A jó ötletek nyilvánosságra kerülésének sosem volt ilyen jó esélye, mint most

Hogyan lesz az ötletből valóság? A Műhely arra kereste a választ a Hallgatói Innovációs Központtal és egyetemünk Jogi Osztályával, hogyan vezet az ötlet útja a bejegyzett találmányig.

Aggasztó mennyiségű hír jelenik meg a bulvársajtóban, hogy egyetemisták már megint kipróbáltak valami újat, emiatt pedig jött a mentő, a rendőr és a tűzoltó. Ez a mindig újat kereső szellemiség kell a tudomány határvidékeinek feszegetéséhez, világrengető újdonságok, vagy csak az életet megkönnyítő apróságok létrehozásához. De hogy lesz az ötletből valóság?

Tisztázni kell, hogy a hallgatói ötletek megvalósulása előtt sokkal több akadály áll, mint azt gondolnánk. Gyakori, hogy hiába születnek remek ötletek, ezek megragadnak a pohár sör melletti filozofálgatás szintjén. A Hallgatói Innovációs Központ (HIK) feladata, hogy segítsen a hallgatóknak céljaik elérésében és terveik megvalósításában. Arra viszont nekik sincs kapacitásuk, hogy egyesével bátorítsanak minden diákot a kutató és fejlesztő munkára. Tisztában vannak az egyetemi képzés egyik hiányosságával, miszerint a rendszer nem támogatja az ilyesfajta pluszmunkát az alaptudás megszerzésének kárára. Feltalálhatja valaki a perpetuum mobilét, ha nincs jegye valószínűség-számításból, akkor nem fog diplomát kapni. A kutatólaborok megtartására időbeli és anyagi keret biztosan nincs, de a hallgatók oldaláról is felemás az ilyen lehetőségek megítélése. Sokakban nincs meg az innovációs törekvés, ami nem is baj, hiszen ettől még kiváló szakemberek lehetnek. A képzések fő feladata is az, hogy a hallgatók egy erős alapot kapjanak ahhoz, hogy a felsőoktatásban megszerzett önállóságuknak köszönhetően, a későbbi munkájukhoz szükséges tudást meg tudják szerezni. Emellett viszont minden tanárnak és intézménynek kötelessége a tanulók egyéni törekvéseit támogatni.

A HIK által is ismert probléma, hogy nem feltétlenül a hallgatók tanulmányi rangsora alapján összeválogatott felső 10%-a fog remek ötleteket megvalósítani. Sőt, főleg az informatika világában a nagy újításokat létrehozókra kifejezetten jellemző, hogy épphogy csak belekóstolnak egy-egy területbe, majd miután ott nem érzik a sikert, továbbmennek. Számukra a klasszikus egyetemi közeg nem megfelelő. Hála a HIK-nek, a fejlesztéshez nem kell magányos világmegváltónak lenni. A Demola program keretében sikerül megoldani, hogy a csapatos, vagy csapatra vágyó innovátorokat összehozzák a diákok munkáira fogékony cégekkel. Ezzel mindenki nyer. A megrendelő embereket talál egy olyan projektjéhez, amiről még nem tudja, hogy végül mivé fog válni. Az egyetemisták pedig multidiszciplináris csapatban dolgozva érezhetnek rá a kutatói munka ízére, és tanulhatják meg, hogy a „nagyok között” hogy is megy ez.

A hallgatók kész ötlettel is fordulhatnak segítségért a HIK-hez. Arra természetesen nincs keret, hogy minden projekt vakon megvalósításra kerüljön, de a konzultáción kívül akár a kutatói csoport összeverbuválásban és a finanszírozási problémák megoldásában is tudnak segíteni. Ezeken felül pedig támogatást nyújtanak ahhoz, hogy az ötletet ne tudja ellopni senki, vagy a lelkes hallgató ne vágja maga alatt a törvények kusza fáját. 

A kutatás jogi hátterének megértésében az egyetemi Jogi Osztály vezetője, Csőke Rita segített. Az egyetemisták jogait a felsőoktatási törvény rögzíti, tehát az innovációs projektek jogi alapjait is itt kell keresni. Legtöbbször a megoldás azonban nehézségekbe ütközik: „A 2005-ös felsőoktatási törvényhez képest a 2011-es (Nftv.) szabályozása megváltozott. A korábbi törvény sem volt pontos, és a mostani is némileg alulszabályozza a hallgatói szellemi alkotások jogi sorsát. Ezeknek a kérdéseknek a megítélése korábban is nehézségekbe ütközött, és ez jelenleg is így van. Ha ez kérdésként vetődik fel, mindig az adott konkrét esetet, és annak egyedi körülményeit nézzük meg jogi aspektusból. A BME jogászaiként általában azt szoktuk javasolni, hogy ha nem lehet kétséget kizáróan állást foglalni, akkor az érintettek próbáljanak meg valamilyen kölcsönös előnyökön alapuló konszenzusra jutni, mert ez még mindig jobb, mint egy bizonytalan kimenetelű, sokéves pereskedés.”

A legtöbb egyetemen folyó, hallgatók által elkészült projektre jellemző, hogy az intézmény anyagi, tárgyi és szellemi segítséget nyújtott hozzá. „Abban az esetben, ha az egyetemi infrastruktúra felhasználásával, az által biztosított forrásokból, vagy az oktatók-kutatók közreműködésével jön létre az alkotás, akkor az – véleményünk szerint – nem tekinthető a hallgató sajátjának. Azt önállóan, az egyetem kihagyásával nem hasznosíthatja. Ha egyáltalán a kérdés felmerül, akkor feltétlenül érdemes felvenni a karral a kapcsolatot, hogy mit szeretnének. Meglehetősen gyakori, hogy a diák minden további feltétel és vita nélkül megkapja a jogot, mert amit létrehozott, az nem illik a kar stratégiai célkitűzéseihez. Ha pedig érdeklődésre tart számot az alkotás, akkor a fentiek szerint olyan együttműködés alakulhat ki, amikor a hallgatók jogait is megfelelő garanciák védik. Általában az is elmondható, hogy egy alkotásnál, annak külső megítélésénél inkább előny szokott lenni, ha a BME neve és háttere abban valamilyen módon megjelenik” – fejtette ki a jogtanácsos. 

A szellemi tulajdon védelmét szabadalmak biztosítják, azonban ezek díjkötelesek és avatatlanok számára bonyolultak. Bármelyik kar dékáni hivatala a hallgatók segítségére tud lenni, de a HIK és a Jogi Osztály is szívesen segít az eligazodásban. A jog azonban a legritkább esetben véd meg a saját figyelmetlenségünktől. Tehát egy pályázati kiírás hiányos elolvasása komoly következményekkel járhat a munkánkra nézve. A Jogi Osztály a következőt tanácsolja: „A kiírás feltételeit kell nagyon körültekintően tanulmányozni. Jogilag nem kizárt az olyan pályázat sem, ami arról szól, hogy az alkotás átadásával a jogokat átruházza a hallgató. Ez esetben az érintett el tudja dönteni, hogy ezzel a feltétellel ad-e be pályázatot, vagy sem. Arra fel kell hívni a figyelmet: az ötlet önmagában még nem szellemi alkotás, és nem élvez jogi védettséget. Ha tehát valaki hall, lát valamit, ami inspirációt ad neki, és ebből létrejön egy önálló szellemi termék, az nem jogellenes. A jog az újdonságot védi, illetve az egyéni, eredeti jelleget. Ha hallgatói vagy doktorandusz szerződés alapján folyik a tevékenység, arra a munkaviszony szabályai vonatkoznak, a szellemi alkotásokra vonatkozóan is. Ilyen esetekben a szerződés keretében létrehozott szellemi termék hasznosítási jogai az egyetemé lesznek. A hallgatót/doktoranduszt pedig ugyanazok a jogok illetik meg, mint az egyetem dolgozóját. Ha bármilyen szerződés születik a diák egyetemi munkában való közreműködésére, a használatos szerződések a szellemi alkotásokkal kapcsolatos jogokra is kitérnek. Általában itt is igaz az, hogy ha valamiért fizet a BME, annak jogai megszerzését jellemzően ki is szokta kötni.”

A kutatás és a feltalálás tehát nem egy ördögtől való, egyetemisták számára lehetetlen feladat. Mi több, bár mintatantervi keretek között minimális a lehetőségek száma az újdonságok próbálgatására, az egyetem minden segítséget megad, hogy a legapróbb szikrából is létrehozhassunk milliók világképét megváltoztató dolgokat. A sikert viszont semmi sem garantálja, de a jó ötletek nyilvánosságra kerülésének sosem volt ilyen jó esélye, mint most.

Mile Márió

Fotó: Lengyel Rita

A cikk a Műhely XI/11. számában jelent meg.