Emlékezés 1956. október 23-ára

Ötvenhét évvel ezelőtt ezen a napon tört ki a forradalom, amelynek előestéjén a műegyetemisták már megfogalmazták követeléseiket.

1956. október 23-án az egyetemen nem volt rendes tanítás: reggel 8-tól ugyan elkezdődtek az órák, de rektori rendeletre 12-kor befejeződött az oktatás. Délelőtt a két egyetem együttes tanácsülést tartott, amelyen a délutánra tervezett szimpátiatüntetéssel foglalkoztak, a hallgatók pedig megválasztották képviselőiket az előző este megalakult MEFESZ-be. Az oktatók végül úgy döntöttek, hogy amennyiben a hallgatók ragaszkodnak a felvonuláshoz, „a két egyetem tanácsa kéri az ifjúságot, hogy őrizze meg nyugalmát, tartózkodjék minden hangos megnyilvánulástól és rendbontástól, a legnagyobb rendben, fegyelmezetten vonuljon fel és koszorúzza meg az emlékművet.”

A készülő tüntetést a Belügyminisztérium nem engedélyezte, csak délután 2 óra körül, amelyet Kopácsi Sándor budapesti rendőrfőkapitány és Fekete Károly belügyminiszter-helyettes jelentett be az egyetem udvarán Piros László belügyminiszter megbízásából, a Magyar Rádió pedig mindezt közleményben ismertette. Így délután fél három-három óra körül indult a felvonulás a Műegyetem udvaráról a Budafoki úti kapun keresztül. A délelőttös műszakból érkező munkások tömegesen csatlakoztak a fiatalokhoz, így az egyetemisták kezdetben zárt, 10-12-es sorokból álló rendje egyre bővült, miközben az ablakokban és az utcákon tömeg kísérte őket. A létszámot a visszaemlékezések 10 ezer fő egyetemistára és 8–10 ezer fő üzemekből, más munkahelyekről csatlakozott dolgozóra teszik.

A menet élén a diákbizottság koszorúját vitték, útközben pedig végig osztogatták röplapjaikat. Vörös zászlót vittek magukkal, valamint nemzetiszínű, címer nélküli zászlókat, amelyeket az egyetem vezetése éppen az 1956. május 1-jei ünnepségre rendelt. A menet némán, jelszavak nélkül vonult a Bem térig. Itt az ELTE és a két műszaki egyetem hallgatói a Bem-szobornál találkoztak, ahol megszületett a forradalom jelképe: a rákosista, szovjet típusú címertől megszabadított lyukas zászló, bár több visszaemlékező szerint már a felvonulás során a Bem rakparton látható volt az ablakból lengetett lyukas zászló.

A műegyetemista hallgatók tömegeinek nagy része szervezetten visszavonult a Műegyetemre, majd diákszállóikba, de voltak, akik a Parlamenthez mentek, a Rádiónál vagy a Városligetben maradtak, köztük az egyetem első áldozata, Bartók József villamosmérnök hallgató is, aki a Rádiónál az esti harcok során vesztette életét.

Forrás: Az 1956-os forradalom és szabadságharc eseményei a Budapesti Műszaki Egyetemen és az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetemen (összeállította: Batalka Krisztina levéltáros, megjelent a Magyarországi felsőoktatási intézmények az 1956-os forradalomban és szabadságharcban c. kötetben)

Fotó: Précsényi Árpádné

Dokumentum: BME Levéltára