A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem dékánjai a TDK-ról

November 11-én tartották intézményünkben az idei TDK konferenciát. Ennek apropóján a Műhely kérdezte egyetemünk dékánjait arról, hogy mit gondolnak az eseményről és a hozzá kapcsolódó rendszerről.

Dunai László (ÉMK)

A többlépcsős oktatási struktúrában megváltoztak a hallgatók lehetőségei a TDK területén. Karunkon az érdeklődő BSc-hallgatók viszonylag későn kerülnek szaktárgyak közelébe, így nehezen valósítható meg ezen a területen tartalmas TDK dolgozatok elkészítése. Ösztönözzük azt a kétlépcsős TDK tevékenységet, amely az adott szint tudásanyagának megfelelő, egymásra épülő – BSc és MSc – kutatómunkán alapul, és az MSc diplomamunkában teljesedik ki.  A BME-n belül a TDK rendszerét alapvetően jónak ítéljük, a két évvel ezelőtt bevezetett egyetemi TDK portál működésében azonban még mindig vannak kisebb hiányosságok; ennek megoldása sürgető feladat. Az OTDK Műszaki Tudományi Szekciójának szervezésében rendszerszintű problémákat látunk. Szükségesnek tartjuk, hogy szakmai szempontok alapján történjen a tagozatok kialakítása, a dolgozatok tagozatba sorolása. Emellett több alkalommal tapasztaltuk, hogy a beadandókat és előadásokat nem olyan bírálók értékelték, akik az adott témában járatosak, ami torzította a végeredményt. Utóbbiak orvoslását BME-szinten javasoljuk kezdeményezni.

Czigány Tibor (GPK)

A Gépészmérnöki Karon hosszú évek óta folyamatosan emelkedik a TDK-ban résztvevők, ezzel együtt az OTDK-n sikerrel szereplő hallgatók száma. Ez azt mutatja, hogy jó gyakorlatot folytatunk. Ha a felső évfolyamos BSc-s és az MSc-s hallgatói létszámot nézzük, akkor közel 10%-a hallgatóinknak TDK-zik. Ugyanakkor jó lenne a többi hallgatót is megszólítani, ne csak egy "szabad napnak" tekintsék a TDK-t, hanem vegyenek részt aktívan a szekcióüléseken, hallgassák meg társaikat, amellyel rengeteget tanulhatnak.

Molnár Csaba (ÉPK)

A jelenlegi TDK rendszer karunkon jól működik, melyet eredményeink is mutatnak. Az Építészmérnöki Kar TDK műhelymunkája a BME-n hagyományos műszaki-tudományos orientáció mellett az egyedileg karunkra jellemző tervezőművészi-alkotói oldalt is műveli. Valljuk, hogy e szemléletek komplex alkalmazása különleges értéket teremt. Ezt visszaigazolják az országos eredmények is, ahol a ma már igen sokoldalú építészképzések között az ÉPK hallgatói rendre kiemelt díjazással végeznek. Karunk hallgatóinak tudományos-művészi TDK-munkájának legmagasabb szinten történő elismerését az MTA és OTDT által adományozott Pro Scientia és Pro Arte Aranyérem jelzi, amit ezidáig 5 TDK-zónk nyert el. Ők a kar doktori képzésében folytatták egyetemi évek alatt megkezdett kutatásaikat. Úgy gondolom, az elkötelezett hallgatók egyetemi munkájukon felül vállalt kutató- és alkotómunkája éppen e legmagasabb képzési szintre készít fel, és oktatóink számára is e tehetséggondozás tudásuk legszemélyesebb átadásának színtere. A TDK-zó és konzulense között kialakuló kutatói-alkotói kapcsolat nem csak emberileg értékes, hanem a felsőoktatás, a tudomány és a tervezőművészet jövőbeli fejlődése és magas színvonalának biztosítása szempontjából is.

Faigl Ferenc (VBK)

A TDK mozgalom keretében megvalósuló projektmunka véleményem szerint az egyik legértékesebb oktatási forma az egyetemen. A résztvevő hallgató amellett, hogy bekapcsolódhat egy kutatásba, ahol témavezető irányításával megismerheti az adott szakterület kutatási-fejlesztési módszereit, szerencsés esetben részese lehet új felfedezéseknek, új anyagokat, módszereket fejleszthet, megismerheti az alkotás örömét. Úgy gondolom, hogy a Műegyetemen és ezen belül a Vegyészmérnöki és Biomérnöki Karon jól működik a TDK mozgalom, jelentős változtatásokra szerintem nincs szükség. Talán arra lenne érdemes odafigyelni, hogy csak az kezdjen TDK-zni, akinek a kötelező tanulmányokkal nincsen gondja.

Vajta László (VIK)

Célunk az, hogy a TDK tevékenység a jövőben tematikusan fókuszált csoportokban folyjon, ahol a hasonló témák iránt érdeklődők, akár különböző évfolyamokról, közösen tevékenykedjenek, és egyfajta szakkollégiumként erősítsék egymást és saját tudásukat, motivációjukat. A TDK munka sikerélményét is biztosítani kell. Ez nem csak díjakban jelentkezhet, az elismerési formákat bővíteni kell. Közelíteni akarjuk a TDK világát a BME-n örvendetesen bővülő innovációs pályázati tevékenységhez, illetve a hallgatói alkalmazott kutatási munka szervezeti kereteihez, és mint ilyenhez, a Demola programhoz. A TDK-ban és a doktori képzésben résztvevők kapcsolatát serkenteni akarjuk. A doktoranduszok, mint korban a TDK hallgatókhoz legközelebb álló, pozitív példát jelentő kollégák bevonása igazi win-win lehetőségeket rejt. Javítani fogunk a bírálatok objektivitásán és alaposságán, mert azok esetleges nem kielégítő volta katasztrofális, romboló hatású.

Varga István (KJK)

Meg kell találni azokat a lehetőségeket és csatornákat a hallgatók irányába, amelyekkel növelni tudjuk a TDK dolgozatot készítők számát. Ennek egyik eleme lehet a jelentősebb elismerés a résztvevő diákoknak, például nagyobb publikációs támogatás konferencián, illetve folyóiratban történő, és TDK munkán alapuló megjelenés esetén. Fontos lenne a vezető oktatók erőteljesebb bevonása is, érdekeltté tétele. Emellett technikai oldalról tovább kell fejleszteni a TDK portált, stabilabbá tenni a működését és javítani a felügyeletét.

Pipek János (TTK)

A kari bizottsággal egyeztetve arra jutottunk, hogy kedvezőbb lenne, ha az egyetemi TDK konferenciát november végén tartanánk, mivel ez a két hét sokat segítene a hallgatóknak a dolgozatok elkészítésében. Továbbá jó lenne bevonni a rendezvénybe a nem TDK-zó hallgatókat. Sokan csak oktatási szünnapként tekintenek az eseményre, pedig ha többen meghallgatnák társaikat, talán maguk is kedvet kapnának a munkához. Kellő számú hallgatóság esetén lehetnének közönségdíjak is, és talán a HÖK is mellé tudna állni a kezdeményezésnek.

Kövesi János (GTK)

A továbbfejlesztés lehetőségei között említeném, hogy ismét erősíteni szükséges a mérnöki karok hallgatóinak bevonását a gazdaság- és társadalomtudományi diákkörökbe. Az elmúlt években a kari hallgatók kerültek a fókuszba, de a mérnöki tevékenységhez szorosan hozzátartozó gazdasági és humán területekben való elmélyedés lehetőségeit ki kell használnunk. Szélesíteni szükséges a bevont tanulók körét, számát. Erősíteni kívánjuk a TDK-ban a kör jelleget; sok esetben az egyéni mester-tanítvány kapcsolat (ami persze fontos) jellemzi jelenleg az e területen folytatott kutatómunkát. A tudományos világ a multidiszciplináris team irányába mozdul el. Ezért jó lehetőség a kar és más karok tanszékei közötti együttműködés erősítése. Következő feladatként tekintünk az idegen nyelvű szekciók (amelyeknek jó hagyományai vannak nálunk) egy részénél a dolgozatok szakmai tartalmának erősítésére. E munkában számítunk a nálunk tanuló erasmusos hallgatókra is.

Szerkesztette: Sándor Krisztián

Fotók: Baki Mihály

A cikk a Műhely XII/13. számában jelent meg.