Varsányi György, a spektroszkópiai kutatások iskolateremtő tudósa 100 éve született

Kiemelkedő professzor egyéniségre emlékezik a BME Vegyészmérnöki és Biomérnöki Kar és a Magyar Tudományos Akadémia.

Varsányi György (1921-2010) professzor több évtizeden át tartó eredményes kutatói, oktatói és tudományszervezői munkássága szorosan kapcsolódott a Műegyetemhez és a Magyar Tudományos Akadémiához. Az MTA Kémiai Tudományok Osztálya online ülésén Nyulászi László, a Szervetlen és Analitikai Kémia Tanszék (VBK) tanszékvezetője, egykori tanítvány emlékezett meg a kiemelkedő tudósról. Varsányi György 1921. február 18-án született Budapesten, 1939-ben érettségizett. A zsidótörvények miatt egyetemi tanulmányait csak ún. vendéghallgatóként kezdhette meg az 1941/42. tanévben a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen. Még nem fejeződött be a második világháború, amikor 1945 februárjában – amilyen gyorsan csak lehetett – beiratkozott a már felszabadult Szegeden az akkor még Horthy Miklós nevét viselő Tudományegyetemre. Itt mindössze 3 és fél év alatt, 1948-ban szerzett vegyészi, majd vegyész bölcsészdoktori oklevelet.

Ezt követően a Budapesti Műszaki Egyetem Fizikai Kémia Tanszékére került tanársegédként, amelyet az igen neves Schay Géza professzor vezetett, és aki az Anyagszerkezettan című tárgy előadásával bízta meg. 1953-ban egyetemi docens lett, 1954-ben kandidátusi címet szerzett. 1960-ban nevezték ki egyetemi tanárnak, és ekkortól vette át a fizikai kémia oktatását Schay professzortól. A tudomány doktora fokozatot 1961-ben szerezte meg.

Varsányi György ekkor kezdte írni a nemzedékek számára iránymutatásul szolgáló, három részes fizikai kémiai jegyzetét, amelyet később rendszeresen felújított. 1973-ban jelent meg a Bevezetés a fizikai kémiába c. könyve.

Előadás Bolognában 1960-ban

1965-től 1984-ig volt a Fizikai Kémia Tanszék vezetője; előadásait egészen 1990-ig megtartotta. Tanszékvezetőként pontosságot, színvonalas szakmai és tudományos munkát követelt meg. A témaválasztásban liberális volt: minden újszerű tudományos témát támogatott.

Az optikai spektroszkópia területével még szegedi évei alatt ismerkedett meg, a BME-n pedig kulcsszerepet vállalt a műegyetemi spektroszkópiai kutatócsoport megszervezésében. Az itt munkálkodó szakemberek kezdetben egy, az ultraibolya látható tartományban működő egysugaras prizmás készülékkel dolgoztak. 1957-ben érkezett az első (egysugaras) infravörös spektrométer a tanszékre – és Magyarországra, mely új kutatások lehetőségét nyitotta meg. Varsányi György volt az alapító vezetője az MTA Központi Kémiai Kutatóintézetében 1957-ben megalakult spektroszkópiai csoportnak is, amelynek egy része hosszú ideig a BME Fizikai Kémia Tanszékén működött.

Demjén Zoltán, Varsányi György, Hans Ludwig Schläfer és Szathmáry József kutatók a BME F épülete előtt 1962 körül

Varsányi professzor az 1960-as és az 1970-es években a kísérleti rezgési színképek értelmezésével foglalkozott. Ekkor dolgozta ki a benzolszármazékok rezgési színképei értelmezésének elméletét. A több évig tartó és hatalmas anyagot rendszerezett formában feldolgozó munkából két könyv született: A „Vibrational Spectra of Benzene Derivatives” (1969. Academic Press) és a „Assignments for vibrational spectra of 700 benzene derivates” (1974. John Wiley, 2. kötet 1974. Adam Hilger). E több ezer hivatkozást kapott alapmunkákat mind a mai napig világszerte forgatják, a Google Scholar adatai szerint csak az 1969-ben megjelent könyvre már ebben az évben is, azaz 2021. január 1-től 2021. február 16-ig (!) 23 nemzetközi folyóiratközleményben hivatkoztak, igazolva az 50 évvel korábbi témaválasztás messzire mutató sikerét.

A professzor kutatásai az 1980-as években a szilárd anyagok felületvizsgálatával egészültek ki, ekkor elsősorban az XPS módszer alkalmazásával ért el eredményeket.

Varsányi Györgynek tudományszervezői munkássága is jelentős. 1958-tól 1963-ig a BME Vegyészmérnöki Karának dékánja volt. 1965-ben kezdeményezésére jött létre az MTA Anyag- és Molekulaszerkezeti Munkabizottsága, amelynek elnöki tisztét 25 éven át töltötte be. A Munkabizottság 2-3 évenként rangos szakmai konferenciákat rendezett. Mind a Fizikai Kémia Tanszéken, mind az Anyag- és Molekulaszerkezeti Munkabizottság keretében szívén viselte a fiatal kollégák fejlődését. A Munkabizottságból indultak el szakmájukban: Náray-Szabó Gábor, Sohár Pál, Vértes Attila, Mayer István, Hargittai Magdolna, Hargittai István, Nemes László, a Fizikai Kémia Tanszéken Sztraka Lajos, Grofcsik András, Kubinyi Miklós, Billes Ferenc, a Szervetlen Kémia Tanszéken pedig Nyulászi László.

Az 1991-es nyugdíjba vonulásáig aktívan dolgozó Varsányi professzor 1994-ben a fizikai kémia területén végzett kiemelkedő szakmai és tudományszervezői tevékenységéért elsőként kapta meg az MTA Polányi Mihályról elnevezett díját.

A professzor nemcsak szakmai kvalitásaival, hanem személyiségével is nagy hatást gyakorolt tanítványaira. Egykori hallgatói jól emlékeznek élvezetes előadásaira, amelyekre nagyon gondosan felkészült. Az óráin felmerült képleteket mindig fejből írta a táblára. Jó kapcsolatokat alakított ki a diákokkal, akik rendszeresen konzultálhattak vele az aktuális tananyagról. A vizsgáin sokat követelt tanítványaitól, akiknek mindenekelőtt a problémák lényegével kellett tisztában lenniük. Varsányi György pályája kezdete óta sokat kísérletezett didaktikai módszerekkel: tanóráin szakmai vetélkedőkkel, fakultatív módon megírható zárthelyikkel motiválta az ifjúságot. Törekedett arra, hogy mindig objektív legyen, és ezt a hallgatók is elismerték. 1978-ban, amikor a diákok 35%-a megbukott a vizsgáin, ő lett „A kar legnépszerűbb oktatója”. Ezt a címet a hallgatók szavazatai alapján többször is elnyerte, és büszkén mondhatta el, hogy az 1983-ban újonnan alapított BME Kiváló Oktatója cím három kitüntetettjének egyike volt.

„Íme a rotációs izomerek!” Előadás 1970 körül.

Varsányi György oktatói-kutatói munkájának részeként disszertációk és szakcikkek bírálatával is foglalkozott. Éles szemmel rálelt a szakmai és nyelvi hibákra, elírásokra: e tevékenységében rendkívül széles körű, polihisztorhoz illő műveltsége és páratlan memóriája is segítette, csakúgy, mint a kari vetélkedők lebonyolításában.

A szakmán túl nagyon kedvelte a klasszikus zenét: a Fizikai Kémia Tanszéken az 1950-es, 1960-as években hanglemezesteket rendezett, az elhangzott művekről pedig kisebb előadásokat tartott. A hallgatók többször felkérték irodalmi, zenei témákat feldolgozó beszélgetések megtartására. Nagyon jó humorérzéke volt, költői paródiái a kari lapokban is megjelentek: a legnagyobb sikerét Babits Mihály „A Danaidák” c. versének „Diákdana” című átiratával aratta.

Varsányi professzor legendás memóriájáról is híres volt: lexikális tudása nem csak a zene és az irodalom területére terjedt ki, szinte minden adatra és évszámra emlékezett a történelem vagy a sport területén is. Évtizedekre visszamenőleg fel tudta sorolni egyes futballcsapatok összeállítását. Gyakran szórakoztatta barátait, családtagjait azzal, hogy fejben kiszámolta a világ bármely két nagyobb városának földfelszíni távolságát, ugyanis tudta, hogy a nagyobb városok melyik hosszúsági és szélességi körön találhatók, és innentől kezdve – neki – a számolás már gyerekjáték volt.

Idős korában sem veszítette érdeklődését a tudományok és a BME, a kar, a tanszék iránt.

Varsányi György professzor 90. születésnapja előtt pár hónappal, 2010. december 8-án hunyt el.

(Forrás: Billes Ferenc megemlékezése a Magyar Kémiai Folyóiratban, Nyulászi László prezentációja az MTA Kémiai Tudományok Osztályán)

Képek forrása: Varsányi György családtagjai