„A civil öntevékeny szakkollégiumok a szervezkedés iskolái”

Az egyes műegyetemi karokhoz kapcsolódó szakkollégiumok jelentőségéről, az intézményben betöltött szerepükről Prónay Gábor szakkollégiumi mentort, valamint Oláh Ákost, a Simonyi Károly Szakkollégium elnökét kérdeztük.

A szakkollégiumok működése hasznos kiegészítője az egyetemi munkának – vélekedik Prónay Gábor szakkollégiumi mentor. Szerinte „a technológia fejlődése újfajta komplex tudást, közvetlen gyors reagálást igényel, és mindkettő elengedhetetlen a sikerhez.” A felsőoktatásban „a periférikus, azaz az egészen speciális érdeklődésű hallgatókat vonzó területek” gyakran nem képezik a tananyag szerves részét – világít rá a problémára. Ezt az érthető „hiányosságot” – az egyetem fő irányvonalát megtartva – egy jól működő szakkollégium képes lefedni. „Működtetése, az operatív és a támogató egységek kialakítása, a hallgatók számára valódi „szervezetépítés gyakorlat” – tudjuk meg.

A mentor szerint „előny és egyben óriási erő, hogy a hallgatók maguk akarnak valami pluszt, de túl kicsi szervezettel nem lehet hatni.” A diákokban tudatosítani kell, hogy „fontos a tagok száma, az ún. kritikus tömeg”, mindemellett legyenek elvárásaik a tagjelöltekkel szemben – hangsúlyozza. Hátrányként emeli ki, hogy a szakkollégiumok jelenleg „túlzottan a kollégistákra koncentrálnak”, valamint hogy megfeledkeznek az oktatókról, mint „a hálózatépítés fontos szereplőiről.” A szakember hangsúlyozza, hogy a „jó viszony hiánya” ugyan mindkét fél hibája, ám „a diákok feladata intenzív kapcsolat kialakítása a tanárokkal, hiszen az oktatói szerepvállalás elengedhetetlen a sikeres munkához és a jó eredményekhez.”

Prónay Gábor az öntevékeny szervezetekben működő szakköröket (rádiós-, videó-, fotókörök stb.) hasznos időtöltésnek minősíti, de hozzáteszi, „lényeges hogy a diákok a szakmai tudásuk mélyítésére is szakítsanak időt. A nyitottság a mai komplex világunkban létfontosságú” – figyelmeztet. Magyarországon a hallgatók jellemzően a szakterületeikre specializálódott felsőoktatási intézményekben, „elszeparálódva” tanulnak, aminek következtében „az egyetemről kikerülve a különböző helyeken végzett szakemberek nem ismerik, így sokszor nem is becsülik egymás munkáját” – fogalmazza meg a problémát. Ellenpéldaként a híres amerikai egyetemeket említi – Harvard, Princeton –, ahol „a különböző szakemberek együtt tanulnak, megismerik egymást, ami a későbbi közös munka egyik elengedhetetlen feltétele”.

Hazánkban a hálózatépítésre a civil szerveződések, a szakkollégiumok közötti együttműködések jelentenek megoldást – erősíti meg a szakkollégiumi mentor. „Legyenek együtt, hogy a jövő szakemberei megismerjék egymást, és a diákokban tudatosodjon: a szakmai problémákat nem lehet szakosítani, megoldásukhoz együttes munka szükséges.” A népszerű szakkollégiumi estekre „értékes embereket kell meghívni a különböző iparágakból” – hangsúlyozza. Az előadásokból olyan ismereteket kell szerezni, amelyeket a diákok hasznosítani tudnak – jelenti ki. Mentorként elsődleges feladatának tekinti, hogy „szűrőként kiválassza az igazán tehetséges embereket a felkapott, mai szóval élve „celebek” közül.”

A szakkollégiumnak, mint szervezetnek több éves, megvalósítható stratégiái céllal kell rendelkeznie. Ezzel azonban Magyarországon nehezen összeegyeztethető az évenkénti elnökválasztás gyakorlata – mutat rá. A folyamatosság fenntartásához lényegesnek minősíti „egy átmeneti időszak kialakítását, amikor a régi és az új elnök együtt dolgozik” – figyelmeztet.

Oláh Ákos, a Simonyi Károly Szakkollégium elnöke szerint „a civil szervezetek ereje abban rejlik, hogy a diákok az egyetemi feladatokon túl a gyakorlatban is foglalkozhatnak az őket érdeklő témákkal és leendő szakmájukkal. Semmi kötelezettséggel nem jár, mégis kiemelkedő eredményeket tudhatunk magunkéinak” – nyomatékosítja. Ez utóbbit mi sem támasztja alá jobban, mint hogy számtalan PhD és TDK dolgozat született egy-egy, a szakkollégiumban elindított témából.

A Simonyi Károly Szakkollégium a Schönherz Kollégiumban működő szakmai köröket összefogó non-profit szervezet, amely összesen kb 200 tagot számlál. „Felépítését tekintve egy nagyvállalathoz hasonlít, amelynek vezetését maguk a diákok látják el. Mi nem birtokolni akarjuk a tudást. Célunk valamennyi BME hallgató számára lehetőséget biztosítani az egyetemi képzést kiegészítő ismeretek elsajátításához, hiszen társaink fejlesztésével önmagunkat is fejlesztjük” – hangsúlyozza.

A szervezetben „a mátrix-rendszerben működő különböző körök és csoportok munkamegosztásnak köszönhetően mindenki azzal foglalkozhat, ami igazán érdekli” – tudjuk meg. A szabályzat alapján az elnöki mandátum egy évre szól, de egy vezető többször is újraválasztható – emeli ki Oláh Ákos. A folytonosságot, a kitűzött célok megtartását a diákok is fontosnak tartják. A „zavartalan” működést a vezetőváltásnál kialakított ún. „betanulási” időszak biztosítja, amikor a két elnök együtt dolgozik. A Simonyi Károly Szakkollégium elnöke elmondja, hogy nem csak egy mentoruk van, ami a szakkollégium méreteiből adódóan is hatékonyabb. A szervezet működését ún. „nevelőtanári gárda” (előző elnökök, idősebb diákok) segíti, valamint „a megoldandó problémákkal kapcsolatban specifikusan azokat az oktatókat keressük meg, akiknek a segítségére szükségünk van” – magyarázza. Oláh Ákos jövőbeni célkitűzésként a tanárok szakkollégiumi bevonását fogalmazza meg, hogy „minden kör és csoport rendelkezzen külön tanszéki kapcsolattal.”

A hálózatépítésről szólva kiemeli, hogy a Simonyi Károly Szakkollégium aktív szerepet vállalt a négy évvel ezelőtt megalakult a Műegyetemi Szakkollégiumok Közössége  létrehozásában. Az új szervezet tagjai közös programokat szerveznek, valamint havonta két alkalommal megrendezett gyűléseken eredményeiket és a nehézségeket beszélik át. „Jó megismerni mások érdekes projektjeit, pályázatait, vagy eszköz-beruházásait” – hangsúlyozza a szakkollégium vezetője, aki szerint e programok lehetőséget teremtenek a személyes kapcsolatok kialakításához is. „Nem tudhatjuk, hogy a „nagybetűs” életbe kikerülve kivel kell együtt dolgoznunk” – nyomatékosítja. A szervezet képviselői rendszeresen részt vesznek az elsősorban budapesti felsőoktatási szakkollégiumok vitadélutánjain is, ahol a hangsúlyt szintén a tapasztalatcserére helyezik. A vidéki szakkollégiumokkal való kapcsolatfelvételt a külkapcsolati csoport legújabb kezdeményezése, a „Simonyi goes around Hungary” roadshow segíti.

- MA -

Fotó: Pintér Erik