A sport izgalmas utazásokat, barátságokat, csapatszellemet és közösséget jelent

Balázs Boldizsár, a BME TTK fizikus hallgatója és a Kárpáti Rudolf Vívóklub sportolója „Élen a tanulásban, élen a sportban” kitüntetést kapott a Fővárosi Közgyűléstől.

A sport varázseszköz, erő, amely később bölcsességgé alakul, a szellemi, testi és lelki harmónia záloga – emelte ki Simicskó István országgyűlési képviselő, az Emberi Erőforrások Minisztériuma sportért és ifjúságért felelős államtitkára ünnepi köszöntőjében. A testedzés által életre szóló barátságok is köttethetnek, a sportnak köszönhetően pedig elsajátítható a fair play, amelyet az élet minden területén kamatoztatni lehet. A politikus elmondta: két év alatt több mint 70 ezerrel nőtt a sportoló gyermekek száma, elkészült a 2013-2020-as időszakot felölelő egyetemi-főiskolai sport szakmai programja, a Hajós Alfréd Terv, valamint bevezették a komoly anyagi támogatást nyújtó Sportcsillagok Ösztöndíjat. Bár több évtizedes lemaradást kell behozniuk e területen, a tornaterem- és sportcsarnok-építések is gyors ütemben zajlanak – tette hozzá Simicskó István. Az államtitkár búcsúzóul és biztatásul Márait idézve köszönt el a díjazottaktól: „Műveden építs mindennap valamit, mindennap”.

Szentes Tamás egészségügyi és szociális ügyekért felelős főpolgármester-helyettes a nagy elődöket emelte ki, így Magyar Zoltánt, Taróczi Balázst, Egerszegi Krisztinát és számos sikeres magyar sportolót, akik az elmúlt közel fél évszázadban már átvehették e rangos kitüntetést. A díjátadó meglepetésvendége Nagy Viktor, a világbajnok vízipóló válogatott kapusa volt, akit megválasztottak a világ legjobbjának.

A BME kiváló hallgatói az elmúlt öt esztendőben négy alkalommal is részesültek a fővárosi kitüntetésben. Idén a Természettudományi Kar fizikus MSc hallgatója, Balázs Boldizsár vehette át e jeles díjat, aki tavaly a BME Jó tanuló, jó sportoló elismerésében már részesült. A 2012-es MEFOB (Magyar Egyetemi és Főiskolai Országos Bajnokság) győztes férfi kardvívó csapatának tagja, a Kárpáti Rudolf Vívóklub sportolója a díjkiosztót követő fogadáson válaszolt a bme.hu kérdéseire.

Gratulálunk a kitüntetéshez. Éltanulóként, élsportolóként milyen jövőbeni célokat tűztél ki magad számára?

Balázs Boldizsár: Jelenleg passzív féléven tanulok, tavasszal pedig Valenciába megyek Erasmus diákként, ahol vívni is fogok. A Fizika MSc-re felvételt nyertem, de hogy utána PhD képzést is bevállalok-e, az még a magam számára is kérdés. A MEFOB-on idén ezüstöt nyert a csapat, egyéniben pedig az elmúlt két alkalommal is negyedik helyezést értem el. Nem vagyok túl szerencsés, mert kizárólag ezen a bajnokságon, illetve az olimpiai játékokon van bronzmeccs, más versenyeken két harmadik helyet hirdetnek. A magyar ranglistán jelenleg a 22-24. helyen állok, itt mindenképp szeretnék előbbre lépni.

Figyelemmel kísérted a Budapesti Vívó Világbajnokságot?

Balázs Boldizsár: Természetesen, de bevallom, az én kedvencem az olasz Aldo Montano, akit szörnyként is emlegetnek, miután az athéni világbajnokságon Nemcsik Zsoltot legyőzte. Nagyon tetszik a vívóstílusa, a mediterrán magatartása, ha ő kardozik, ott mindig garantált a színház. Bár nagy kedvencem, nem hasonlítok rá, az én erősségem inkább a higgadtságom. A másik nagy példaképem Roger Federer, aki teniszező, mégis vívóerényeket csillogtat, a csuklójából dolgozik, és stabil a lábmunkája.

Kardban nyertél bajnokságot, azonban sokak számára nem teljesen egyértelmű, hogy mi a különbség a párbajtőr, a tőr, illetve a kard sportág között.

Balázs Boldizsár: A párbajtőrnél a teljes test támadási felület, a tőrnél a csípőcsont feletti rész a karok és fej nélkül, a kardnál pedig a végtagokkal és fejjel együtt a teljes felsőtest. A párbajtőrnél csak szúrni lehet, és kettős találat esetén mindkét fél pontot kap, a tőr esetében is csak szúrni szabad, de itt a támadás jogának elvén a bíró dönt arról, kié a pont. A kardban, amely a legdinamikusabb a három sportág közül, szúrni és vágni egyaránt lehet, és a bírók itt is a támadó játékost részesítik előnyben. Ha nevesítjük, akkor például Nagy Tímea a párbajtőr, Mohamed Aida a tőr, Szilágyi Áron pedig a kard bajnoka.

A kormány sportpolitikájában kettős életpályamodellt hirdetett a fiatal tehetségek számára. Nálad hogyan egyeztethető össze a tanulás és a sport?

Balázs Boldizsár: A zárthelyik időszakában az edzések hátrányt szenvednek, ilyenkor a hétvégéimen vagyok kénytelen a laborjegyzőkönyveket megírni, a bulizás a szorgalmi időszakban kizárt. A vizsgaidőszakban általában a nap végén vívok, ami hatalmas felüdülést jelent. Előfordult, hogy kihagytam egy edzést, és integrálokkal álmodtam, kell a levezetés a tanulmányok mellett.

Volt olyan helyzet, amikor hasznát vetted a fizikusi tanulmányaidnak a vívásban?

Balázs Boldizsár: A vívás intellektuális sport, inkább azt mondanám, hogy a pengehelyzetekben előfordul, hogy gondolkodom a becsléseken, valószínűséget számítok.

Sokan külföldön tanulnak a legjobb magyar sportolók közül, szerinted miben szenvednek hiányt a Magyarországon maradók?

Balázs Boldizsár: Én igazolt sportolóként például részesültem a BME sportösztöndíjában, de ez egyszeri pénzjutalom volt, emellett a testnevelésórákba beszámítják a versenyeimet, de ezzel igazából nem élek, mert szeretek focizni a hallgatótársaimmal. Az a véleményem, hogy nem tenne jót a tanulásban, ha a sportolók engedményeket kapnának, mert így emeli az ember a tartását és megacélozza magát. Nem hiszek a kettős mércében. Ugyanakkor pénzügyileg lehetne könnyíteni a terheinken, mivel költségesek a versenyek, az utazások, a felszerelés. Én mindezt magam fedezem, minthogy a versenyzésen kívül bíráskodom is, amit jól megfizetnek.

Mit üzennél a gyerekeknek? Miért sportoljanak?

Balázs Boldizsár: A sportnak köszönhetően sok izgalmas helyre lehet eljutni, barátságokat kötni, csapatszellemet tanulni, és közösségben lenni. Nem baj, ha valaki szabadidős tevékenységként űzi csak a sportot, a legfontosabb a célok kitűzése, ezt az élet bármely területén fogja tudni kamatoztatni.

Riót mondhatjuk esetedben jövőbeni célkitűzésnek?

Balázs Boldizsár: Rióról nem beszélnék, a magyar bajnokságban szeretnék lépésről lépésre előrébb jutni. Meglátjuk, ez mire lesz elég a jövőben.

Fotó: Majtényi Mihály

- KeszlerP -