Tanulható az együttműködés a virtuális térben

A BME GTK Ergonómia és Pszichológia Tanszéke egy négy féléves kutatási program résztvevőjeként vizsgálja az emberek közötti kollaborációt.

A NeuroCog Space elnevezésű program a BME GTK Ergonómia és Pszichológia Tanszéke, az MTA Számítástechnikai és Automatizálási Kutatóintézete (SZTAKI) és az MTA Pszichológiai Kutatóintézete közös projektje. „A kutatás első két kísérletsorozatában azt vizsgáljuk, hogy két, egymástól fizikailag távol lévő alany a virtuális térben hogyan tud együtt dolgozni egy közös feladaton” – foglalta össze a kutatás célját Hercegfi Károly, a program tanszéki felelőse.

„A feladat az, hogy két kísérleti alanynak egy Magyarországra érkező amerikai diákcsoport számára kell megszerveznie egy kétnapos budapesti városlátogatást. Az egyik alany az MTA épületében egy háromdimenziós, virtuális utazásszervezési irodában végzi a munkát, a párja ugyanezt a képet látja a BME épületében, kétdimenzióban, egy monitor előtt ülve. A virtuális irodát az MTA által korábban kifejlesztett VirCA keretrendszer felhasználásával jelenítjük meg.”

A háromdimenziós iroda képét három vetített fallal ábrázolják, emellett a kísérleti alany az immerzív (azaz a valóssággal megegyező) 3D élményhez perspektivikus helyzetképet mutató és a szemmozgást követő szemüveget, valamint szellemi erőfeszítést mérő EKG elektródát visel. A kétdimenziós monitorba szintén a szemmozgást követő eszközt építettek be. „A közös feladat megoldásakor pszichológiai tényezőket vizsgálunk: ki, mit csinál, ki veszi fel a végrehajtás során a vezető szerepet, hogyan viselkednek az alanyok munkavégzés közben, hogyan osztják be a munkát, és melyek azok a tényezők, amelyek a feladat megoldását befolyásolják” – fejtette ki a vizsgálati szempontokat a közös kutatás műegyetemi felelőse.

„Az EKG-elektródákkal a szívritmus változásait vizsgáljuk, amelyekből következtethetünk a szellemi erőfeszítésre. Például egy szoftver vizsgálatánál szubjektív benyomások alapján minősítheti valaki az adott programot könnyen vagy nehezen használhatónak. A szoftverről szóló elemzőinterjú során a válaszadó mindössze 5-6 problémára hívhatja fel a figyelmet. Ezzel szemben a szívritmus variabilitását, azaz változatosságát figyelve mintegy öt másodperces ciklusokban tudjuk elemezni, hogy az adott szoftver használata milyen hatással volt a kísérleti alanyra, pontosabb képet adva a felhasználói élményekről. Ez a fajta elemzés a tanszék egyik specialitása” – hangsúlyozta Hercegfi Károly.

A tanszék egy korábbi, az Európai Unió által támogatott Marie Curie pályázaton kezdte meg az emberi viselkedés virtuális környezetben történő megfigyelését, amelyet a jelenleg is zajló, négy féléves kutatásban folytat. Minden félévben 20 különböző személyiségű és beállítottságú alany – általában diákok – vesz részt a programban. A virtuális tér grafikáját minden kísérleti ciklusban változtatják egy minimális mértékben. Az idei új fázisban az MTA Pszichológiai Kutatóintézete az EEG-t is be fogja vetni új mérőeszközként, amelynek a segítségével megfigyelhető, hogy egy eszköz, szoftver használata közben a felhasználó érdeklődik, lelkes, esetleg fárad vagy unatkozik. „Az EEG-t eddig főként alapvető tulajdonságok vizsgálatára alkalmazták, a mostani komplex felhasználás akár módszertani áttörés is lehet” – tette hozzá Hercegfi Károly.

„A virtuális térben való eligazodás tanulható készség, azonban azt tapasztaltuk, hogy sokkal jobban eligazodnak itt azok a kísérleti alanyok, akik műszaki beállítottságúak vagy játszottak már számítógépes játékokkal. A kísérletben résztvevő párok kis része a magánéletből ismerte a másik felet, ám a többségük a feladat elvégzésekor ismerte meg egymást. Tapasztalataink szerint nem a személyes ismeretség, hanem az alanyok szociális készsége és kapcsolatteremtő képessége befolyásolta az együttműködés mértékét” – vonta le a következtetéseket a kutatás tanszéki felelőse.

„Az eddig beérkezett adatokat most dolgozzuk fel, és egyelőre csak sejtéseink vannak arra vonatkozóan, hogy milyen eredményt hoz majd a kísérlet. Sokkal inkább úgy tekintünk a projektre, mint egy módszertani vizsgálatra, adatgyűjtésre, amelyből a jövőben vonhatunk le bővebb következtetéseket. A kísérletben két ember együttműködését figyelhetjük meg a virtuális térben, azaz „hétköznapi nyelvre lefordítva” megismerhetjük két különböző telephelyen, de együtt dolgozó kolléga viselkedését, akik modern infokommunikációs eszközt használnak. Ez a fajta kommunikációs forma egyre gyakoribb, elsősorban a multinacionális, több országban is telephellyel rendelkező vállalatoknál. A kísérletek eredményei alapján várhatóan meghatározhatók lesznek azok a tényezők, amelyekkel hatékonyabbá tehető a virtuális csatornán keresztül végzett munka, ami forintosítható hasznot hozhat egy gazdasági társaságnak. E mellett a kutatás team-pszichológiai kísérlet is egyben, sőt, a virtuális térben végzett megfigyelések áttételesen felhasználhatók például az internetes keresés-optimalizáláshoz is” – összegezte a kísérleti eredmények jövőbeli alternatív alkalmazását Hercegfi Károly.

„Tanszékünk évek óta számos vállalati felkérést kap arra, hogy a jelen kísérlethez hasonló módszerekkel szoftvereket és ügyfélkapcsolati rendszereket teszteljen a használhatóság szemszögéből” – tért ki a tanszék ipari kapcsolataira a kísérlet műegyetemi felelőse. „Teszteltünk már tervező programokat, ügyfélszolgálati rendszereket és a légi irányítás szoftverét is. Munkánk hozzájárul ahhoz, hogy a tesztelt programok gyorsasága és hatékonysága a tulajdonoscég számára forintban kifejezhető mértékben térüljön meg.”

- TZS -

Fotó: Philip János