Hírfolyam
„Jó érzés, ha egy teljesen más területen is tudják hasznosítani az eredményeinket”
2013. 10. 25.Wiener Gábor, a Számítástudományi és Információelméleti Tanszék docense gráfokkal kapcsolatos kutatásaiért kapott Bolyai Kutatói Ösztöndíjat.
A fiatal tudós a pályázat kapcsán bevallotta, hogy számára a legnehezebb a három éves pályázati terv elkészítése volt. „A területemen nem szoktuk a kutatásokat három évre előre megtervezni. Persze megoldható, hogy ennyi időn át foglalkozzon az ember ugyanazzal a témával, és sikerült is olyat választani, ahol ez nem lesz probléma. Az eredmények prezentálása féléves bontásban már keményebb dió” – mondja Wiener Gábor a bme.hu kérdésére válaszolva. Témája a Hálózatok hosszú körei és útjai címet viseli, és a Hamilton-kör és -út probléma három különböző megközelítéséről szól. Az első a Hamilton-út probléma egyes kiterjesztéseire adható approximációs algoritmusokkal foglalkozik, a második ennél elméletibb: a problémát az úgynevezett hypohamiltonian gráfok vonatkozásában vizsgálja, végül a harmadik megközelítés speciális gráfok hosszú köreinek vizsgálatakor hasznos hipergráfok nyomaival kapcsolatos.
| A gráfok úgynevezett csúcsokból és élekből állnak, az élek mindegyike két csúcsot köt össze. Rendkívül sokféleképp használhatók gyakorlati problémák modellezésére, leírhatók a segítségükkel például közösségi hálók, kommunikációs hálózatok, térképek, de molekulák szerkezete is. A közösségi háló esetében például a csúcsok a felhasználók, él pedig akkor van köztük, ha ismerik egymást; a térkép esetében a csúcsok lehetnek a kereszteződések, az élek pedig az egyes kereszteződések közti útszakaszok. Körnek, illetve útnak nevezik csúcsok egy olyan sorozatát, amelyben az egymás után következő csúcsok (kör esetében ezen kívül az első és az utolsó is) éllel vannak összekötve. A Hamilton-kör és a Hamilton-út olyan kör, illetve út, amely a gráf összes csúcsát tartalmazza. Az, hogy egy gráfnak létezik-e Hamilton-köre (vagy –útja) úgynevezett NP-nehéz probléma, ami gyakorlati szempontból azt jelenti, hogy viszonylag nagy bemenetek esetében nem adható rá kivárható időben lefutó algoritmus. Mivel számos kiterjesztés gyakorlati szempontból is fontos, az ezekre adható közelítő (approximációs) algoritmusok nem csak elméleti szempontból érdekesek. A hypohamiltonian gráfokban nincsen Hamilton-kör, de bármely csúcsukat elhagyva már van, így tulajdonképpen e két gráftípus „határán” helyezkednek el, ezért a velük kapcsolatos ismeretek nagymértékben hozzájárulnak a Hamilton-kör probléma jobb megértéséhez. |
Wiener Gábornak a Bolyai-ösztöndíj nem az első elismerése. 1999 és 2002 között az MTA Rényi Alfréd Matematikai Kutatóintézetében volt fiatal kutatói ösztöndíjas, 1999-ben a NOKIA abban az évben elsőként kiírt telekommunikációs kutatások ösztöndíját kapta meg, 2003-ban pedig a Bolyai János Matematikai Társulat Farkas Gyula Emlékdíját nyerte el. A BME és a Shizuoka Egyetem közti együttműködés keretében elnyerhető Suzuki-ösztöndíj segítségével 2009-ben három hónapot töltött Japánban. Szerzőtársával, Makoto Arayával ekkor kezdtek el hypohamiltonian gráfokkal foglalkozni. „Addig nem is hallottam róluk, de a vendéglátóm ezt javasolta, és nekem is megtetszett. A három hónap végére – más eredmények mellett – sikerült számos gráftípusra megtalálni a legkisebb ismert példákat. Ezek közül van, ami még ma is rekorder. Ehhez persze az is kellett, hogy abban a három hónapban semmilyen más feladatom ne legyen.”
„Az természetes és viszonylag gyakori, hogy továbbfejlesztik az eredményeinket, hiszen többen is kutatnak ugyanabban a témában. Az igazán érdekes hivatkozások azok, amikor egy teljesen más területen tudják hasznosítani az eredményeinket. Ez különösen jó érzés” – vallja a kutató.
A fiatal docensnek nincsenek példaképei, de egyetemi oktatói közül többen nagy hatással voltak a pályájára. „Sokat köszönhetek Katona O. H. Gyulának, aki mind a szakdolgozati, mind a doktori témavezetőm volt” – emlékszik vissza. Őszinte elismeréssel beszél Recski Andrásról, a Számítástudományi és Információelméleti Tanszék volt vezetőjéről (jelenleg a BME Matematika- és Számítástudományok Doktori Iskola vezetője – a szerk.), akit szintén diákkora óta ismer. „Nem csak remek tanár, hanem kiváló főnök is” – mondja. „Elévülhetetlen érdeme ez a tanszék (VIK Számítástudományi és Információelméleti Tanszék – a szerk.), amely még a Műegyetemen belül is kiemelkedően sikeres mind a kutatásban, mind az oktatásban.”
Wiener Gábor a kutatói munka mellett mérnök-informatikus, matematikus és alkalmazott matematikus hallgatókat oktat a Műegyetemen. „Szeretek tanítani és próbálom mindig a maximumot nyújtani előadóként és gyakorlatvezetőként is. A felkészülés rengeteg időt igényel, így a kutatásra sosem marad elég, de ez elkerülhetetlen: az egyetem végül is elsősorban a hallgatókról szól” – fogalmazza meg.
A Bolyai ösztöndíj kapcsán egyelőre nehéz lenne eredményekről beszélni, de reméli, hogy legfeljebb egy éven belül már lesz közzétehető anyag a kezében.
Az elfoglalt kutató-oktató a magánéletben háromgyermekes apuka, nyolc-, öt- és hároméves csemetéi minden szabadidejét lekötik. Az interjú készítésekor egy otthon-bölcsőde-óvoda-iskola családi Hamilton-kör megszervezésén munkálkodtak az ELTE-n kísérleti fizikusként dolgozó feleségével.
M.A.
Fotó: Pintér Erik