„A munkám konzerválja a fiatalságot”

Magas rangú állami kitüntetést kapott a GPK tanszékvezető egyetemi tanára, akit ebből az alkalomból kérdeztünk szakmájáról és terveiről.

„Édesapám, aki gépészmérnök, mindig arra inspirált, hogy a megszerzett tudást a gyakorlatban is hasznosítsam. Ő ültette el bennem a gondolatot: az oktatói és az iparnak végzett munkám kéz a kézben kell járjon, így az elismerés őt is illeti – mondta Vad János, a BME Gépészmérnöki Kar (GPK) Áramlástan Tanszék tanszékvezető egyetemi tanára, miután a Műegyetem Szenátusának felterjesztésére, a Magyar Érdemrend tisztikeresztje polgári tagozat kitüntetést vehette át az áramlástechnika, ezen belül kiemelten a ventilátorok tervezése, üzemviteli tulajdonságainak javítása területén végzett, nemzetközileg elismert tudományos munkájáért, valamint a hallgatók által elismert kimagasló előadói tevékenységéért.

„Nem szerepelt a terveim között, hogy nagy gépekkel és gépészeti berendezésekkel foglalkozzak, mivel a lézeroptika és a műszertechnika iránt érdeklődtem leginkább, de amikor megismerkedtem az áramlástannal, minden megváltozott” – emlékezett vissza műegyetemi munkájának kezdetére, hozzátéve, hogy jelentős dilemmát okozott számára az optikai és áramlástani szakterület összekapcsolása, de hamarosan megérkezett a válasz: a lézeres áramlásmérés formájában. Akkoriban szerzett be az Áramlástan Tanszék egy lézer Doppler sebességmérő műszert, és várták a Tanszékre azt a fiatalt, aki a gyakorlatban is használni fogja. „Végül ebből írtam a doktori értekezésemet is; a témám az axiális átömlésű ventilátorok mögötti sebességtér vizsgálata volt” – idézte fel a BME oktatója.

A kitüntetett később a ventilátorok hatásfokának javítása területén ért el jelentős eredményeket, amelyekre a nemzetközi szakma is felfigyelt: újfent sikerült néhány százaléknyi javulást elérnie egy olyan ötlettel, amelyhez az inspirációt a természet adta. „A római La Sapienza egyetemmel volt hosszú távú együttműködésünk, így sokat utaztam oda. Amikor a Tiberisz partján sétáltam, megfigyeltem, hogy a hatalmas sirályok alig rebbentik meg a szárnyaikat, mégis szinte egy helyben vitorláznak az enyhe széllel szemben. Azon gondolkodtam, vajon lehetne-e a ventilátorlapátok sirályszárnyhoz hasonló ferdítésével utánozni ezt a hatékonyságot” – beszélt a szakmai feladat hátteréről a kutató, elárulva, hogy még ornitológusokkal is beszélt az ötletéről, amelyből megszületett tervezési módszere és ez által több prototípus.

A szakember példaképének tekinti elődjét, Gruber József gépészmérnököt, az Áramlástan Tanszék egykori tanszékvezető egyetemi tanárát, aki munkatársaival kimagasló eredményeket ért el ventilátorok tervezése, üzemviteli javítása terén. Vad János kutatócsoportjával az új trendekhez kapcsolódva jelenleg a mikrofontömbös méréstechnika módszereit alkalmazva a ventilátorok zajcsökkentése érdekében a ventilátorlapátok, a járókerekek, és a csőbe épített berendezések tulajdonságait vizsgálja. Vezető kutatója továbbá annak az uniós és kormányzati forrásból megvalósuló projektnek, amelynek kari összefogással célja egy Magyarországon egyedülálló, atmoszférikus áramlásokat modellező szélcsatorna laboratórium kialakítása. (A sikeres pályázat részleteiről és a megkezdett munkáról korábban a bme.hu is beszámolt – a szerk.)

Széles alkalmazási körű labor épül több mint 400 millió forintos európai uniós és kormányzati támogatásból a Gépészmérnöki, az Építőmérnöki és az Építészmérnöki Kar összefogásával.

A díjazott elmondta, a szakmai sikerek mellett számára mégis a diákjai elismerése jelenti a legtöbbet. Az oktatásban az interaktív kurzusokat részesíti előnyben, előadásai során pedig a játékszemléletű tudásátadást gyakorolja: „egy közös, komoly játékba vonom be a hallgatókat”, amelyen keresztül a lehető legtöbb gyakorlati példát megismertetve vezeti be őket a gépészmérnöki munka és az áramlástan szépségébe. „Szeretni és szeretve lenni az Áramlástan Tanszéken: ez az elvem” – hangoztatta mottóját Vad János, akinek egyaránt fontos, hogy a tanulók és az oktatók jól érezzék magukat. Ehhez nélkülözhetetlennek tartja a közösségépítést a különféle projektek segítségével, amelyek révén egy összetartó, szívbéli csapattá válhatnak a fiatalok és mestereik. „Ez azonban nem jelenti azt, hogy nálunk nincs kemény szakmai munka. Éppen ellenkezőleg: mindenkinek megadjuk a szabadságot a felelősség vállalására” – jelentette ki a BME egyetemi tanára, megosztva a bme.hu-val, hogy a közvetlen tanszéki légkör kialakítása érdekében kirándulásokat tesznek, és tanszéki zenekara, a Crocky-Yokie szereplésével zenés laborpartikat szervez. Egyetemen kívüli zenekarával, a Vadhússal is több gépészkari rendezvényen fellépett már az ifjú közönség szórakoztatására.

„Munkámat a szilárdság és a vidám pörgés egyszerre jellemzi, ezek egészséges ötvözetében hiszek” – vallotta az oktató-kutató, aki hisz abban, hogy a tanszéki feladatvégzés a mérnöki szigorral együtt lehet szerethető és oldott hangulatú. Úgy vélte, ebben a szeretetteljes közegben taníthatja meg diákjainak, mit jelent a szakma iránti elkötelezettség, tisztelet, és alázat.

Vad János jövőbeni terveiről azt mondta, „a munkája szolgálat a tanszéki közösség fenntartására, gondozására, egy biztos emberi és szakmai értékrend átadására, valamint a diákok inspirálására”. Feladatának tekinti a tanszék továbbépítését. „Fokozatosan fejlődünk és nyerjük meg magunknak a tehetséges fiatalokat és a nagyszerű oktatókat”- jelentette ki a professzor, aki a beszélgetést így zárta: „fiatalként kerültem ide, és azóta is ugyanolyan ifjú korúakkal dolgozhatok együtt, mint amilyen én voltam - egészen idős koromig. A munkám konzerválja a fiatalságot, és ez fantasztikus”.

PI-GI

Fotó: Philip János