A globalizáció új, tudományos és piaci elveket egyesítő szervezete

A tudomány és az ipar közötti híd szerepét betöltő innovációs klaszterek hálózatát, és az együttműködésben rejlő lehetőségeket vizsgálják a BME GTK kutatói.

„A magyar akkreditált innovációs klaszterek az úttörő és a versenyképességet előirányzó fejlesztések éllovasai. A résztvevő vállalkozások, a non-profit szervezetek és a felsőoktatási intézmények, különösképpen a Műegyetem, az új találmányok megalkotása és a piacon is hasznosítható értékteremtés mellett kötelezték el magukat” – foglalta össze a friss kutatás lényegét Kovács István, a BME Gazdaság- és Társadalomtudományi Kar Üzleti Tudományok Intézet Menedzsment és Vállalatgazdaságtan Tanszék egyetemi tanársegédje és témavezetője, Petruska Ildikó, a BME GTK Üzleti Tudományok Intézet Menedzsment és Vállalatgazdaságtan Tanszék docense. A GTK szakemberei a klasztereken belüli kapcsolatok és együttműködések feltérképezésével, ezek innovációra gyakorolt hatásának elemzésével foglalkoznak a kutatásukban, amelynek eredményeit elsőként a Menedzsment és Vállalatgazdaságtan Tanszék és az Egyesület a Marketing Oktatásért és Kutatásért (EMOK) szervezet égisze alatt megrendezett marketing konferencián mutatták be (tanulmányuk címe: „Innovációs klaszterek vizsgálata a kapcsolatok tükrében – Egy kvalitatív kutatás tapasztalatai” – szerk.).

„Egy közös probléma megoldására létrejött sokszínű együttműködés, amelyben a résztvevőket nemcsak az érdekeik, hanem az értékteremtés is motiválja” – fogalmazta meg Kovács István. A fiatal oktató és témavezetője 21 hazai akkreditált innovációs klaszter 50 tagszervezeténél végzett kvalitatív feltáró a módszertani kutatást. A különböző együttműködésekben megfigyelhető szövevényes kapcsolatokat vizsgálták, és a nemzetközi szakirodalomban is bemutatott kapcsolati marketingorientációs, valamint a hálózati kompetencia- és közelségmodelleket illesztették a klaszterkörnyezethez, majd értelmezték ezek jellemzőit a klaszteren belüli viszonyokra, és következtettek az innovációra gyakorolt befolyásukra.

A műegyetemi kutatók úgy vélik, hogy a klaszterek a versenyképesség kiemelt igénye okán különösen az egyetemek, illetve a kis- és középvállalkozások számára jelenthetnek kedvező szervezeti kereteket. „Az összefogás erőteljesebb fellépést eredményez, ütőképesebbé és nyitottabbá teszi a társaságot” – ecsetelte Kovács István. „A kutatás-fejlesztési források koncentrálódása, a közös fellépés és kockázatvállalás, a tudomány és az ipar találkozása, valamint a nemzetközi piacokra történő kijutás csak néhány példa arra, ami egy klaszteren belüli együttműködésből születhet” – tette hozzá. „Egy klaszter tagjaiként a vállalatok és az egyetemek szimbiózisban élnek: a tudományos életben született ötletek az ipar segítségével valósulhatnak meg és válhatnak piaci értékké, e közben az együttműködésben a felek kölcsönösen tanulhatnak egymástól, mind piaci ismereteket, mind a tudásbázist tekintve. Új menedzsmenteszközöket ismerhetnek meg, és széleskörű kapcsolati hálót építhetnek ki, amelyet az innovációkhoz, fejlesztésekhez tudnak felhasználni” – hangsúlyozta Petruska Ildikó.

A GTK szakértőinek tanulmányából kiderül, hogy a klaszteresedés Magyarországon 2007 körül indult el, ám az intézmények és a vállalatok közötti együttműködés ennél sokkal régebbre nyúlik vissza, igaz, kifejezetten magyar sajátosságokkal. „Nyugat-Európában az ’alulról’ szerveződő klaszteresedés a jellemző, azaz, előbb a piaci igény jelenik meg, majd a vállalatok és az intézmények közös lobbival és együttes erőforrásokkal reagálnak. Ezzel szemben Magyarországon ’felülről’ jövő kezdeményezés keltette életre ezeket az együttműködéseket: a klaszteresedés kezdetben szinte csak a pályázati forrásokhoz történő hozzáférés feltétele volt. Ma már mindkét kezdeményezési forma előfordul nálunk, ám az összefogások fő motiválója még mindig a pénzhez jutás” – ismertették megfigyeléseiket a BME kutatói, akik szerint a hazai bürokrácia nehezíti a klaszter-együttműködések létrehozását és működését. A vállalatokat és az intézményeket túlzott adminisztrációs kötelezettség terheli, e miatt sokszor inkább csak egy adott projektcél megvalósulására jönnek létre a társulások. „Magyar sajátosság az is, hogy a hazai vállalkozói környezetben kevesen hajlandók a tudás feltétlen megosztására, a közös fejlesztésekre és értékteremtésre” – fejtették ki. Úgy vélik, hogy a klaszterben résztvevő szervezet vezetőinek és dolgozóinak egyéni nyitottságán, és az alkalmazott menedzseri és marketingeszközökön múlik a vállalat egészének hajlandósága az együttműködésre.

A kutatók úgy vélik, a klasztereken belüli kapcsolatokat alapvetően befolyásolják a létrehozásuknál jellemző eltérő kihívások. Sok függ attól, hogy a klaszter létrejötte mennyiben épül már meglévő együttműködésekre és bizalmi kapcsolatokra; a tagok között vannak-e versenytársak, nagyvállalatok vagy külföldi tulajdonú cégek; a szerveződés horizontális vagy vertikális jellegű-e; a tagok a piacon szövetkeznek vagy az együttműködés inkább tudásorientált, intenzív egyetemi és kutatói jelenléttel párosulva. „Ez utóbbira jó példa a BME, amely több hasznosító vállalatot hozott létre az egyetemen született tudományos eredmények piaci hasznosítására. E szervezetek hatékony működéséhez olyan oktatókra van szükség, akik az egyetem érdekeit képviselik a klaszterekben” – osztotta meg tapasztalatait a kutatásban Kovács István (górcső alá vették pl. a BME Viking Zrt-t is).

A kutatók külön kiemelték a start-up csoportokat, mint az innovatív szervezetek egy nemrég megjelent együttműködési formáját. „Az új és féltve őrzött tudás az egyik legnagyobb érték e társulásoknál, így a start-upok kevésbé nyitottak a klaszterekre jellemző közös fejlesztésekre. Ám ezzel együtt jellemzően nyíltabbak és együttműködőbbek a fiatalabbak vezette vállalkozások. A start-up működési forma főként az IT-szektorban vált népszerűvé. Mindezek mellett megfigyelhetőek olyan iparágak, mint a biotechnológia és az egészségügy, amelyekben többször élnek a klaszteresedés előnyeivel.”

A GTK szakértői jelenleg interjúikat elemzik, és állításaikat további primer kutatással tervezik mélyíteni. Felvetéseiket már létező modellekhez és kvalitatív kutatási eredményeikhez kötötték, ám a következő félévben a következtetéseiket kvantitatív kutatási adatokkal is igazolni szeretnék úgy, hogy további klasztereket és tagvállalatokat vonnak be a vizsgálatokba.
A tanszék és az EMOK marketing konferenciáján résztvevő vállalati szakemberek és kutatók elismeréssel fogadták a GTK szakértőinek eddigi következtetéseit. Rövid időn belül Ildikó és István hasonló témában mutatkozott be, az innovációs klaszterek ágazati jellemzőinek vizsgálati eredményeit mutatták be a Miskolci Egyetem „Mérleg és Kihívások” IX. Nemzetközi Tudományos Konferencia Térgazdaság és globalizáció szekciójában.

TZS - TJ

Fotó: Takács Ildikó