”Mindig kerestem a munkában a kihívást”

József Nádor emlékéremben részesült több mint 4 évtizeden keresztül végzett áldozatos munkájáért a BME OMIKK leköszönő főigazgatója.

„Jó érzéssel töltött el, amikor átvehettem ezt a kitüntetést. Úgy vélem, ez az egyéni teljesítmény értékelése, ugyanakkor a csapatmunkáé is: sok kiváló kollégával dolgoztam együtt, és a díj az ő elismerésüket is jelképezi” – vallotta a bme.hu-nak a József Nádor emlékérem átvétele után Liszkay Béla, a BME OMIKK leköszönő főigazgatója.” „A szakember a napi könyvtári teendők mellett elévülhetetlen érdemeket szerzett számos munkafolyamat automatizálásában, valamint az informatika és az olvasói igények korszerű kiszolgálásának fejlesztésében. Az egyetemen zajló tanuló-oktató-kutató-fejlesztő feladatvégzéshez és annak nyilvántartásához elengedhetetlenül szükséges szellemi és technikai feltételek megvalósításában fontos szerepet játszott. Tevékenységével kiemelkedő mértékben járult hozzá a könyvtár és az egyetem ismertségéhez és elismertségéhez, továbbá ahhoz, hogy a hallgatók hozzájuthassanak a szakmai és versenyképes tudáshoz” – áll a hivatalos laudációban.

A rangos díjat másodjára kapta olyan személy, aki nem a Műegyetem oktatói állományába tartozik.

Liszkay Béla az ELTE-n végzett könyvtárosként, 1978. január 1-jén helyezkedett el az akkori nevén Budapesti Műszaki Egyetem Központi Könyvtárban (BMEKK) könyvtáros-raktárosként. Részt vett a kiadványok kötéselőkészítésében, és a folyóiratok bibliográfiai leírásában. Sokoldalú érdeklődésével, szorgalmával, az újonnan megjelent informatikai technológiák követésével és elsajátításával kivívta, hogy fiatalon kinevezték a Folyóirat Osztály élére, később, ezzel párhuzamosan az Olvasószolgálati Osztályt is irányította. 1991-ben Lebovits Imre főigazgatósága alatt az országban elsőként tért át könyvtár az ALEPH integrált számítástechnikai rendszer használatára. Először a Szakolvasóban elhelyezett kiadványok, majd az 1985 után megjelent könyvek, a Műegyetemen megvédett doktori disszertációk, jegyzetek és az egyetemi tankönyvek adatai kerültek be az adatbázisba, ezt követően a mai napig is folyamatosan bővül a gépre vitt állományrészek száma. „Büszke vagyok arra, hogy mi alkalmaztuk mindenki más előtt a programot, amely minden könyvtári folyamatot (pl. a gyarapítást, katalogizálást, kölcsönzést, adminisztrációt) kezelt. A szerteágazó és komplex munkát igénylő bevezetést kiváló kollégáim segítségével zökkenőmentesen hajtottuk végre” – idézte fel a jelentőségteljes feladatot a főigazgató, hozzátéve, hogy a BME OMIKK-ban ma is használatban lévő szoftver beigazolta a várakozásokat: a továbbfejlesztett verziója jelenleg az egyik piacvezető termék a könyvtári automatizálás területén.

Szintén 1991-ben Liszkay Béla és informatikus kollégája fejlesztésében elkészült a Micro-ISIS alapon működő Regiszter elnevezésű számítógépes folyóirat nyilvántartó rendszer, amelynek eredményeként megvalósíthatóvá vált az egyetemen a külföldi folyóiratok központi rendelése és érkeztetése, így az egész egyetemi kurrens folyóirat-állományról naprakész, teljes kép állt rendelkezésre.

Lebovits Imre 1991-es nyugdíjba vonulása után 1992-től Vásárhelyi Pál lett a könyvtár főigazgatója. Az új vezető sok időt töltött Párizsban UNESCO kiküldöttként, így a mindennapi operatív munka nagy része Fonyó Istvánné általános főigazgató-helyettesre hárult. Az ő feladatait segítette osztályvezetőként Liszkay Béla az országban működő két legnagyobb műszaki könyvtár, a BME KTK és az OMIKK 2001-es összevonásáig, melyet követően rektori megbízottként a már BME OMIKK néven működő egyetemi és egyben országos szakkönyvtár nagyszabású rekonstrukcióját támogatta. Az átalakítás során született meg a könyvtár jelenlegi építészeti megjelenése. Felújították a teljes elektromos és informatikai hálózatot, olvasótermeket alakítottak ki: elkészült a K épület magasföldszinti Gazdaság- és Társadalomtudományi Olvasóterem, valamint a Természettudományi Olvasóterem (Közösségi terem), illetve megépült a földalatti folyosó a könyvtár épülete, a mélyraktár és a központi épület között. Ebben az időszakban történt a Nagyolvasó renoválása is, amelynek során felújították az ablakokat, az eredeti mintájára helyreállították a bejárati ajtót, és lebontották, majd újjáépítették az olvasóterem alatti tömörraktár födémszerkezetét. A tömörraktár megszüntetésével létrejött a Műszaki és Természettudományi Olvasó, amelynek korábbi helyére (K épület földszint) a Tankönyvolvasó került.

„Mindig szívügyemnek tekintettem az egyetemi környezetet, az épületeket, főként a könyvtárat, ezért igyekeztem időről időre tenni azért, hogy mindez méltó állapotba kerüljön és úgy is maradjon” – hangsúlyozta a József Nádor érmes díjazott, aki a beruházás egyik nagy előnyeként említette a legfrissebb könyvállomány szabadpolcos elhelyezését. Elmondta: „korábban 10-15 ezer kötet helyét tudtuk biztosítani ily módon. Mára ez a szám eléri a 100 ezret”.

Liszkay Béla 2002-től Fonyó Istvánné főigazgató helyetteseként dolgozott egészen a 2013-as vezetői kinevezésig. „Mindig is a kihívást kerestem a munkámban. Ez motivált, egyúttal az is szakmai többletet jelent, hogy olyan egyetemi igényeknek tudtunk megfelelni az elmúlt években, amelyek a hagyományos, konkrét könyvtári feladatoktól rendkívül messze állnak: a BME OMIKK-ba került a bme.hu szerkesztősége és a Periodica Polytechnica kiadása, az MTMT publikációs adatbázis gondozása, a Kutatók Éjszakájának műegyetemi programszervezése, valamint a BME 1956-os 60. évfordulós pályázata. Büszkén említette azt is, hogy 2016-ban a könyvtár elnyerte  a minőségbiztosítás terén az EMMI minisztere által adományozott "Minősített könyvtár" címet. Úgy fogalmazott: „ebben nagyon sokan, rendkívül komoly munkát végeztek”.

„Napjainkra teljesen átalakultak a könyvtárak: az elmúlt 40 év alatt gyakorlatilag megszűntek a nyomtatott folyóiratok, miközben megjelentek a digitális dokumentumok. Megváltoztak a könyvtárakban alkalmazott technológiák. Én ezt fejlődésként élem meg, nem traumaként” – jelentette ki a szakmában tapasztalt trendekkel összefüggésben a BME OMIKK leköszönő főigazgatója, hozzáfűzve, hogy a következő 10 évben szerinte biztosan nem szűnnek meg, inkább csak háttérbe szorulnak a tradicionális könyvtári funkciók. A jövő könyvtáraiban véleménye szerint elsősorban olyan szakemberekre lesz szükség, akik valamely szakterület specialistái, kiválóan ismerik az adatbázis szolgáltatásokat, azok működését, valamint az információ begyűjtésének és megtalálásának módszereit.

Liszkay Béla emellett felhívta a figyelmet arra, hogy ugyan mérséklődött a hagyományos dokumentumok iránti igény, viszont a BME-n oktatott, kutatott műszaki és természettudományos területek elektronikus dokumentumainak használata folyamatosan nő. Kiemelte: „2015-ben 131 ezer kölcsönzési alkalom volt a könyvtárban, 2016-ban 111 ezer, 2017-ben pedig 99 ezer, de ehhez még hozzá kell adni a csaknem 9 ezer elektronikus könyv esetében az évi 110 ezer letöltést. Beszédes adat az is, hogy amíg a ’70-80-as években 2000 külföldi folyóiratot rendelt az egyetem, addig az MTA-val együttműködésben az Elektronikus Információsszolgáltatás (EISZ) program keretében ez a szám a 10 ezerhez közelít. A digitalizáció, a kifinomultabb informatikai eszközök, az információhoz való hozzáférés korszerű technológiái, a gyors számítástechnikai rendszer és a precíz adatkeresési metodika megsokszorozta a dokumentumok használatát, érdemes tehát lépést tartani a modern technológiákkal” – összegezte a kitüntetett.

– GI –

Fotó: Philip János, Takács Ildikó