Műegyetemi építőmérnök hallgatók elsöprő sikere a legóból épített hidak versenyén

A KÉSZ Csoport szakmai megmérettetésének fináléjába három BME-s hallgató is bejutott.

Száznál több építőmérnök hallgató jelentkezett Magyarország egyik legnagyobb építőipari cégcsoportja, a KÉSZ Csoport Hexatlon névre keresztelt szakmai versenyére, amelynek döntőjében három műegyetemi versenyző is megmérette magát. A vállalat célul tűzte ki, hogy a versennyel felhívja a figyelmet az építőmérnöki szakmában jelenlévő munkaerőhiányra és az építőmérnök képzés fontosságára.

A Hexatlon fődíja 2 millió forint és egy gyakornoki lehetőség a KÉSZ Csoportnál. A második helyezett 500 ezer, a harmadik helyezett pedig 250 ezer forinttal távozott.

A hatfordulós megmérettetés döntőjében a versenyzőknek kétezer darab LEGO Technic-elemből kellett olyan szerkezetet építeniük, amely egy 650 milliméteres szabad nyílást innovatív megoldással, tetszetős dizájnnal és a lehető legnagyobb teherbírással hidal át.

A döntő felvétele a rendezvény honlapján nézhető vissza.

„A fináléba kerülésünkkor a versenyzőtársaimmal úgy gondolkodtunk, mint a magyar fociválogatott az Európa Bajnokságon: bármilyen eredménynek örülni fogunk” – mesélte a bme.hu kérdésére Bányász Péter, a megmérettetés győztese, az Építőmérnöki Kar szerkezetépítő szakirányának utolsó éves MSc hallgatója. Pályaválasztásáról elmondta, a középiskolában a fizikát, a matematikát és a földrajzot is szerette, de az építőmérnöki pálya melletti döntésében kőművesmester édesapja is motiválta, akinek nyaranként még ma is gyakran segít az építkezéseken.

„A döntőn kívül főként az azt megelőző forduló prezentációs feladata tetszett: a legjobb tizenkettő közé jutott versenyzőnek egy meglévő helyszínre kellett egy acélszerkezetű épületet tervezni és a kivitelezését kidolgozni. A felkészülés során több órát gondolkodtam a legjobb megoldáson, utánanéztem a lehetséges munkagépek használatának, és édesapám véleményére is kíváncsi voltam. A legnehezebb kihívás mégis az volt, hogy végül a prezentációm beleférjen a megadott öt perces időkeretbe” – emlékezett vissza a verseny pillanataira a győztes hallgató. Hozzátette, hogy a döntőről előzetesen nagyon kevés információt kaptak: a versenyzők mindössze annyit tudtak, hogy kis méretű elemekből kell valami nagyobbat építeniük.

„Az egyetemen korábban már részt vettem egy csapatversenyben, amelyen egy ember súlyát elbíró, öt méteres támaszközű hidat kellett építenünk. Az akkori koncepció lényege, hogy a leglaposabb elemet az élére állítva használtuk fel. Amikor a mostani megmérettetésen leültem a LEGO elemek elé, már a korábbi tapasztalatból okulva sejtettem, hogy a lapos elemeket lehetőleg itt is ilyen módon próbálom alkalmazni. Kitaláltam, hogyan kössem össze a lapos lemezeket keresztmetszetben is annak érdekében, hogy ne tudjanak kifordulni, miközben szilárdak maradnak. Végül egy gerendahíd született meg a verseny végére: a többieké ugyan tetszetősebb lett, ám azzal, hogy nem kellett csomópontokat terveznem, nemcsak időt nyertem, hanem a szerkezet szilárdsága is megfelelővé vált” – ecsetelte Péter a győztes építmény technikai részleteit.

A második helyezett Joó Dániel szintén ebben az évben fejezi be az MSc tanulmányait a kar szerkezetépítő specializációján.

„Az online prezentált, kivitelezéssel kapcsolatos forduló számomra is érdekes kihívás volt, hiszen nemcsak a terjedelmes feladatot kellett kidolgozni, hanem meggyőzően kellett érvelnünk az elképzelésünk mellett” – emelte ki az ezüstérmes hallgató. Mivel nem tudta, hogy a döntőben az „apró elemekből építés” pontosan mit takar, először tésztahíd-építésre gondolt, aminek már vannak BME-s hagyományai, ám döntős versenytársaihoz hasonlóan még ő sem próbált szerencsét ebben a versenyszámban.

„A LEGOelemeket meglátva kissé megnyugodtam, számomra az már ismerős játék. Az építéshez rendelkezésre álló három óra nem tűnt kevésnek, ám előkészületi lehetőségek hiányában nagyon jól kellett beosztani az időkeretet: minél előbb el kellett kezdeni a tényleges építést. A szervezők paravánokkal választottak el a versenyzőket, akik így semmit sem tudtak egymás terveiről, alkotásairól” – mesélte a versenyről Dániel. „Az építészek számára gyakrabban írnak ki pályázatokat és versenyeket, ezért nagyon örültem, hogy ez alkalommal kifejezetten az építőmérnök hallgatókat célozták meg.”

A döntőbe jutott Török Viktória is, aki a magasépítés mesterképzés második félévét végzi.

„A hat forduló során egyre nehezedtek a kérdések: a regisztrációhoz még viszonylag könnyű feladványok megválaszolása is elegendő volt, majd építészettörténeti ismeretekről is tanúbizonyságot kellett tennünk, itt a válaszok helyessége mellett a gyorsaság is sokat nyomott latba” – emlékezett vissza a verseny korábbi fordulóira Viktória, aki egy tervrajzos feladatot érzett a leginkább testhezállónak.

„Öt elrejtett hibát kellett megtalálni egy tervrajzon: négyre könnyen ráleltem, ám az utolsó eltérés igencsak feladta a leckét. Segítségemre volt, hogy a BSc-s diplomamunkám elkészítésekor éppen egy cégnél töltöttem a tervezői szakmai gyakorlatomat, ahol már találkoztam hasonló példákkal” – elevenítette fel Viktória. Hozzátette, hogy a komplex kivitelezési probléma online prezentációja, a slideshow elkészítése és a zsűri kérdéseinek megválaszolása számára is kihívásokat támasztó, valódi építőmérnöki feladat volt.

„A döntőben nem volt külön felkészülési időnk, így a rendelkezésünkre álló három órát okosan, jól átgondoltan kellett beosztani a tervek eredményes megvalósításához. A tervezés után sajnos kevesebb időm maradt a kivitelezésre, ám ezzel együtt is nagyon tanulságos volt számomra a verseny, örülök, hogy végül megmérettem magam” – összegezte az építőmérnöki kihíváson szerzett élményeiről a döntőbe jutott hallgató.

HA-TZS

Fotó: Hexatlon