tag, Nemzeti Kulturális Alap Bizottsága

2008-2010. tag, ELTE BTK Minőségbiztosítási Bizottság

2008-2012. tag, Atomium Culture (az Európai Bizottság kezdeményezte tudományos ismeretterjesztő programja) Tudományos Bizottság

2012-től alapító tag, Oktatói Hálózat

2015-2018. elnök, Szépírók Társasága

2021-től tag, Szépírók Társasága Tanácsadó Testület

2021-től tag, Magyar Rektori Konferencia Bölcsészettudományi Bizottság

 

Ösztöndíjak, díjak

1995. a British Council és a Magyar Ösztöndíj Bizottság közös kutatási ösztöndíja, School of Slavonic and East European Studies, University of London

1996. Móricz Zsigmond irodalmi ösztöndíj

1998. a Soros Alapítvány doktori ösztöndíja

2015-2018. MTA Bolyai János Kutatói Ösztöndíj

2021. Déry-díj

A történeti kitekintések után a szerző a nyilvánosság előtt megjelenő „önéletrajzok” különböző platformjaira hoz esettanulmányokat: így filmre, irodalomra, színházra, internetes fórumokra, képzőművészetre és az eredeti történéseket valamilyen formában dokumentáló archívumra is. „A közösségi oldalak térhódítása bizonyos értelemben a digitális felületre terelte az olvasók egy részét, ahol olyan önszerveződő csoportok jöttek létre, melyekben hasonló sorsú, élethelyzetű emberek osztják meg egymással saját történeteiket, ha úgy tetszik, életrajzuk egy darabját. Az olvasóközönség tagjai sorstársakra lelhetnek az ilyen közösségekben, ahol megbeszélhetik problémáikat és tanácsot kérhetnek hasonló élethelyzetet már megélt társaiktól (ilyenek a kismamák által létrehozott saját közösségek, csoportok).”

Závada Pál író gratulál Gács Annának (forrás: BME GTK)

A műegyetemi oktató felhívta a figyelmet a nyilvánosságot egyre inkább elöntő személyes történetek hátulütőire is. „A közösségi médiában közzé tett információk, hírek, élménybeszámolók egyre fontosabbak az olvasók, felhasználók világról alkotott képének megalkotásában. A személyes történetek megosztása egyre inkább szerepet játszik a tájékozódásban, sokan mások példáin, elmondásai révén szereznek tudomást a számukra idegen környezetben zajló eseményekről, drámákról. Előfordulhat, hogy ezek az olvasók kevésbé tudnak absztrakt módon megragadni egy-egy társadalmi, politikai problémát. Mások beszámolói azt is befolyásolják, hogyan és milyen szempontok mentén beszélünk saját magunkról a közösségi médiában” – figyelmeztetett Gács Anna. Hozzátette, vannak pozitív hozadékai is a személyes történetmesélés áradatának: tabutémákat oldanak fel például a betegségeket túlélők élménybeszámolói, amelyek mentálhigiéniás jelleggel segíthetnek sorstársaknak átvészelni a nehéz helyzeteket; vagy például a szüléstörténetek megosztása nemcsak a gyermekvállalás előtt állóknak lehet jó támpont a felkészülés folyamatában, de a szülés hierarchikus, patriarchális intézményrendszerének a kritikáját is szolgálhatja. Összegezve: adott cél kapcsán nyilvánosan és szubjektív módon véleményt formáló közösségek identitásmeghatározó erővel bírnak. Gács külön fejezetet szánt az ún. „booktubereknek”, azaz a könyvekről videós beszámoló formájában beszélő tartalomalkotóknak. Egy közelmúltban megjelent, főként kamaszok által képviselt szubkultúrának nevezi az amatőr olvasói meglátások e fajta közzétételét, amely ugyancsak befolyásolhatja követőik véleményét az egyes témák kapcsán.

Gács Anna szerint minden korszakban kialakulnak önmagunk megjelenítésének normái, amelyekre a művészek sokszor kritikusan reagálnak. Kötetében két fotográfus komoly betegségének lefolyását dokumentáló képsorozatát elemzi az 1980-as évekből és napjainkból. A fotók képi világában, ábrázolásában is megmutatkoznak a kulturális, az időbeli és a kontextusbeli különbségek. „Mindkét sorozat a maga idejében szembement az emberi testről akkoriban elfogadott ábrázolással, a beteg és nem tökéletes testet mutatja be, de másként szólnak saját koruk problémáiról. A két korszak és a fotósorozatok között eltelt 30 év során szembetűnő változáson esett át az önábrázolás és az egyének életének nyilvánosság előtti megjelenése.”

„Kultúrakutatók és bölcsészek mellett az önéletrajz témájában kevésbé jártas olvasóknak is ajánlom a kötetet, amellyel olyan hétköznapi, mindannyiunk életének részét képező jelenségeket, mint blogok, talk-show-k, vlogok, booktube csatornák vagy közösségi médiafelületek új megvilágításba szeretnék helyezni. Mindannyian aktív részesei vagy legalább olvasói, szemlélői vagyunk az élménymegosztás kortárs formáinak, így érdemes tisztában lenni azzal, hogy egy-egy ábrázolási mód, forma vagy hangnem akár a világról alkotott képünket is befolyásolhatja, közösségekhez köthet vagy éppen el is távolíthat bizonyos nézőpontoktól. Olyan izgalmas jelenségek ezek, amelyek akár a tudtunk nélkül is hatással vannak a világról és magunkról alkotott véleményünkre, úgyhogy mindenkinek érdemes elgondolkodnia róluk” – foglalta össze olvasóközönségnek szánt ajánlását a szerző.

Gács Annát az elismerést odaítélő kuratórium elnöke, Závada Pál méltatta:

Závada Pál: Könnyek, megindultság, szorongás – Gács Anna Déry-díja elé

A Déry-díjjal nemcsak költők és szépprózaírók munkásságát igyekszünk elismerni, hanem a magyar irodalmi élet legjelesebb alkotói közül azokét is, akik az irodalom történetének, elméletének, műelemzésének-kritikájának, illetve oktatásának és a műfordításnak a legkitűnőbb művelői. Ha ilyen szempontból tekintünk az elmúlt két évtized életpályáira, rögtön eszünkbe kell, hogy jusson Gács Annáé. (Zárójel: Ez a rögtön persze azt is jelenti, hogy ő már sok évvel ezelőtt is méltó lett volna bármilyen rangos elismerésre is.) 

Gács Annára tehát úgy gondolhatunk, mint aki a kortárs irodalom alkotásait folyamatosan a legavatottabb befogadói, értelmezői és megítélői figyelemmel kíséri. Ha azt próbáljuk fölvázolni, mi jellemzi az ő munkásságát, akkor ilyesmik juthatnak eszünkbe: rendkívül alapos fölkészültség, pontosan értő elemzés, higgadt, okos mérlegelés, amely egyúttal a nemzetközi elméletalkotás dimenzióiba is belehelyezi tárgyát; a mű mélyére hatolni képes, feltáróan alapos kutatói buzgalom; az akár tárgyában, akár megközelítésének módjában, akár megformálásában újszerűnek a fölismerése és fölmutatása; a már-már csalhatatlanul pontos, kiváló ízlésű és méltányos kritikai megítélés.

A laudáció forrása: litera.hu

Gács Anna nemrégiben csatlakozott a Műegyetem oktatói gárdájához: jelenleg a Gazdaság- és Társadalomtudományi Kar (BME GTK) Szociológia és Kommunikáció Tanszékének egyetemi docense, korábban az Eötvös Loránd Tudományegyetemen (ELTE) oktatott. „Több évet tanítottam és kutattam is az alma materemben, ám eljött a pályámon egy olyan pont, amikor egy nagyobb tudományos munka végére értem és szerettem volna kipróbálni magam új környezetben. Jól érzem magam a Műegyetemen, számos kihívás előtt állok, és örömmel vetem bele magam az új feladatokba. Rövidesen egy Magyarországon eddig egyedülálló művészeti rezidencia programot indítunk útjára. Lényege, hogy az egyetem pályázatot hirdet tetszőleges művészeti ágban tevékenykedő alkotóknak arra, hogy működjenek együtt a Műegyetem valamely tanszékével vagy kutatási programjával. E kooperáció eredményeként az adott tanszék profiljába vágó vagy annak tudományos munkájával kapcsolatos, azt új összefüggésekbe helyező művészeti alkotásokat várunk” – fogalmazta meg a nemrégiben életre hívott programötlet lényegét Gács Anna. A kezdeményezés célja, hogy a művészet, illetve a kutatás és technológia képviselői között párbeszéd alakuljon ki, hidat emeljen egymástól távol eső alkotói ágak közé, valamint erősítse a kapcsolatot a széles közönség és a műszaki, mérnöki, technológiai világ között. „Ez a fajta diverzitás, a különböző területek és hivatások egy célért történő mozgósítása újszerű és egyedülálló kontextusokat eredményezhet. Tanszékünk egyik különlegessége éppen oktatóink sokszínűségében rejlik: számos tudományág és szakma lépviselői, úgy, mint bölcsész, szociológus, filozófus, vizuális kultúrával foglalkozó szakember, irodalmár és biológus dolgozik együtt, akik látszólag eltérő tudományterületük metszéspontjait megtalálva izgalmas kutatásokba foghatnak bele. Többek között ez a tudományos sokszínűség vonzott ide a Műegyetemre!” – zárta a bme.hu-nak adott interjút a Déry-díjas oktató-kutató.

 

TZS-HA

Fotók forrása: Geberle B., BME GTK