„A Lánchíd felújítási munkáihoz régen és most sem nélkülözhető a műegyetemi tudás”

Az 1849-ben átadott építményt a történetét és tervezett rekonstrukcióját bemutató előadásokkal, díjátadóval és kiállítással ünnepelte a mérnökszakma a Műegyetemen.

„Itt alkotni, teremteni kell. Széchenyi István e gondolataiból napjainkban is erőt meríthetünk” – utalt köszöntőjében a „legnagyobb magyar” gondolataira a Lánchíd átadásának 170. évfordulója alkalmából rendezett konferencián a fővédnök nevében Józsa János, a BME rektora. Úgy fogalmazott: nemcsak egyetemi vezetőként, hanem vízépítő mérnökként is csodálattal tölti el az építmény és a létrehozást elősegítő törekvések nagyszerűsége. Hozzátette: „nem szégyen számunkra, hogy a korabeli legjobb szakismeretet és technológiát két kiváló külföldi mérnök, Adam Clark és William Tierney Clark hozták magukkal hazánkba. Ma már együtt élünk a Lánchíddal, ami a főváros jelképe lett, a közelmúltban tervezett nagyszerű hidak pedig a magyar mérnöki tudás gazdag örökségét viszik tovább”.

„Hinni és hihetni egymásnak: Széchenyi e gondolata kell, hogy jellemezze a magyar értelmiséget, különösen a műszaki területen. Ez a vezérelve társaságunk 32 éves működésének is” – hangsúlyozta a konferencia megnyitóján Rubovszky András, a Széchenyi Társaság elnöke, az esemény főszervezője.

„Egyesületünk fontos célja, hogy amikor szebbnél szebb új hidakat adunk át, a régiek előtt is megálljunk, és számot adjunk róluk” – hangsúlyozta köszöntőjében Sitku László, a Hidászokért Egyesület elnöke, a rendezvény szervezője, aki a program egyik céljaként felhívta a figyelmet a Lánchíd közeljövőben történő felújításának szükségességére, „hogy életének új ciklusát megkezdhesse”.

A rendezvényen a Lánchíd kultúrtörténeti és műszaki vonatkozásairól egyaránt hallhattak az érdeklődők. „Széchenyi, a legnagyobb magyar mérnök” című előadásában Gazda István tudománytörténész, a Magyar Tudománytörténeti és Egészségtudományi Intézet igazgatója a gróf személyes motivációit és a nagyközönség számára kevéssé ismert, de érdekes adatokat említett, nemcsak a téma mérnöki aspektusaira fókuszálva. Deák Antal András történész, főmuzeológus, az esztergomi Duna Múzeum főmunkatársa a Lánchíd előtörténetét a Lánchíd Részvénytársaság megalakulásáig tekintette át, Frisnyák Zsuzsa közlekedéstörténész, az MTA Történettudományi Intézet muzeológusa pedig az építkezés 1830-1849 közötti időszakáról és annak időnkénti emberfeletti erőfeszítéseiről beszélt, főként William Tierney Clark tervező írására hagyatkozva.

(Forrás: www.egykor.hu)

Domonkos Csaba, a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum műszaki muzeológiai főosztályvezető-helyettese az 1873-1920 közötti időközi javítások és újjáépítés korszakába kalauzolta a hallgatóságot. Kiemelte, a Lánchíd megépülésekor a világ legnagyobb középnyílású, nyilvános teher és közúti forgalomra tervezett hídja volt, „nem elfogultság állítani, hogy 1849-ben ezt globálisan a legmodernebb ilyen típusú létesítményeként tartották számon”. Az előadó beszélt az időközi karbantartásokról, a tulajdonosváltásokról, valamint az 1913-ban kezdődött nagyszabású átépítésről is.

(Forrás: mmkm.hu)

A Széchenyi lánchíd a jelenben és a közeljövőben is számos feladatot nyújt a szakemberek számára. A Fővárosi Közgyűlés az elmúlt években hozott határozatot a híd, valamint a Váralagút felújításának megtervezéséről – egyebek mellett – közúti forgalomcsillapítási, turisztikai, városfejlesztési, műemléki és statikai szempontokat figyelembe véve. Az ehhez kapcsolódó terveket részletezte Forgács Dávid, a Budapesti Közlekedési Központ (BKK) projektvezetője.

„A Széchenyi lánchíd felújításának független szakértése, célvizsgálata” címmel Dunai László, a BME Építőmérnöki Kar (ÉMK) dékánja, a Hidak és Szerkezetek Tanszék tanszékvezető egyetemi tanára tartott előadást. Emlékeztetett arra, hogy a korábbi renoválások sem nélkülözték a műegyetemi tudást: az első hidász tanszékvezető, Kherndl Antal több alkalommal volt szakértője az építmény statikai, tervezési munkálatainak, az 1980-as években pedig a korrózióval kapcsolatos méréseket végezték a tanszék munkatársai.

Dunai László és munkatársai 2016-ban kezdték független statikai számításaikat. Modellezték a csomóponti kialakításokat és vizsgálták a láncelemek állapotát; ha a korrózió miatt utóbbiak nem mozognak kellőképpen, nemkívánatos feszültségek, nyomatékok alakulhatnak ki. Az acélszerkezeteken fáradásvizsgálatokat végeztek a környezeti hatásokra roncsolódott részeket is figyelembe véve. A próbaterhelés alkalmával végzett nyúlásmérés igazolta a feltételezést, hogy a láncszemek csapjai befeszült állapotban vannak, így a láncköteg az erre kidolgozott modellel vizsgálható. Elmondta, most a károsodott pályaszerkezet vizsgálatán dolgoznak: a használat és az élettartam összefüggéseit kutatják, és javaslatokat dolgoznak ki a felújításig tartó időszakra a használatot illetően.

Az MSc Kft. részéről Duma György ügyvezető igazgató és Szigeti Zoltán szakági főmérnök ismertette a Széchenyi lánchíd megmaradó, míg Horváth Adrián, Főmterv Zrt. szerkezettervezési igazgatója, a BME ipari professzora a megújuló szerkezeteinek felújításával összefüggő tervezési munkát.

A prezentációk után Zoltán Áron, a Vígszínház művésze Illyés Gyula „Széchenyi hídja” című versét szavalta el, ami után Kolozsi Gyula, a VIA-PONTIS Kft. ügyvezetője „Több, mint egy híd” címmel tartott előadást.

A konferencián átnyújtották a Clark Ádám Életműdíjat, amelyet alkalmanként egy hazai és egy külföldön élő és több évtizede sikeresen dolgozó szakember kaphat meg, öttagú kuratórium döntése alapján. Az indoklás szerint legalább 40 év eredményes szakmai tevékenység, a közúthálózat hídjainak tervezése, építése, fenntartása és/vagy igazgatása terén, valamint eredményes munka a hazai és/vagy európai hídépítési és fenntartási gyakorlat műszaki színvonalának fejlesztésében szükséges az elismerés elnyeréséhez. Emellett a jelöltnek példamutatóan kiemelkedő szellemi irányító és műszaki teljesítményt kell nyújtania a helyi, regionális és európai közegben a hídépítés szakmai munkájának az egyetemes útügyi, ezzel együtt társadalmi közegbe integrálásában és érdemes törekednie ismereteinek továbbadására.

Ebben az évben két műegyetemi professzort jutalmaztak. Egyikőjük Orosz Árpád, a Hidak és Szerkezetek Tanszék professzor emeritusa, akit Farkas György, a tanszék volt egyetemi tanára, dékán emeritusa laudált.

A másik kitüntetett Tassi Géza, a Hidak és Szerkezetek Tanszék nyugdíjas egyetemi tanára, akit Balázs György, az Építőanyagok és Magasépítési Tanszék egyetemi tanára méltatott.

A konferencia keretében nyílt meg a BME OMIKK, valamint a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum „A Lánchíd alakváltozásai” című, közösen rendezett kiállítása. (A tárlatról a bme.hu egy külön cikkben számol be hamarosan – szerk.)

HA-GI
Fotó: Gyukics Péter
Kiemelt kép forrása: Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum
Bélyegkép: budapest.varosom.hu