"Nem szabad elefántcsonttoronyból szemlélni a világot"

Kalmár László-díjat kapott Szirmay-Kalos László professzor, a BME Villamosmérnöki és Informatikai Kar Irányítástechnika és Informatika Tanszék vezetője.

„A Kalmár-díjat nemcsak a tudományos teljesítmény elismeréseként ítéli oda a Neumann János Számítógép-tudományi Társaság, hanem a számítástechnika hazai népszerűsítéséért tett erőfeszítésekért is” – fejtette ki a díjazott oktató a bme.hu-nak. Szirmay-Kalos László úgy vélte, hogy azért esett rá a választás, mert az elmúlt húsz évben a számítógépes grafika egyre jelentősebbé váló területével foglalkozott, és azon is munkálkodott, hogy a különböző, rokon területet művelő kutatók megismerjék egymást és együtt dolgozzanak. „Hazánk kis ország, itt versenyképességről csak akkor beszélhetünk, ha összefogunk. Úgy érzem, kollégáimmal sokat tettünk azért, hogy ezen a területen előrelépjünk itthon.”

Szirmay-Kalos László több mint kétszáz, jórészt idegen nyelvű publikáció szerzője. Tudományszervezői tevékenységének fontos mozzanata, hogy egyik elindítója és szervezője a tavaly februárban már hetedik alkalommal megrendezett Magyar Számítógépes Grafika és Geometria Konferenciáknak. A konferenciát kezdetben évenként szervezték, mára kétévente váltják egymást a Neumann Társaság egy másik, rokon területtel foglalkozó csoportja, a Képfeldolgozók és Alakfelismerők Szakosztálya által szervezett konferenciákkal. „Gyakran veszünk részt egymás konferenciáin, az egyik évben az egyik terület kap nagyobb hangsúlyt, a másik évben a másik. Ez jó alkalom arra, hogy a kutatócsoportok megismerjék egymást, ez az együttműködés nagyon előremutató" – hangsúlyozta a tanszékvezető.

Szirmay-Kalos László 1987 óta tanít a BME Villamosmérnöki Karán. Úgy fogalmazott, hogy szerinte a felsőoktatásban dolgozókra többféle „születési hiba” jellemző. „Nagymértékű mazochizmus szükséges a kutatáshoz, hiszen ilyenkor feltáratlan utakon járunk, és az esetek döntő részében kudarcot vallunk, de e nélkül az a néhány fontos eredmény sem jöhetne létre, amely viszont a kutatás örömét adja. Az előadások tartásához meg bizonyos exhibicionizmus kell, és akikben ez ötvöződik, azok érzik jól magukat az egyetemen. Nagy örömmel jár, ha az ember egy BSc-s előadáson kiáll ötszáz ember elé, és érdeklődő tekintetek előtt beszél arról, ami neki fontos, remélve, hogy ezzel mások érdeklődését is fel tudja kelteni. Egyébként még a kezdő hallgatókat sem lehet becsapni, hiszen, ha nem is értik még részleteiben a természettudományokat, pontosan meg tudják ítélni, mi korszerű, mi hiteles. Én a kutatást és az oktatást egyaránt nagyon szeretem, és úgy látom, a kollégáim is.”

A díjazott nem tartja szerencsésnek a tömegoktatás jelenlegi rendszerét. Úgy tapasztalja, hogy az egyetemre kerülő hallgatók gyakran elégtelen természettudományos ismerettel rendelkeznek, nekik valószínűleg már az általános iskolai alapjaik is gyengébbek voltak, a középiskolában sem tudtak előrelépni, az egyetemen pedig már nagyon nehéz felzárkózni. „Nagyon tarka a mezőny, azt szoktam mondani, hogy itt az oktatás olyan, mintha az úszóválogatottat a baba-mama úszókkal egyszerre próbálnánk edzeni, ugyanazzal az edzésprogrammal” – fejtette ki a tanár úr. „Így a válogatott sem lesz elég jó, a baba-mama úszók pedig belefulladnak a vízbe.” Hozzátette, hogy a saját bőrén ezt annyira nem érzi – bár lehet, hogy a hallgatók ezt másképpen gondolják – elsősorban azért, mert személyesen inkább az érdeklődő és tehetséges diákokkal találkozik.

A díjazott oktató szerint kutatási területének feladatai dinamikusan változnak, új trendek jönnek. Érdemes is új utakat keresni, ha egy területen a legtöbb kérdést megoldották. „Az alapkutatások elméleti és hosszú távra érvényes összefüggéseket keresnek, de a piachoz is kapcsolódni kell” – hangsúlyozta a díjazott, aki nagyon szereti az olyan feladatokat, amelyeknek közvetlen gyakorlati alkalmazásuk van. „Ha még el is lehet adni, külön előny, de itt nem annyira a pénzen van a hangsúly, hanem azon, hogy olyan ipari cégekkel működjünk együtt, amelyek valódi, a gyakorlatban megjelenő problémákat vetnek föl. Nem szabad elefántcsonttoronyból szemlélni a világot.”

Nagyméretű adathalmazok megjelenítése relalisztikus illuminációval valós időben. A Boeing modell 300 millió háromszöget tartalmaz, amely 4 DVD-nyi adatot jelent.

Pozitron emissziós tomográfia eredménye (egy egérbe fecskendezett F18-as izotóp képe) 0.1 mm felbontáson

Szirmay-Kalos László és kutatócsoportja jelenlegi kutatásai elsősorban az orvosi képalkotáshoz, a nem fotorealisztikus (NPR) és a fotorealisztikus képszintézishez kapcsolódnak. Az orvosi képalkotással PET, CT és MRI berendezésekben találkozhatunk. A nem fotorealisztikus képszintézisbe rajz- vagy festményszerű képek, illusztrációk, filmek születhetnek, a fotorealisztikus esetben pedig a fizikai törvényeit szimuláljuk. Mindkét módszer beépült a filmek és játékok speciális effektusaiba és a játékmotorokba.

Képek egy-egy játékból, ahol a fény terjedését a valóságnak megfelelően szimulálták.

Nem fotorealisztikus képszintézis. Képkocta az "Egill the last pagan" című kísérleti/készülőben lévő filmből, amelyhez a képszintézisrendszert Szirmay-Kalos László és kutatócsoportja alkotta meg. A modelleket a Lichthof Productions készítette.

„Egy kép akkor néz ki jól, ha valósághű. A természet gyönyörű, és nehéz vele versenyezni” – vallja a tanár úr. „Amivel mi foglalkozunk, azt általában algoritmikus fizikának nevezik. Azaz, mi is fizikai talányokat akarunk megfejteni, de számítógépes eszközökkel. Meg tudjuk jósolni a valós világ jelenségeit, sőt nem is kell ragaszkodni a fizikához, hanem saját világokat teremthetünk és saját törvényeket találhatunk ki. A tanár úr kiemelte, hogy sem a kutatói munka sem a konferenciaszervezés nem egyszemélyes sikere. „Sajnos Magyarországon, de még a BME-n belül is jellemző a fragmentáltság: kis csoportok, egyének próbálnak versenyezni olyan környezetben, amikor a határon túl ugyanazzal húsz-harminc fős csoportok foglalkoznak” – ecsetelte. "Nagyon örülök a díjnak, és büszke vagyok rá, de főként annak örülök, hogy közös munkánk eredményeképpen talán csökkent kissé a kutatói munka elszigeteltsége.”

-HA-

Fotó: Pintér Erik, Szirmay-Kalos László