Ugrás a tartalomra

Hírfolyam

A Műegyetem nem nélkülözheti az iparban tevékenykedő szakemberek tudását

2017. 06. 27.

Első alkalommal neveztek ki Ipari Professzorokat a BME oktatói gárdájába. Interjúk a cím első tulajdonosaival.

A BME Szenátusának idei ünnepi ülésén első alkalommal adományoztak Ipari Professzori címeket, amely azoknak a „legkiválóbb gyakorlati szakembereknek adható, akik közreműködnek az Egyetem oktatási tevékenységében, egyetemi végzettséggel rendelkeznek és kiemelkedő szakmai tevékenységük elismeréseként a Kossuth-, a Széchenyi- vagy a Gábor Dénes-díj birtokosai. A cím célja, hogy a szakembereket a karokhoz kösse, és részükre méltó megbecsülést nyújtson a gyakran sok éves közös munka elismeréseként”.

A Szenátus első ízben két ilyen cím átadását szavazta meg: Simonyi Sándor Varga István, a Közlekedésmérnöki és Járműmérnöki Kar dékánja, Horváth Adrián pedig Dunai László, az Építőmérnöki Kar dékánja előterjesztésére vált az egyetem oktatói-kutatói gárdájának tagjává Ipari Professzorként.

„Volt egy kiváló tanítómesterem, Terplán Zénó, aki engem néhány hallgatótársammal együtt bevont az egyetemen zajló kutatásokba. Így szerettette meg velünk a mérnöki hívatást, az alkotás örömét: ezt a szellemiséget szeretném továbbadni” – emelte ki a bme.hu kérdésére Simonyi Sándor, aki a TRIGON Electronica Kft. vezetőjeként több évtizedes gyakorlati tapasztalatra tett szert a gépjármű-hajtásláncok kutatása területén. „A mérnököt ne pusztán a diplomája jellemezze, hanem érezze is hivatásának a mérnöki szakma gyakorlását” – tette hozzá az oktató, aki a jövőben is támogatja cége és a BME együttműködését. „A lassan négy évtizedes kutatási háttér rengeteg hozadékkal járt, a BME EJJT Járműipari Tudásközponttal azért is tudtunk és tudunk együtt dolgozni, mert a kutatási terület szinte felkínálta ennek a lehetőségét.”

A Simonyi Sándor vezette vállalat kifejezetten gépjármű-hajtásláncokra szakosodott, különös tekintettel az alternatív hajtásokra. A kutató úgy véli, egy oktatás akkor lehet korszerű, ha a legfrissebb kutatások eredményeit is hasznosítja. „A múlt technológiáját is meg kell tanítani, és a jövőt is fel kell tárni” – vallja. „Át kell adni a fiataloknak a kutatási eredményeket, a tárgyi tudást, valamint a szakma szeretetét és a lendületet is. Ennek több módszere van: be lehet vonni őket kutatásokba vagy akár TDK munkákba is.” A vállalat sok témát és konzultációs lehetőséget nyújt, és fejlesztéseket tud irányítani. „Számtalan követendő példáját tapasztaltam annak, amikor a szerencsés témaválasztásból nemcsak diploma, hanem tudományos fokozat is született. A személyes előadáson túl nagyon fontosnak tartom a nem órarend szerinti foglalkozást is a fiatalokkal. Hallgatóként nagyon sok előadást végigültem, egyesek megragadtak, mások nem, de igazán az szolgált maradandó tanulsággal, amikor a tanáraimmal közösen tevékenykedtünk. Sajnos vállalatvezetőként gyakran megtapasztalom, hogy a felvett mérnököket még évekig tanítani kell: ugyan jó alapokat kapnak az egyetemen, de csak sokára képesek önálló mérnöki munkát végezni. Pedig a munka is tanít, és ha a diák egyszerre alkot és tanul, miközben önállóan dolgozik egy-egy kutatási probléma megoldásán, utána néz információknak, ezzel olyan ösztönzést kap, amellyel önmagát képes hatékonyan trenírozni. A jövő mérnökeit valahogy így kellene előállítani: ez az én ars poeticám.”

Simonyi Sándor 1950-ben született a Nógrád megyei Piliny községben. 1976-ban gépészmérnöki oklevelet, majd 1978-ban doktori fokozatot szerzett a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemen. 1993-ban alapította a TRIGON Electronica Kft.-t, amelyet ma is vezet. Vállalata kétszer kapott Innovációs Díjat (2006, 2011) és megkapta a Régió leginnovatívabb fejlesztéséért járó különdíjat. 2011-től a Miskolci Egyetem címzetes egyetemi docense, 2012-től a Magyar Mérnökakadémia tagja. 2014-ben egyik létrehozója és vezetője a Magyar Gépjárműipari Innovációs Konzorciumnak. 2016 februárjától a Miskolci Egyetem Konzisztóriumának tagja, illetve szintén ettől az évtől a BME Járműtechnológiai Tanszék, illetve az Elektromos Jármű és Járműirányítási Tudásközpont kutatója.

A járműautomatizálás és az alternatív járműhajtások szakértője. Bejelentett találmányainak száma meghaladja a 30-at. Kutatási területe a hajtásvezérlési rendszerek, az alternatív járműhajtások. K+F eredményeit számos szakmai konferencián és egyetemi előadásaiban mutatta be közben szakmai lapokban publikált.

Pro Urbe díjat kapott 2006-ban, a Miskolci Egyetem Gépészmérnöki Kar Emlékérmével tüntették ki 2007-ben, Príma díjas lett „Tudomány, oktatás” kategóriában 2008-ban. 2013-ban könyv jelent meg az „Életutak” című sorozatban életéről és munkásságáról. 2014 augusztusában szülőfalujának díszpolgárává választották. 2015-ben a Terplán Family Fondation (USA) Terplán Zénó díjban részesítette. 2016-ban megkapta a Magyar Gazdaságért és a Szent-Györgyi Albert díjat, valamint a Gábor Dénes díjat. 2017-ben kapta meg a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjét, illetve a BME Ipari Professzori címét.

„Sokat változott az oktatási rendszer, mióta én végeztem” – hangsúlyozta a bme.hu kérdésére Horváth Adrián, a FŐMTERV szerkezettervezési igazgatója, akit sok éves szakmai-oktatói kapcsolat fűz a BME Építőmérnöki Karához. „Amikor az előadásokra is készülök, a tantárgyelőzmények mellett azt is figyelembe kell vennem, hogy a világ mit tart ma fontosnak és merre halad, melyek a napi gyakorlat súlypontjai, és hogyan lehet azokat átadni. Az Építőmérnöki Kar Szerkezetépítőmérnöki szekciójában sok éve vagyok a TDK bizottság tagja, három félévben voltam vendég előadó a ’Hidak és szerkezetek’ tárgyban, amelynek tárgyfelelősi feladatai az elmúlt szemeszterben rám hárultak” – mesélte az oktató, kiemelve, hogy az Ipari Professzori cím elnyerésével a korábbiaknál intenzívebbé válik bekapcsolódása az oktatásba. Horváth Adrián – aki sok egyéb munkája mellett a Pentele-híd tervezésében is részt vett – hangsúlyozta annak jelentőségét, hogy az órákon előadott elméletet alá tudja támasztani egy-két éve megvalósult projektek fényképeivel, videóival, és a hallgatók így láthatják a mérnöki alkotások teljes folyamatát. „Nekem egyszerűbb, mint más oktatónak, mert vállalatunk évente sok projektben vesz részt, több tíz hidat is megtervez.”

A professzornak javaslatai vannak a számonkérés módjának megváltoztatására, és az ismeretátadás hatékonyságának növelése mellett csökkenteni szeretné a hallgatók időbeli terhelését. „A diákjaim adott paramétereket kapnak hidakhoz, ők veszik fel a keresztmetszetet, így mindenkinek kicsit egyénre szabott feladatai lesznek. Mindez közelebb viszi őket a tananyag mélyebb megismeréséhez, és folyamatos munkavégzést tesz lehetővé. A folyamatos munka remélhetőleg könnyíti majd a vizsgára készülést is. A nyáron tanszéki kollégáimmal dolgozni fogunk azon, hogy a feladatok javíthatósága gyors lehessen. Ha valamilyen ötletem van, megbeszélem a munkahelyi és az egyetemi kollégákkal is, így a gyakorlati ismeretek úgy épülhetnek be az anyagba, hogy az a sajátos oktatási szempontokhoz is igazodjék.

Számomra nagyon nagy megtiszteltetés az Ipari Professzori cím, emellett úgy gondolom, hogy mindhárom fél – az ipar, az oktatók és a hallgatók – számára hasznos ez a rendszer. Mi a szakmát a termelés oldaláról látjuk, a kimenettel kapcsolatban tudjuk, hogy mit várhatunk, ami lehetővé teszi, hogy a diákokat hatékonyan segíthessük a piacképes tudás megszerzésében.”

Horváth Adrián a Budapesti Műszaki Egyetem Építőmérnöki Karának Szerkezetépítőmérnöki Szakán szerzett építőmérnöki oklevelet, 1979-ben. Azóta a FŐMTERV dolgozója. A BME Építőmérnöki Karának mérnöki-matematikai szakmérnöki képzését 1984-86 között végezte el. Számos hidat tervezett (Flórián téri felüljárók, Újhegyi és Gyömrői úti hidak, budaörsi Károly király úti körforgalmú híd, M1, M3, M7 M6, M8 autópálya hídjai, dunaújvárosi Pentele Duna-híd, stb.). Osztály- majd irodavezetőként irányította hidak és egyéb műtárgyak tervezését (sárvári Nádasdy Ferenc Rába-híd, AUCHAN budaörsi áruház közúti aluljáró, Móricz Zsigmond körtéri gyalogos aluljáró, 4-es Metró négy budai állomása, raktárcsarnokok, stb.), meglévő szerkezetek felülvizsgálatát, helyreállításuk tervezését (MÁV vasúti alagút, Szabadság híd, Margit híd, Lánchíd, Halászbástya, Budai Vár és Kőbánya pincéi, stb.). Irányításával hídgazdálkodási rendszert dolgoztak ki, új hídgerendát fejlesztettek ki (ITG gerendacsalád). Éveken keresztül fővállalkozási tevékenységet irányított (biatorbágyi logisztikai központ építése), a DUNEC holland-magyar vegyesvállalat műszaki igazgatójaként. A FŐMTERV Zrt. Szerkezettervezési igazgatója 2007 óta. Ebben az időszakban a Mérnöki Kamara Tartószerkezeti Tagozata elnökségének tagja, a Hidász szakosztály elnöke. Az előző ciklusban a tagozat Minősítő Bizottságának illetve Etikai Bizottságának volt tagja.

A BME Építőmérnöki Kar TDK konferenciájának Szerkezetépítőmérnöki szekciójában évek óta a zsűri tagja. A BME ÉMK Hidak és Szerkezetek Tanszék MSc záróvizsgabizottságának tagja. Negyedik szemeszterben társelőadója a Híd és Infrastruktúra Szerkezetek című tárgynak az ÉMK nappali tagozat BSc kurzusán.

2008-ban Széchenyi-díjat kapott a Pentele-híd tervezésért és a megvalósításában játszott kiemelkedő szerepéért. A Magyar Építőművészek Szövetsége alkotó pár kategóriában Csonka Pál Emlékérem kitüntetéssel ismerte el a Pentele-híd esztétikai színvonalát. Az ország hidász mérnökeinek 2014. évi országos konferenciáján, a résztvevők szavazása alapján, az év hídtervezője, Feketeházy János díjat kapott. 2017-ben a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen Ipari professzori címet kapott.

HA - TJ

Fotó: Philip János