Az angol nemcsak az oktatás, hanem a külföldi szakmai kapcsolatok nyelve is

A több évtizedes angol nyelvű építészképzés jelentőségére emlékeztet a Polónyi Károly Ösztöndíj.

A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Építészmérnöki Karán az angol nyelvű oktatást Polónyi Károly vezette be 1984-ben. Meghatározó személyisége volt annak a szerteágazó szakmai, közéleti, pedagógiai és diplomáciai tevékenységnek, amellyel az egyetem kiterjedt nemzetközi kapcsolatrendszere épült ki.

Emlékére – halála után két évvel, 2004-ben – az Építészmérnöki Kar ösztöndíjat alapított azoknak az angol nyelvű képzésben részt vevő diákoknak, akik „méltók a névadó szellemiségére”, azaz, kimagasló szakmai és közösségi munkát végeznek.

Idén szeptember 10-én, az angol nyelvű oktatás tanévnyitóján Aryan Choroomi iráni építészhallgató vehette át az ösztöndíjat. A díjat az odaítélő oktatók felkérésére Polónyi Károly özvegye, Anikó asszony adta át, aki a több földrészen is dolgozó építész társa, felesége. „Mély elkötelezettsége, kiváló pedagógiai, empatikus szakmai-nyelvi tudása, mint település- és várostervező építészt segítette abban, hogy különböző kultúrákon át, a helyi adottságokat is áthidalva tudott kapcsolatokat teremteni, dolgozni, saját erkölcsi, szakmai értékrendjének változtatása nélkül” – emlékezett férjére Anikó asszony.

Polónyi Károly (1928-2002) Ybl-díjas építész Gyulán született. Bár fiatalon elkerült otthonról, élete végéig lokálpatrióta maradt, és írásaiban büszkén emlékezett többféle nemzetiséget, nyelvet, vallást, politikai nézetet könnyen elfogadó szülővárosára. Újságírónak készült, de nagybátyja tanácsa – „legyél építész, az egy semleges foglalkozás” – végül e pálya felé irányította. A műegyetemi diploma megszerzése után négy éven keresztül volt tanársegéd a nagytekintélyű Weichinger Károly vezette Középülettervező tanszéken, közben mesteriskolás lett. A kiváló mestereket és diákokat felvonultató mesteriskola egyik első komoly megbízatása az 1956-os jeges ár után kiépült Újmohács megtervezése, újratelepítése volt, ahol a fiatal építész életre szóló szakmai tapasztalatokat szerzett.

A VÁTI-ban is dolgozott, majd az IPARTERV építésze lett. Magyarországon – többek között – Farkas Tibor főmérnök csapatával a Balaton környéki regionális tervezésben vett részt. A Balaton Általános Rendezési Terve nemzetközi sikert hozott: az Építészek Nemzetközi Szövetsége Sir Patrick Abercrombie-díjjal ismerte el munkásságukat 1965-ben. Később a Fővárosi Tanács Városrendezési és Építészeti főosztálya vezetőjének nevezték ki. Főként a balatoni üdülőövezetbe tervezett alkotásaiért kapott Ybl-díjat 1961-ban.

Polónyi Károly (középen), Székács Imre, a TESCO Nemzetközi Műszaki Tudományos Együttműködési Iroda igazgatója és Calabar képviselőjének találkozóján. (A TESCO Iroda 1962-ben alapított magyar állami vállalat, feladata főként a fejlődő országokba irányuló műszaki-tudományos fejlesztések, kereskedelmi kapcsolatok menedzselése volt.)

A hatvanas években sorra függetlenné váló afrikai országoknak égető szüksége volt képzett szakemberekre és oktatókra. Polónyi Károlyt új kihívásokat kereső szelleme – és a hazai építészeti alkotást gyakran gátoló politikai klíma – irányította a fekete kontinensre. A városépítészet – már nemzetközileg ismert – szakértőjeként 1963-tól közel húsz évig dolgozott nagyszabású terveken, megvalósult épületek, városok tervezőjeként Ghánában, Nigériában, Algériában és Etiópiában. A ghánai Kumasi műszaki egyeteme építészkarának bővítője és egész Nyugat-Afrika első posztgraduális tervező kurzusának egyik megszervezője volt. Diákjaival a Nemzetközi Építész Szövetség Perret-díját kapta a „Tanga Development” című projektjükért.

1969-től a Budapest Fővárosi Tanács vezetőépítész-helyettese, de ezzel párhuzamosan afrikai megbízásai is voltak: a Középülettervező Vállalat (KÖZTI) tervezőjeként elkészítette a nigériai Calabar, majd három algériai város rendezési tervét. 1977-től ismét a kontinensen élt: Etiópiában Assab kikötő fejlesztési tervében vezető építészként működött közre, valamint – minisztériumi szakértőként – elkészítette a főváros, Addis Abeba fejlesztési tervét. Utóbbi városban a Forradalom (ma Meskel) tér terve és kivitelezése is nevéhez fűződik.

Az építész családjával könnyedén beilleszkedett az európaiak által általában nehezen megszokható afrikai környezetbe. „Amikor eljöttünk Ghánából, barátai és tanítványai – akik nagyon tisztelték őt – kibérelték az egyetem uszodáját és megrendezték a ’halotti torát’, ami ott rendszerint a család és a barátok vidám összejövetele, amelyen az elhunyttal töltött régi szép idők emlékére rendeznek” – emlékezett a búcsú napjaira Polónyi Károlyné. „Nagyon megindító volt, mindenki történeteket mesélt a férjemmel való első találkozásáról, vidám vagy komoly mozzanatokat idéztek fel a közös munkákról és az oktatásról.”

Polónyi Károly több neves külföldi egyetem vendégprofesszora, valamint a modernista építészeket tömörítő Team X csoport egyetlen magyar tagja volt. Szenvedélyeként élte meg a fiatalok oktatását itthon és külföldön egyaránt. 1980-ban tért vissza Magyarországra Etiópiából, hogy megpályázza a Műegyetem Városépítészeti Tanszék vezetői állását. Nem kapott elég szavazatot, ezért – ahogyan emlékirataiban ironikusan írta – „«I had to create a need to fill it»: ki kellett találnom egy olyan szerepkört, amelyet nekem kell betöltenem.”

Ez a szerepkör az angol nyelvű képzési program kidolgozásában és koordinálásában öltött testet: az egyetem nem nélkülözhette az angolul kiválóan beszélő és óriási nemzetközi kapcsolatrendszerrel rendelkező oktatóját. A Műegyetem – a SOTE német nyelvű képzései után – Magyarországon másodikként vezette be az idegen nyelven – angolul – elérhető térítéses képzést. A nehezen induló oktatás pár év alatt fellendült: az 1987-88-as tanév kétszázötven térítéses képzésben részt vevő diákjának 90%- a tanult angol nyelven, egyesek közülük Polónyi Károly afrikai tanítványainak gyermekei voltak, akik szüleik indíttatására választották Magyarországot egyetemi képzésük helyéül.

Az angol nyelven tanuló diákok létszáma három év múltán az első évfolyam közel tízszeresére nőtt, ami jelentős bevételhez juttatta az intézményt. „Ennél persze én lényegesen nagyobb eredménynek tartom, hogy ennek során a Műegyetemnek mintegy 600 oktatója tanult meg olyan fokon angolul, hogy részt vehessen ebben az oktatási formában akkor, amikor az angol vette át a középkor óta domináns latin szerepét” – írta emlékirataiban a képzésről, amelyet egy időben dékánhelyettesként is koordinált.

Polónyi Károlyt tanítványai köszöntik 60. születésnapján

Külföldi tapasztalatai alapján jól tudta, hogy a különféle anyanyelvű diákok közötti kapcsolatok igen hatékonyan segítik egy idegen nyelv elsajátítását, ezért a 3.8 feletti átlagot teljesítő magyar hallgatók is felvehettek angol kurzusokat. A nemzetközi diákcserék elindulásával egyre több hallgató érkezett egy-két félévre a nyugati egyetemekről, és ezzel párhuzamosan magyarok is kiutazhattak. „Budapest igencsak divatba jött a nyugatiak körében” – írta erről az időszakról emlékirataiban. Polónyi Károlynak köszönhető, hogy közös projektek indultak el a Műegyetem és a Liverpool Polytechnic között, vagy az, hogy 1983-tól Ráckevén és Budapesten nagy sikerű nemzetközi alkotótáborok egész sorozatát szervezték.

A fáradhatatlan professzor 2002-ben bekövetkezett haláláig tanított. Korábban megszervezett utolsó konzultációja éppen a halála napján lett volna. A Polónyi Károly Ösztöndíj megkérdőjelezhetetlen szakmai és emberi tekintélyére és az angol nyelvű építészképzésben betöltött szerepére emlékeztet.

HA - TJ