„A hazai képzésű építészmérnökök erőssége a feladatuk pontos elvégzése”

Petró Bálint, az ÉPK Épületszerkezettani Tanszék professor emeritusa, a Magyar Érdemrend Tisztikereszt polgári tagozat kitüntetését kapta. Hitvallásáról is kérdeztük őt.

„Egy jó építész milliókat tud spórolni, míg egy rossz tízmilliókat elpocsékolhat el” – hangsúlyozta Petró Bálint professor emeritus, aki március 15-én vette át a Magyar Érdemrend Tisztikereszt polgári tagozat kitüntetést. „Mindkettejük épülete megépülhet! A rossz építészmérnök sokat árthat, ezért fontos, hogy jól tanítsuk e nagyon sokrétű, a műszaki, a művészeti, a gazdasági és a környezetvédelmi területet érintő szakmát.”

Az idén nyolcvanéves professzor életműve elismeréseként értékelte a kitüntetést. „1961-óta vagyok az egyetemen. Kevés olyan magyar építészmérnök praktizál, akit ne tanítottam volna, bár a fiatalabbak közül most már vannak olyanok, akiket nem ismerhetek. Sok ezer hallgatómból lett építészmérnök”– emlékezett.

A professzor a műegyetemi tanulóévei idején maga is kiváló oktatók előadásait hallgathatta: nagy hatással volt rá Pogány Frigyes, Csonka Pál, Pelikán József, Weichinger Károly. „Ők az életüket tették arra, hogy megmaradjon az építészmérnök-képzés” – hangsúlyozta. „Igyekeztem megfogadni azt, amit elődeimtől tanultam: az építészmérnök szakmája művészet és műszaki tudomány egyaránt. Törekedtem arra, hogy a két összetevő aránya fele-fele legyen.”

Petró Bálint a Műegyetem után három évig dolgozott az Ipari Épülettervező Vállalatnál (Iparterv), ahol a kétszeres Kossuth-díjas Mátrai Gottwald Gyula volt a főnöke. Máig hálával gondol rá: a véleményét akkor is kikérte, amikor a műegyetemi állásajánlatot kapta. Mátrai Gottwald Gyula bátorításának is köszönhető, hogy Petró professzor egyetemi tevékenysége később összeforrott a tanszékkel: a tanársegédi státusztól a dékánságig szinte minden posztot betöltött. Akkori (tanszéki) kollégái közül a legnagyobb hatással dékán elődje, Gábor László professzor volt rá.

Petró Bálint tanári tevékenységét külföldi tapasztalatszerzés is segítette: négy évig volt Lipcsében, de dolgozott Stuttgartban, Karlsruhéban és Bécsben is. „Összesen nyolc évet töltöttem német nyelvterületen, és azt hiszem, hogy a külföldi gyakorlat megismerése szükséges is az oktatáshoz” – emelte ki a professzor.„Az építészeknek, különösen az oktatóknak meg ismerniük a világot, azaz, a képzési és az építési módszereket. Ma is bátorítom hallgatóimat, hogy menjenek, tanuljanak – de ne maradjanak külföldön, jöjjenek haza, ahogyan én is tettem. Karlsruhéban például kiírtak egy pályázatot egy tanszék alapítására és vezetésére: már próbaelőadást is tartottam, de a szerződés aláírása előtt közvetlenül derült ki, hogy a munka legalább tíz évre szólt volna. Ezt nem tudtam vállalni, hazajöttem.”

A professzor dékáni periódusát értékeli oktatásszervezői munkája csúcspontjaként. „Sikerült egyensúlyt tartani a különféle oktatási területek között, és harmónia uralkodott a tanszékeken. Nem mellékes, hogy tizennégy havi fizetést tudtam adni a kollégáknak. Törekedtem arra, hogy a lehetőség szerint érezzék jól magukat.”

„Úgy látom, hogy ma kicsit túlteng a művészeti vonal az új tantervben, amit én személy szerint nem pártolok” – adott hangot aggodalmának is. „A hazai képzésű építészmérnököket itthon és külföldön sem a köldöknézés, hanem a feladat pontos elvégzése jellemezte. Könnyebb rajzolni vagy művészkedni, mint elsajátítani a mérnöki ismereteket: ennek megszerzése mindenkinek nehezebb.” A professzor fontosnak tartja az oktatók ipari tapasztalatszerzését is. „A kis egyetemi fizetések miatt vannak a kollégáknak saját cégeik is, és ez nem is baj. Az oktasson, aki tud, és e tudást a mérnök a gyakorlatban képes a legjobban megszerezni, nem pusztán a könyvekből.”

Petró Bálint a jövő fontos feladatának látja a posztgraduális szakmérnök-képzés erősítését. „Az építész minden területen legyen legalább liba, de egy szűkebb területen szárnyaljon sasként” – fogalmazta meg hitvallását. „A libának jó a húsa, jó a tolla, tud repülni, tud úszni – bár nem annyira, mint egy sas, vagy mint egy hal. Az építész tehát legyen mindenből jó, de egyvalamiből különösen jó! Látom a Műegyetemről kikerülő szakmérnököket: okosan, értőn művelik a szakmát, ami bíztató a jövőre nézve.”

-HA, TJ-

Fotó: Takács Ildikó