„Sok jót kívánok utódomnak az oktatásban, a tudományban, vagyis a nemzetépítésben”

Bensőséges ünnepi ülésen adta át Józsa János a rektori láncot utódjának, Czigány Tibornak.

„Sok jót kívánok utódomnak az oktatásban, a tudományban, vagyis a nemzetépítésben” – fogalmazta meg üzenetét a leköszönő Józsa János rektor az egyetem vezetőjét illető jelkép, a rektori lánc átadásakor, melyen a BME vezetése, a kancellária és a karok képviselői, valamint meghívott vendégek vettek részt.

A szenátusi ülés különleges napirendi pontja a rektori lánc átadása. Az elnökségi asztalnál helyet foglalt Józsa János leköszönő rektor, Czigány Tibor hivatalba lépő rektor, Bíró Péter és Péceli Gábor, a Műegyetem korábbi rektorai, valamint Bendzsel Miklós, a Novofer Alapítvány elnöke.

Józsa János rektor az elmúlt hat évre visszatekintve köszönetet mondott azoknak, akik különösen fontosak voltak számára, akiktől biztosan segítségre számíthatott. Mindenekelőtt feleségének – és általában a felelősségteljes szolgálat mögé hátteret biztosító családnak – tartozik hálával.

Név szerint mondott köszönetet meghívott vendégei közül Fodor István professzornak, Széchenyi-díjas villamosmérnöknek, akitől a BME Konzisztóriumában végzett munkájuk során számos értékes tanácsot kapott útravalóul, valamint Pakucs Jánosnak, a Pro Progressio Alapítvány elnökének: „az Alapítvány tevékenysége nélkül ma nem lenne ennyire nívós a Műegyetem”.

László Krisztina professzorasszony három évig volt nemzetközi rektorhelyettes: vele nagy hatékonysággal építették a nemzetközi kapcsolatokat, csakúgy mint Dubéczi Zoltánnal, a Magyar Rektori Konferencia főtitkárával, akivel komoly tárgyalásokon világszerte igyekeztek öregbíteni a magyar felsőoktatás hírnevét, és vonzóvá tenni Magyarországot a külföldi diákok előtt.

Az elköszönő rektor kiemelte: Stépán Gábor professzor személye mindig emlékeztetni fog mindenkit arra, hogy az egyetem küldetésének egyik alappillére, hogy a tudományos tevékenységet és az akadémiai kapcsolatokat ápolni kell, Kurutz Márta professzorasszony pedig a teljes műegyetemi közösséget képviselte az akadémiai szféra időnként bonyolult világában.

Ijjas István professzor, tanszékvezető elődjeként számos szakmai tanácsot adott és segítséget nyújtott a tudományos dékánhelyettesi tevékenységéhez is. Vajna Zoltán professzor pedig személyes, intézményi és nemzeti léptékű kérdésekben mindig útmutatóul szolgált.

Józsa János rektor kiemelte, hogy az ELTE és a BME közötti gyümölcsöző együttműködést a Borhy László rektorral ápolt jó kapcsolata is segítette. Jakab Rolanddal, az Ericsson ügyvezető igazgatójával – és a Műegyetem Baráti Kör újraszervezőjével – számos tervet fogalmaztak meg a jövőre nézve is.

Köszönetet mondott Szili Ákosnak, az Egyetemi Hallgatói Képviselet (EHK) elnökének, akivel a hallgatói képviselők közül kivételesen jó kapcsolatot ápolt.

Bendzsel Miklós, a Gábor Dénes-díj odaítélését koordináló Novofer Alapítvány kuratóriumi elnöke köszöntőjében kiemelte: mivel a Gábor Dénes-díj nem életműdíj, hanem a korábbi alkotó évek elismerése, példamutató, hogy a most egymást váltó rektorok aktív tudósok is, és mindketten az elmúlt öt évben vehették át ezt a kitüntetést.

Az elismerés névadójának gazdag életművét felidézve kiemelte, „életet kell vinni a gazdag mérnöki hagyományba, ez pedig csak tevékeny, reaktív, innovatív tanársággal és erős ipari kapcsolatokkal lehet.” Az alapítvány elnöke hangsúlyozta azt is, megtisztelőnek érzi, hogy olyan személyekkel ül egy asztalnál, akik a magyar gazdasággal, iparral, az európai diplomáciával, a tanulóifjúsággal, a magyar tudomány elitjével, valamint az emberséggel mindig is szoros kapcsolatot ápoltak.

A rektori lánc ünnepélyes átadásakor Józsa János rektor kérte a jelenlévőket utódja támogatására.

„A lánc már a tanulmányai során végigkísér minden műegyetemistát, függetlenül attól, melyik karra jár: gondoljunk a lánctörtre, láncszabályra, láncreakcióra, a Lánchíd hevederes láncára vagy a szénláncra. Gépészmérnökként először a gépelemek tantárgy keretében találkoztam láncokkal: sokfélét megismertünk közülük, de a legfontosabb, amit megtanultunk, hogy a láncokat terhek tartására, vonására, emelésére, gépek hajtására, azaz teljesítmény-átvitelre használjuk. E rektori lánc engem arra fog ösztönözni, hogy terhet tudjak vinni, hogy megpróbáljam elérni rektor elődeim teljesítményét: ehhez hívom segítségül a karok és a kancellária munkatársait, a hallgatókat, a Mérnökakadémia, az Innovációs Szövetség, a Magyar Rektori Konferencia képviselőit, láncszemekként összekapcsolódva tegyünk a Műegyetem sikeréért” – emelte ki köszönőbeszédében az új rektor, Czigány Tibor, majd bemutatta munkatársait: Koczkáné Csiszár Emília nemzetközi rektorhelyettest, Levendovszky János tudományos és innovációs rektorhelyettest, Bihari Péter oktatási rektorhelyettest, valamint Takács Bence kabinetfőnököt.

A leköszönő rektori vezetésnek megköszönte áldozatos munkáját: Kardoss László rektori kabinetfőnöknek, Veszprémi Károly oktatási rektorhelyettesnek, és Nagy Balázs Vince nemzetközi rektorhelyettesnek.

Hat évvel ezelőtt hagyomány született: Péceli Gábor elköszönő rektor a műegyetemi közösség elismeréséül megkapta a rektori lánc másolatát: e szép hagyományt folytatva Péceli Gábor egykori rektor adta át a rektori lánc replikációját Józsa Jánosnak.

„Sokféle láncról hallottunk, de ez az elkötelezettség emléklánca. Azé az elkötelezettségé, amellyel az elmúlt hat évben Józsa János rektor az egyetemet szolgálta: köszönjük e szolgálatot, és reméljük, hogy a Műegyetem soron következő rektorai legalább ilyen elkötelezettséggel fogják szolgálni az intézményt” – összegezte Péceli Gábor.

HA-TZS

Fotó: Philip János