Hírfolyam

Szobor örökíti meg az acélszerkezet-építés iskolateremtő professzorának emlékét

2017. 07. 05.

Halász Ottó születésének 90. évfordulóját ünnepelték kollégái, barátai és tisztelői.

„Nem lehetek eléggé hálás a Halász professzor által alapított tudományos műhely nyújtotta szakmai munícióért, amelynek eredményeképpen a közelmúltban akadémikus lehettem” – hangsúlyozta a szoboravató ünnepség köszöntőjében Dunai László, a BME Építőmérnöki Kar dékánja, aki mestereként és példaképeként emlékezett a kilencven éve született tudósra. Dunai László mindössze három évig dolgozhatott Halász professzorral utóbbi korai halála miatt, de, mint mondta, ez egész későbbi szakmai pályafutását meghatározta. Irányításával kezdte kutatásait a numerikus szimuláción alapuló acélszerkezeti analízis és méretezés megvalósításán. „Halász professzor dékánként nagyon elfoglalt volt, ezért beszélgetésekre, konzultációkra a tanszék és a dékáni hivatal közötti séta közben volt lehetőség” – emlékezett Dunai László, akinek doktori disszertációja megvédését már nem érhette meg.

Dunai dékán – bemutatva Halász professzor nagy ívű életpályájának legfontosabb mérföldköveit– visszaidézte az inspiráló előadásokat, amelyek a hallgatóság körében is legendás hírnévnek örvendtek, és szólt a tanszéket a nemzetközi tudományos vérkeringésbe bekapcsoló, fáradhatatlanul munkálkodó nemzetközi hírű tudós pályájának egyéb momentumairól.

A BME Építőmérnöki Kara 2016-ban hozott határozatot arról, hogy a professzor születésének 90. évfordulóját szoboravatással ünnepli meg.

„Halász Ottó értékteremtő, értékmegőrző, és utánpótlás-nevelő ember volt” – emelte ki szoboravató beszédében Józsa János rektor. Az egyetem vezetője rámutatott, hogy az utóbbi évtizedben Mosonyi Emil, Michelberger Pál és Gruber József szobrai után felavatott negyedik műalkotás is rendkívüli tudósnak állít emléket.

„Halász professzor nagyon keményen dolgozott azért, hogy elnyert Ford-ösztöndíja után mások is élvezhessék a nyugati tanulmányutak előnyeit: ez dékánként akkoriban nagyfokú személyes felelősségvállalással járt” – hangsúlyozta a rektor, rámutatva, hogy a professzor ’Tartószerkezetek méretezése: modell és valóság’ című akadémiai székfoglalója már címében is arra a tudományos attitűdre utal, amelyet mérnöki pályáján maga is folyamatosan szem előtt tart.

„Amit tett értünk, azt visszaszolgáltatni teljes mértékben nem lehet, de e szobor kifejezi azt a hálát, amelyet érzünk iránta” – nyomatékosította a rektor.

Halász Ottó (Budapest, 1927-1986) mérnök, egyetemi tanár, az MTA tagja

1950-ben szerzett jeles diplomát a mérnöki karon. Ettől kezdve az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem (ÉKME) Építőmérnöki Kara I. sz. Hídépítési Tanszékének, a BME Építőmérnöki Kar Acélszerkezetek Tanszék tanársegédje, később aspiránsa, adjunktusa, docense, majd 1966-tól egyetemi tanára volt.
1956-ban lett a műszaki tudományok kandidátusa, 1978-ban doktora. 1959-ben a hallei Műszaki Főiskolán szerzett hegesztő szakmérnöki oklevelet, a következő évben pedig az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetemen doktorált. 1961 és 1966 között a dékánhelyettes volt, és 1968-tól haláláig az acélszerkezetek tanszék tanszékvezetőjeként tevékenykedett. Mindeközben 1964 és 1965 között az Amerikai Egyesült Államokban tartózkodott Ford-ösztöndíjasként. Ekkor kialakított kapcsolatrendszere segítette a későbbi nemzetközi konferenciák megszervezését és – kollégái számára – az ösztöndíjak megszerzését.
1967 és 1973 között, majd 1981-től haláláig a BME Építőmérnöki Karának dékánja volt. Vezetőként kezdeményezte és valósította meg az Építőmérnöki Kar új tantervét, a kari számítástechnika és a laboratóriumi oktatás kiterjesztését. A Budapesti Műszaki Egyetem Építőipari Laboratórium ötletgazdája és első igazgatója volt 1973-tól. 1982-ben lett a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja.
Konzulensként szerepet vállalt egyes magyarországi acélszerkezetek (például a Paksi Atomerőmű, a dunaújvárosi Dunai Vasmű, a Nyugati pályaudvar) építésének és rekonstrukciójának megtervezésében, a tervek ellenőrzésében.

A könnyű acélszerkezetek terén végzett kutatómunkája, az e téren, valamint a hazai hídépítés körében elért eredményei révén számos hazai és külföldi tudományos testület választotta tagjai sorába. Többek között az MTA Műszaki Tudományok Osztályának elnökhelyettese (1985–1986); a Tartószerkezeti Bizottság (1960–1968), a Műszaki Mechanikai Bizottság (1968-1986) tagja volt. Tagja volt az Építőipari Tudományos Egyesület Tartószerkezeti Szakosztály vezetőségnek (1970-1986); az IUTAM magyar nemzeti bizottságnak (1972-1986); a Nemzetközi Híd- és Magasépítési Egyesületnek (1967–1986) és a Column Research Council-nek (USA) (1970–1986).

1964-ben megkapta az Akadémiai Díjat, 1973-ban a Munka Érdemrend arany fokozatát. 1984-ben lett a New York-i St. John’s University tiszteletbeli doktora.
Számos cikket, egyetemi jegyzetet és szakkönyvet írt, több kézikönyvnél társszerzőként működött közre.

„Bertrand Russel Spinozáról mondott szavai illenek Ottóra is: 'A nagy filozófusok között a legnemesebb és a legszeretetreméltóbb" – jellemezte egykori hallgató- majd akadémikustársát Vámos Tibor akadémikus, villamosmérnök. A kutató Halász Ottóval még az egyetemi ifjúsági mozgalomban barátkozott össze. „A Műegyetem akkoriban a világháború előtti konzervatív értékeket és életre szóló mérnöki magatartásmintákat közvetített, illetve annak a fiatal nemzedéknek is bölcsője volt, amely a modern eszméket és módszereket rövidesen bevezette. E generáció kimagasló egyénisége volt Halász Ottó, akinek „szakmai szigorúságban, tartásban, emberségben ott rejtőzött egész lelke, létezése.”

Szatmári István, a Hidak és Szerkezetek Tanszék egyetemi magántanára azt a mintegy negyedszázados időszakot foglalta össze, amelyet Halász Ottó kollégájaként töltött el. Az anekdotákból a csendes, de következetes, és rendkívül széles műveltségű tudós alakja rajzolódott ki. „Vigyázzatok magatokra, vigyázzatok a tanszékre” – intette az utódokat Halász professzor a halála előtt nem sokkal telefonon. „Azt gondolom, hogy a mai összejövetel kifejezi Ottó kívánságának beteljesítésére tett igyekezetünket” – fogalmazta meg Szatmári István.

Halász Ottó legközelebbi külföldi barátja, Theodore Galambos professzor a minnesotai egyetemről videoüzenetben üdvözölte az ünnepséget és beszélt a jeles tudósról.

Földes György mérnök, Halász professzor veje a család nevében emlékezett apósára és megköszönte a szobor létrejöttéért és az ünnepség megszervezéséért tett erőfeszítéseket.

Zsemlye Ildikó szobrászművész alkotását a professzor lánya, Halász Katalin és Józsa János rektor leplezte le.

HA - TJ

Fotó: Philip János