A Műegyetem nem nélkülözheti az iparban tevékenykedő szakemberek tudását

Első alkalommal neveztek ki Ipari Professzorokat a BME oktatói gárdájába. Interjúk a cím első tulajdonosaival.

A BME Szenátusának idei ünnepi ülésén első alkalommal adományoztak Ipari Professzori címeket, amely azoknak a „legkiválóbb gyakorlati szakembereknek adható, akik közreműködnek az Egyetem oktatási tevékenységében, egyetemi végzettséggel rendelkeznek és kiemelkedő szakmai tevékenységük elismeréseként a Kossuth-, a Széchenyi- vagy a Gábor Dénes-díj birtokosai. A cím célja, hogy a szakembereket a karokhoz kösse, és részükre méltó megbecsülést nyújtson a gyakran sok éves közös munka elismeréseként”.

A Szenátus első ízben két ilyen cím átadását szavazta meg: Simonyi Sándor Varga István, a Közlekedésmérnöki és Járműmérnöki Kar dékánja, Horváth Adrián pedig Dunai László, az Építőmérnöki Kar dékánja előterjesztésére vált az egyetem oktatói-kutatói gárdájának tagjává Ipari Professzorként.

„Volt egy kiváló tanítómesterem, Terplán Zénó, aki engem néhány hallgatótársammal együtt bevont az egyetemen zajló kutatásokba. Így szerettette meg velünk a mérnöki hívatást, az alkotás örömét: ezt a szellemiséget szeretném továbbadni” – emelte ki a bme.hu kérdésére Simonyi Sándor, aki a TRIGON Electronica Kft. vezetőjeként több évtizedes gyakorlati tapasztalatra tett szert a gépjármű-hajtásláncok kutatása területén. „A mérnököt ne pusztán a diplomája jellemezze, hanem érezze is hivatásának a mérnöki szakma gyakorlását” – tette hozzá az oktató, aki a jövőben is támogatja cége és a BME együttműködését. „A lassan négy évtizedes kutatási háttér rengeteg hozadékkal járt, a BME EJJT Járműipari Tudásközponttal azért is tudtunk és tudunk együtt dolgozni, mert a kutatási terület szinte felkínálta ennek a lehetőségét.”

A Simonyi Sándor vezette vállalat kifejezetten gépjármű-hajtásláncokra szakosodott, különös tekintettel az alternatív hajtásokra. A kutató úgy véli, egy oktatás akkor lehet korszerű, ha a legfrissebb kutatások eredményeit is hasznosítja. „A múlt technológiáját is meg kell tanítani, és a jövőt is fel kell tárni” – vallja. „Át kell adni a fiataloknak a kutatási eredményeket, a tárgyi tudást, valamint a szakma szeretetét és a lendületet is. Ennek több módszere van: be lehet vonni őket kutatásokba vagy akár TDK munkákba is.” A vállalat sok témát és konzultációs lehetőséget nyújt, és fejlesztéseket tud irányítani. „Számtalan követendő példáját tapasztaltam annak, amikor a szerencsés témaválasztásból nemcsak diploma, hanem tudományos fokozat is született. A személyes előadáson túl nagyon fontosnak tartom a nem órarend szerinti foglalkozást is a fiatalokkal. Hallgatóként nagyon sok előadást végigültem, egyesek megragadtak, mások nem, de igazán az szolgált maradandó tanulsággal, amikor a tanáraimmal közösen tevékenykedtünk. Sajnos vállalatvezetőként gyakran megtapasztalom, hogy a felvett mérnököket még évekig tanítani kell: ugyan jó alapokat kapnak az egyetemen, de csak sokára képesek önálló mérnöki munkát végezni. Pedig a munka is tanít, és ha a diák egyszerre alkot és tanul, miközben önállóan dolgozik egy-egy kutatási probléma megoldásán, utána néz információknak, ezzel olyan ösztönzést kap, amellyel önmagát képes hatékonyan trenírozni. A jövő mérnökeit valahogy így kellene előállítani: ez az én ars poeticám.”

„Sokat változott az oktatási rendszer, mióta én végeztem” – hangsúlyozta a bme.hu kérdésére Horváth Adrián, a FŐMTERV szerkezettervezési igazgatója, akit sok éves szakmai-oktatói kapcsolat fűz a BME Építőmérnöki Karához. „Amikor az előadásokra is készülök, a tantárgyelőzmények mellett azt is figyelembe kell vennem, hogy a világ mit tart ma fontosnak és merre halad, melyek a napi gyakorlat súlypontjai, és hogyan lehet azokat átadni. Az Építőmérnöki Kar Szerkezetépítőmérnöki szekciójában sok éve vagyok a TDK bizottság tagja, három félévben voltam vendég előadó a ’Hidak és szerkezetek’ tárgyban, amelynek tárgyfelelősi feladatai az elmúlt szemeszterben rám hárultak” – mesélte az oktató, kiemelve, hogy az Ipari Professzori cím elnyerésével a korábbiaknál intenzívebbé válik bekapcsolódása az oktatásba. Horváth Adrián – aki sok egyéb munkája mellett a Pentele-híd tervezésében is részt vett – hangsúlyozta annak jelentőségét, hogy az órákon előadott elméletet alá tudja támasztani egy-két éve megvalósult projektek fényképeivel, videóival, és a hallgatók így láthatják a mérnöki alkotások teljes folyamatát. „Nekem egyszerűbb, mint más oktatónak, mert vállalatunk évente sok projektben vesz részt, több tíz hidat is megtervez.”

A professzornak javaslatai vannak a számonkérés módjának megváltoztatására, és az ismeretátadás hatékonyságának növelése mellett csökkenteni szeretné a hallgatók időbeli terhelését. „A diákjaim adott paramétereket kapnak hidakhoz, ők veszik fel a keresztmetszetet, így mindenkinek kicsit egyénre szabott feladatai lesznek. Mindez közelebb viszi őket a tananyag mélyebb megismeréséhez, és folyamatos munkavégzést tesz lehetővé. A folyamatos munka remélhetőleg könnyíti majd a vizsgára készülést is. A nyáron tanszéki kollégáimmal dolgozni fogunk azon, hogy a feladatok javíthatósága gyors lehessen. Ha valamilyen ötletem van, megbeszélem a munkahelyi és az egyetemi kollégákkal is, így a gyakorlati ismeretek úgy épülhetnek be az anyagba, hogy az a sajátos oktatási szempontokhoz is igazodjék.

Számomra nagyon nagy megtiszteltetés az Ipari Professzori cím, emellett úgy gondolom, hogy mindhárom fél – az ipar, az oktatók és a hallgatók – számára hasznos ez a rendszer. Mi a szakmát a termelés oldaláról látjuk, a kimenettel kapcsolatban tudjuk, hogy mit várhatunk, ami lehetővé teszi, hogy a diákokat hatékonyan segíthessük a piacképes tudás megszerzésében.”

HA - TJ

Fotó: Philip János