„A forradalom fővárosi nyitányának színtere volt a Műegyetem”

Emlékünnepség és a történelmi évfolyamok diákjainak találkozója zajlott a BME-n az október 23-i nemzeti ünnep előestéjén. Éjfélig fényfestés öltöztette ünneplőbe a K és a Ch épületet.

„Kedves Nemzettársaim, 60 évvel ezelőtt az itt nagygyűlést tartó egyetemi ifjúságban a felszabadulás gondolata érett meg és tört az egész nemzetre kiterjedően utat magának” – hangsúlyozta ünnepi köszöntőjében Józsa János akadémikus, a BME rektora a Műegyetem Aulájában rendezett, 1956-2016 - Történelmet csinált a nép címet viselő emlékünnepségen, amelynek folytatásaként a történelmi évfolyamok diákjaival beszélgettek a meghívottak, köztük a BME jelenlegi vezetői és munkatársai. A vendégek a Műegyetem Jogarnoka és az ’56-os zászló mögött vonultak be.

Az ünnepi díszben pompázó Aulában a BME mintegy félszáz meghívottja, a Szabadságharcosokért Közalapítvány szintén 50 vendége, valamint egykori '56-os diákok, kísérőik és fiatalok alkották a közönséget. Az ünnepi emelvényen mintegy 140 egykori hallgató kapott helyet, az első sorokban pedig a kiemelt vendégek ültek, köztük Rétvári Bence, az Emberi Erőforrások Minisztériumának parlamenti államtitkára, Csampa Zsolt, a Belügyminisztérium önkormányzati koordinációért felelős helyettes államtitkára, Aszódi Attila, a Paksi Atomerőmű teljesítményének fenntartásáért felelős kormánybiztos, Barsiné Pataky Etelka, a Magyar Mérnöki Kamara elnöke, Kovácsné Tóth Ágnes főpolgármesteri kabinetfőnök, Hoffmann Tamás, Újbuda polgármestere, továbbá Biró Péter akadémikus, Péceli Gábor akadémikus, a BME korábbi rektorai, Pokol György, a BME VBK korábbi dékánja, az MTA TTK főigazgatója és Bokor József akadémikus, az MTA SZTAKI tudományos igazgatója, a BME KJK egyetemi tanára.

Kiemelt vendégként jelent meg Mádl Dalma, Mádl Ferenc köztársasági elnök özvegye, Vajna Zoltán akadémikus, Bernáth Árpád professzor, Hajtó Ödön, a Műegyetem 1956 Alapítvány elnöke, Halzl József, a Rákóczi Szövetség elnöke, Kassai Ferenc, a Budapesti és Pest Megyei Mérnöki Kamara elnöke, Radnainé Fogarasi Katalin, a Nemzeti Örökség Intézete főigazgatója, Regéczy Nagy László, a Történelmi Igazságtétel Bizottság elnöke és Koszmovszki Edina, aki 60 évvel ezelőtt a Rádió előtt összegyűlt tömegnek olvasta fel a műegyetemisták által megfogalmazott 16 pontot. A BME képviseletében jelent meg Józsa János rektor mellett Barta-Eke Gyula, a BME kancellárja, valamint László Krisztina nemzetközi ügyekért felelős rektorhelyettes, Veszprémi Károly oktatási ügyekért felelős rektorhelyettes, illetve Dunai László,   Czigány Tibor  ,  Faigl Ferenc , Varga István   és Pipek János dékánok és Krisztián Dávid, a BME EHK elnöke.

Az ünnepség kiemelt meghívottai közül a rektor név szerint köszöntötte a tengerentúlon Fekete Tamást, a Forradalmi Bizottság egyetlen élő tagját, a Műegyetem akkori fiatal oktatóját, valamint Rétvári Bence államtitkárt és feleségét, továbbá Schmidt Mária kormánybiztost, az ünnepség díszszónokát, Mádl Dalma asszonyt, Hajtó Ödönt, az ünnepség másik díszszónokát, Halzl Józsefet, a Rákóczi Szövetség elnökét és a szervezet által hívott felvidéki fiatalokat, továbbá a Műegyetem felső vezetőit, kancellárját, az EHK elnökét, valamint az Egyetem diákjait. Szólt még a köztársasági elnök, az önkormányzatok és a kormányzat tisztségviselőiről, köztük Hoffman Tamás újbudai polgármesterről, és a szakmai szervezetek megjelent vezetőit köszöntve emelte ki Barsiné Pataki Etelkát, a Magyar Mérnöki Kamara elnökét.

Józsa János az Aulában és az ünnepséget a K épület előtti kivetítőn követőkhöz is fordulva idézte fel néhány hónappal korábban folytatott eszmecseréjét M. Tóth Géza rendezővel, a Színművészeti Egyetem rektorával a BME tésztahídépítő versenyeiről. „Növelve a terhelést, a tűréshatáron egyszer csak a tésztaszálak hirtelen, hihetetlen gyorsasággal elszakadnak. Ilyennek képzelte a BME rektorával beszélgető nemzetközi hírű rendező azt a 60 évvel ezelőtti állapotot, amelyben – ahogyan Józsa János fogalmazott – „a rendszer terhe a hallgatók idegszálainak szakítószilárdságát egyszer csak tömegesen túllépte, a szilárdság burka megrepedt, és az egyetemi hallgatók 23-án visszatarthatatlanul kiáramlottak a városba”.  Az Operaházból, Hacsaturján Spartacusának ünnepi előadásáról délután átsietett rektor így folytatta: „az egyre jobban feszítő burok, amit az ember, akár rabszolga, akár egyetemista, egyszer csak tömeggé nőve megrepeszt, és abból ellenállhatatlanul kitör. Nem várhatja tovább, hogy a rabszolgatartó, vagy '56-ban bennünket a Nyugat, felszabadítsa, ő maga akar fölszabadulni.” Józsa János tiszteletteljes és ünnepélyes emlékezésre hívta a megjelenteket, hozzátéve, hogy a fentieknek is örök mementót állít a BME főépületén elhelyezett sztélé, amely a Műegyetemet szombattól hivatalosan is történelmi emlékhelyként hirdeti (Józsa János rektor beszéde ITT olvasható).

1956. október 22-én a Műegyetem Aulájában tartott diáknagygyűlésen fogadták el azt a 16 pontot, amely a forradalom politikai programját adta. Másnap a műegyetemi hallgatók sokszorosították és szétterjesztették a városban a követeléseket tartalmazó pontokat. Aznap délután, szintén a Műegyetemről indult az a néma tüntetés, amelyet még aznap este a Sztálin-szobor ledöntése, a Rádió ostroma és a szabadságharc kitörése követett.

Hajtó Ödön, a Műegyetem 1956 Emlékbizottság elnöke, az egykori diákok képviselőjeként, szavait elsősorban évfolyamtársaihoz intézve részletesen idézte vissza az 1956. október 22-én az egyetemen történteket, hangsúlyozva, hogy a hatvan évvel ezelőtti napon a diákoknak volt bátorságuk egy tűrhetetlen rendszer ellen lázadni. „Mint egy parázs, izzott az egész ország, ám ezt a parazsat a zsarnokság és a megfélemlítés fekete iszaptakarója fedte. Az egyetem diákjai megpróbálták feszíteni a húrt” – jelentette ki Hajtó Ödön, ismertetve a Műegyetemen véglegesített 16 pontot.

„1956 szimbolikus helyszínén vagyunk, abban az Aulában, ahol a magyar egyetemi ifjúság 60 évvel ezelőtt örökre beírta magát a magyar történelembe. Ezekben az egyetemistákban 1945 és 56 között gyűlt a feszültség, és izzott az igazságkeresés vágya. Sokan voltak, okosak voltak és bátrak” – érzékeltette Schmidt Mária, az 1956-os Emlékév kormánybiztosa, az 1956-os Emlékbizottság társelnöke a hat évtizede történtek hangulatát és szereplőinek kiállását. „Erejük és bátorságuk akkora volt, hogy órák alatt melléjük állt minden jóravaló magyar, és napok alatt győzött a forradalom” – tette hozzá. A politikus az egész régióban a kommunizmus elnyomottjai számára nyújtott remény és példamutatás szűk két hetének minősítette az ezután következő napokat, hozzáfűzve, hogy Magyarország száznál több meghívottja négy kontinens 27 országából érkezett ünnepelni. „Közös bennük, hogy a szívük hevesebben ver, ha 1956-ról hallanak” – hangsúlyozta, üdvözölve azokat, akik 60 éve a magyar út mellé álltak, valamint gyermekeiket és unokáikat. „Alig 300 óra telt október 23-a magasztos délutánjától november 4-e fagyos hajnaláig. 300 óra szabadság, ennyi adatott, és az egész világ tiszteli ezt a villanásnyi időt. Becsüljük meg mi is” – szorgalmazta Schmidt Mária.

„Fejet hajtunk az elszántság, a bátorság, az emberség előtt” – hallhattuk Botka Csabát Újvidékről. ’56 üzenetét a határon túli fiatal magyar közösség szemszögéből értékelve így fogalmazott: „amellett, hogy szembe kell néznünk környezetünk kihívásaival, fel kell térképeznünk közösségeink problémáit, tennünk kell megmaradásunkért”. „Legyünk elszántak, dolgozzunk együtt” – kérte a Kárpát-medence fiatal generációitól.

A megemlékezés következő szakaszaként Beethoven zenéjének taktusaira koszorúzta meg a Műegyetem hősi halottainak emléktábláját Magyarország Kormánya nevében Schmidt Mária kormánybiztos, az 1956-os Emlékbizottság társelnöke. Koszorút helyezett el Áder János, Magyarország köztársasági elnöke nevében Szegő László dandártábornok, a Műegyetem 1956 Emlékbizottság nevében Hajtó Ödön elnök, a Rákóczi Szövetség nevében Halzl József elnök és a Szegedi Tudományegyetem ’56-os hallgatói nevében Kiss Tamás. Koszorúzott még az egyetemi ifjúság nevében Krisztián Dávid EHK elnök, valamint Botka Csaba határon túli diák. Kegyeletét rótta le koszorúval Budapest Újbuda Önkormányzata nevében Hoffmann Tamás polgármester, a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság, valamint a Nemzeti Örökség Intézete nevében Radnainé Fogarasi Katalin főigazgató. A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem nevében Józsa János rektor és Barta-Eke Gyula kancellár fejezte ki tiszteletét koszorúval.

A Nemzeti Örökség Intézetének az ünnep előestéjén felavatott sztéléje annak állít emléket, hogy a Műegyetem történeti kampuszán 1956. október 22-én tartott hallgatói nagygyűlés hatására kaptak szélesebb nyilvánosságot a politikai berendezkedéssel szembeni követelések, és az innen induló tüntetés lett a forradalom fővárosi nyitánya október 23-án. A sztélét Radnainé Fogarasi Katalin, a Nemzeti Örökség Intézete főigazgatója, Józsa János akadémikus, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem rektora és Hajtó Ödön, a Műegyetem 1956 Emlékbizottság elnöke avatta fel. A sztélé felavatásával a BME épülete hivatalosan is történelmi emlékhellyé vált, egyedüli egyetemként.

Az ünnepséget megelőzően Barta-Eke Gyula kancellár és Mikó Zoltán műszaki kancellárhelyettes az egyetem Budafoki úti bejáratánál található emléktáblát koszorúzta meg. A ceremónia után pedig a BME vezetői és meghívott vendégeik a hátsó kertben, a könyvtárnál felállított emlékhelynél rótták le kegyeletüket.

A történelmi évfolyamok hallgatóinak találkozóját követően, sötétedéskor indult a Rákóczi Szövetség hagyományos fáklyás menete az Egyetem elől a Bem térre. Amikor a három, korhű Csepel típusú teherautó felvezetésével vonuló menet eleje a Szent Gellért térre ért, a vége akkor indult el a Műegyetem elől. A Gellért térről korhű villamosjárat biztosította, hogy a mozgásukban korlátozottak is végighaladhassanak a fáklyával felvonulók mellett az emlékezés útján, ahol a Nagy Imre téren fellobbant a Forradalom Lángja.

(A történelmi évfolyamok diákjaival készült interjú-összeállításunkat a következő napokban tesszük közzé a bme.hu oldalán.)

- TJ -

Fotó: Philip János, Takács Ildikó