„Folytatjuk a párbeszédet, míg elő nem áll egy mindkét félnek működőképes változat.”

A hallgatói képviselet júliusban választott új elnököt, miután lemondott Kovács András, az EHK korábbi vezetője. Engert Attila szívesen maradna is.

Kovács András 1 év 10 hónapot töltött az EHK elnöki székében. Nem éppen eseménytelen időszak zárult le a szervezet életében.

Kovács András: Erre az időre esett az új felsőoktatási törvény megalkotása, és az azzal kapcsolatos, vegyes eredményeket hozó párbeszéd. Végül kompromisszumos megoldásokat találtunk országos ügyeinkben, bár a kormány szokatlanul kemény ellenfélnek bizonyult. Rengeteg tüntetés volt, de számos javaslatot is küldtek, várva a véleményünket. Ez váratlanul jött és sok energiát emésztett fel, hosszabb és hevesebb vitáink voltak az oktatási államtitkársággal, mint gondoltuk előtte. Egyharmadról egynegyedre csökkentették a szenátusi jelenlétünket, és beépítették a Doktorandusz Önkormányzatot, mint önálló képviseletet. Azonban sikerként könyveljük el, hogy az egyetértési jogainkat nem csorbították, tehát a Térítési és Juttatási, valamint a Tanulmányi és Vizsgaszabályzattal kapcsolatos módosításához egyetértési jogkör megmaradt. Ezeket eredményesen védtük meg. Több szabályzatot alkottunk újra, pl. a HDÖK DIK alrendszer finanszírozását (HDÖK DIK a neve az egyetemi költségvetésben a Hallgatói és Doktorandusz Önkormányzatoknak, együtt az infrastrukturális hátterüket és a gazdálkodásuk alapjait adó Diákközponttal - a szerk.). A Műegyetemen egyedülálló módon az EHK elnöke gyakorolja a munkáltatói jogokat a DIK igazgatója felett. Szintén kivételesnek mondható, hogy a Kollégiumok Osztály esetében a munkáltatói jogok ugyan a főigazgatóhoz tartoznak, de az EHK-nak egyetértési joga van a Kollégiumok Osztály igazgatójának és helyettesének kinevezésekor.

Kovács András 1985-ben született Debrecenben. 2011-ben szerzett oklevelet a BME Közlekedésmérnöki és Járműmérnöki Karán, ahol a közlekedésmérnöki szakon, közúti közlekedés szakirányon folytatott tanulmányokat. Jelenleg a kar Baross Gábor Közlekedéstudományok Doktori Iskolájának doktorandusza, kutatási témája az „Intelligens közlekedési rendszerek alkalmazása, a rendelkezésre álló infrastruktúra kapacitás kihasználtságának optimalizálása érdekében”. 2006-tól vett részt a kari, majd az egyetemi HÖK munkájában, 2007-2009 között a kari HK vezetője volt, 2011-ben lett az EHK elnöke.

Összefoglalóan tehát az mondható el, hogy a nagypolitikában a megtartás számított sikernek, a belső szabályozásokat illetően azonban megújulás is volt?

Kovács András: Igen, ilyen nagyobb lépés volt például a Tanulmányi és Vizsgaszabályzatban az ún. nx15-ös szűrő újragondolása. A „n” jelenti a félévek számát, a szorzó pedig a minimálisan előírt krediteket. Aki a szükséges szorzatot nem teljesítette, azt kirúgták az egyetemről. Ezt az EHK kérésére vezették be, és akkor egy jó ötlet és jó szűrő volt, ám az új törvény megjelenésével elavulttá vált. Eddig ugyanis a képzési idő kétszereséig lehetett egyetemre járni. Ma az oktatási államtitkárság előírására már csak a másfélszereséig lehet. Ez egy nx20-as szorzatot igényelne. A BME-n átlagosan 20-21 kreditet teljesítenek a hallgatók félévente. Az nx20 tehát túlságosan közel van egy átlagos hallgató teljesítőképességéhez a Műegyetemen, ezáltal túl sok hallgatónkat vágta volna el a további tanulás lehetőségétől. Egy másik szabály volt, hogy akinek az egyetem megszűntette a jogviszonyát az elégtelen eredményei miatt, az két évig nem jelentkezhetett ugyanarra a szakra. Ez már nincs így, tehát sok első-másodéves csinálta azt, hogy ha látta, hogy nem lesz meg neki az nx15, akkor beadta a felvételijét ugyanoda, ahová már járt. A felvett diákoknak pedig csak egy érthetetlenül kisebb része iratkozott be, hiszen az álfelvételizők közül többen mégiscsak sikeresen teljesítették az nx15-öt a közben befejezett szemeszterben. Ez a normatív finanszírozású szakoknak komoly anyagi károkat okozott. Ma az a rendszer ehelyett, hogy aki nem teljesít jól, azt átsorolják önköltséges finanszírozású képzésre. A mintatanterv szerinti kreditek felét, 30 kreditet kell hozniuk az állami képzésben tanulóknak egy év alatt, és el kell érniük a 2.0-ás súlyozott tanulmányi átlagot, amit mindenki elér, aki legalább elégségesre vizsgázik.

Engert Attila: A Tanulmányi és Vizsgaszabályzat módosítása egy hosszú és sikeres csapatmunka eredménye, amelyben referensként én is részt vettem. Itt, a BME EHK-ban alelnöknek vagy referensnek hívjuk a témafelelősöket. Én az oktatási terület gazdája voltam.

Maradt ezeken még javítani való?

Engert Attila: Mindig marad. Folyamatosan változik a rendeleti környezet. Most aktuálisan valóban rendezettek az ügyeink, hiszen a legutolsó Szenátuson elfogadták a minket érintő szabályok korszerűsítését. Azonban bármi változik a külső környezetben, akkor azzal azonnal foglalkozni kell. 2011 eleje óra várjuk például a juttatással-térítéssel kapcsolatos kormányrendeletet, ami még mindig nem jelent meg.

De még az ősszel lehet?

Engert Attila: Bármi lehet, de én úgy gondolom, hogy a májusi választásokig csak jó híreket kapunk. Remélem, nyugodtabb időszak következik. Nem is nagyon van már idő arra, hogy egy ilyen rendeletet – megfelelően köröztetve és társadalmi vitára bocsátva – elfogadjanak és hatályba léptessenek. Várnánk valami pontosítást az átsoroláshoz használt átlagszámítással kapcsolatban is is, de nem tartom valószínűnek, hogy ez mostanában megjelenne.

Engert Attila 1989-ben született Kecskeméten. 2007-ben lett a BME Vegyészmérnöki és Biomérnöki Kar biomérnöki szakán BSc-s hallgató, jelenleg ugyanitt MSc-s tanulmányokat folytat. 2010-ben kapcsolódott be a kari hallgatói képviselet munkájába. 2011-től EHK képviselő, 2012-től a Szenátus tagja, 2013-tól az EKH oktatási referense.

A szenátusi jelenlét csökkenése egyharmadáról egynegyedére kudarc az EHK-nak, vagy így is tudja érvényesíteni az érdekeit?

Kovács András: Annyira jó kapcsolatot építettünk ki az egyetem vezetésével, hogy eddig a pontig ez minket nem érintett hátrányosan. Nem volt olyan szenátusi döntés, aminek a megszavazásakor szembementünk volna a testület háromnegyedével. Természetesen jobb lenne magasabb létszámmal képviseltetni magunkat. Néha mondják, hogy sok volt az egyharmad, de soha egyetlen indokot nem tudnak felhozni ezen kijelentés mellett.

Különleges műegyetemi gyakorlatnak tekinthető, hogy a „felnőtt” döntéshozókkal a BME HÖK nem megy szembe?

Kovács András: A Műegyetemi HÖK országos összehasonlításban sokkal jobban működik, mint máshol. Ami minket megkülönböztet más felsőoktatási intézmények hallgatói képviseleteitől, hogy nálunk a HÖK alapszabály – azaz a hallgatói önkormányzat működésének összegzése – elválik a hallgatói Kollektív Jogok szabályzatától. Ez utóbbi határozza meg, hogy a HÖK milyen kérdésekben dönthet. Egyébként ezt is megújítottuk az elnökségem alatt. Máshol nincs így, mindenhol az alapszabály tartalmaz mindent.  Amikor beterjesztettem a Kollektív Jogok megújított szabályzatának tervezetét, a Szenátus – egy-egy kiegészítő magyarázat után – elfogadta azt. A BME HÖK annyira integrálódott az egyetemi szervezetbe, hogy senkinek nem volt gondja ezzel a Szenátusban.

Ez nem veszélyezteti a valódi hallgatói érdekképviseletet? Nem túlzott barátkozás ez?

Engert Attila: Egyáltalán nem. Érdekütközések és viták gyakran vannak, de még az előkészítő munkában kialakítunk egy konszenzusos álláspontot, ami mindenkinek megfelel. Ez által nem a Szenátus előtt jelennek meg a különbségek. Vannak olyan helyzetek, ahol mi engedünk többet, vannak olyanok, ahol az oktatók, az egyetemi vezetés, de veszekedés nincs.

Kovács András: Az érdekegyeztetés nem abból áll, hogy hallok egy ötletet, ami nem tetszik, és azt mondom rá, hogy nem. Az érdekegyeztetés lényege, hogy hallok egy ötletet, ami nem tetszik, és megmagyarázom, hogy miért nem. Addig folytatjuk a párbeszédet, amíg elő nem áll egy mindkét fél számára működőképes változat. Hallgatói szemszögből sok olyan helyzet van, aminek könnyű lenne a megoldása. Jó példa erre a Neptun. A hallgatók sokszor mondják, hogy tárgyfelvételkor összeomlik a rendszer, és különféle ötletekkel állnak elő a változtatáshoz. Az üzemeltető szempontjából mindez úgy néz ki, hogy akár több tízmilliós fejlesztés kellene ahhoz, hogy évente kétszer másfél órára nem robbanjon le a Neptun. Ez egyszerűen nem éri meg.

A „mezei” hallgatók is ennyire megértők?

Kovács András: Nem tudom. Azért lehetnek indulatosabbak, mert nem ismerik a mögöttes helyzetet. De el kell nekik mondani.

Ilyenkor az EHK vezetői fogják magukat és elmagyarázzák a sajátjaiknak a „felnőtt” szemszöget?

Engert Attila: Rengetegszer van ilyen, igen. Általában kisebb csoportokról van szó, nem tömegekről.

 

Ebből az a következtetés adódik, hogy a BME EHK vezetői különleges híd szerepét töltik be. Nem tartoznak a hallgatókhoz sem, hanem az oktatók és az egyetemisták között találhatók valahol félúton?

Kovács András: Felelős döntéshozóként ennek így kell lennie. Ez tudatos viselkedés, és így tartjuk jónak.

Hogyan változtatta meg a doktorandusz-önkormányzat megjelenése az erőviszonyokat?

Engert Attila: A doktoranduszoknak eddig is volt érdekképviseletük, hozzánk integrálva. Ugyanúgy foglalkoztunk eddig is azokkal az ügyekkel, amelyek most a Doktorandusz Önkormányzathoz lettek delegálva.

Kovács András: A korábban egyesületként működő Doktoranduszok Országos Szövetsége a törvény megírásakor kiharcolta magának az önálló önkormányzatot. Ugyanazok a jogok illetik meg a Doktorandusz Önkormányzatot, mint a HÖK-öt. A törvénnyel vitatkozni nehéz. Nekünk az okozott fejtörést, hogy hogyan integráljuk őket a mi rendszerünkbe. A BME HÖK-nek több joga van, mint országosan bárhol, és nehéz volt megtalálni a módját ezek megosztásának a Doktorandusz Önkormányzattal. A valaha volt monarchikus együttéléshez lehet leginkább hasonlítani a végeredményképpen kialakult viszonyokat: van külön hallgatói és külön Doktorandusz Önkormányzat, és meghatároztuk, hogy a hallgatói kollektív jogok közül mit gyakorol csak a HÖK. Van egy közös döntéshozó szerv, a nyolcfős Egyetemi Hallgatói és Doktorandusz Képviselet, amely az EHK szenátusi tagjaiból és a Doktorandusz Képviselet elnökéből áll, aki szintén tagja a Szenátusnak. Azokban az ügyekben, amelyekben a doktoranduszoknak is joguk van dönteni, ez a közös szerv határoz. A két szervezetnek egyet kell értenie, egyik sem nyomhatja el a másikat: erre az egyetértési jogok önálló gyakorlása a garancia.

A HÖK többletjogai közé tartozik, hogy joga van beleszólni a Kollégiumok Osztály igazgatójának kinevezésébe. Ezt annak az okán teheti meg, hogy évente a lakhatási támogatási normatíva 70%-át bocsátja a HÖK a kollégiumok rendelkezésére. Ez mintegy 270 millió Ft. Ezen kívül a HÖK partnerként működik együtt a kollégiumi osztállyal, hiszen kiemelten foglalkozunk a kollégiumokkal. Ugyanez a helyzet az egyetemi újság ügyeivel. Különleges jog, hogy a HÖK elnöke közalkalmazott (miközben hallgató is), akinek kötelezettségvállalási joga van. Ha a HÖK költeni akar, akkor ezt másnak nem kell aláírnia. Az elnök maga vállalja a felelősséget a döntéseiért, és a közvetlen felettese a rektor.

Olyan jogok ezek, amelyek nem feltétlenül és kizárólag függnek össze csak a hallgatói jogviszonnyal, de ezzel együtt a HÖK-höz tartoznak, és nem vándoroltak át a doktorandusz-önkormányzathoz, annak ellenére, hogy őket is érintik.

Kovács András: Igen, de partnerként kezeljük őket, és a viszonyunk kifejezetten jó velük. Az első elnökük egy volt EHK-s referens volt (Rozgonyi Eszter – a szerk.). Tudok olyan egyetemről, ahol elnyomják a doktoranduszok önkormányzatát.

 

Elhangzott, hogy az elnök közalkalmazott, amellett, hogy az egyetem hallgatója. Komoly pénzekkel gazdálkodik…

Kovács András: A kezelt pénzek 90%-a címkézett állami támogatás. A GMF és a Diákközpont is látja, ellenőrzi az összegek útját. Az egyetemi költségvetés hallgatói alrendszerében legalább 2-3 milliárd forint szerepel. A nagy tétel – mintegy 2 milliárd – mindig a kollégium. A többit ki kell utalni a hallgatóknak szociális támogatásként, tanulmányi ösztöndíjként stb. A végén a HDÖK DIK alrendszernél kb. 300 millió marad. Ebből 100 millió a Diákközpont bérköltsége, 50 millió forintot kell befizetnünk a területekre. Ettől kezdve alig jut arra, hogy az EHK adjon a kari hallgatói képviseleteknek kulturális és sport rendezvényekre, valamint arra, hogy az irodáikat fenn tudják tartani, hiszen ez utóbbi is 60 millió feletti összeg. A végére nem sok marad. Emellett a kb. 300 milliós tétel negyedét felújításokra kell fordítani. Most például az AudMax korszerűsítésébe szálltunk be.

Nem érzi magát az EHK csak végrehajtónak, hogy szinte csak a becsatornázott pénzek eljuttatását végzi?

Kovács András: Az eljuttatás módjába azonban van beleszólásunk. A tanulmányi ösztöndíjak elosztása a meghatározott feltételek teljesítése mellett is különleges felelősség, a kollégiumi férőhelyek esetében ugyanez a helyzet. Nagyon szép feladat 4300 férőhelyet kiosztani 8 ezer jelentkező között. Két-három feltételt kell figyelembe venni, de hogy azokat egymáshoz képest hogyan súlyozzuk, az megint rajtunk múlik. A tanulmányi eredmény beszámításánál például szabad kezünk van abban, hogy átlageredményt nézzünk vagy krediteket. Az összes eddigi félévet számítjuk be, vagy csak az előzőt.

Megfelelő mozgástér marad a tisztességes tevékenységre? Hadd emeljem ki a „tisztesség” jelentőségét.

Kovács András: Évek óta olyan rendszereket próbálunk kiépíteni, amelyek objektívek, és kiküszöbölik a szubjektív belenyúlási lehetőségeket.

Engert Attila: A támogatások és ösztöndíjak nagy részének feltételei annyira egyértelműek és a rendszer olyan átlátható, hogy az érintett hallgató ki tudja számolni a saját pontjait. A Központi Tanulmányi Hivatalból bárki ki tudja kérni az őt érintő adatokat.

Lehet-e stabilnak minősíteni az EHK anyagi helyzetét? Zár-e hiánnyal, van-e olyan, hogy nem telik valamire, amit fontosnak tart?

Engert Attila: Úgy gazdálkodunk, hogy addig nyújtózkodjunk, ameddig a takarónk ér. Ha látjuk, hogy nem lesz pénzünk valamire, akkor azzal nem tervezünk.

 

Kívülről szemlélve az egyetemi hallgatói önkormányzat ügyét ma Magyarországon, elegendőnek tartható a súlyuk, hatáskörük, beleszólási lehetőségeik, érdekérvényesítésük?

Kovács András: Az érdekérvényesítéssel és a szervezetek súlyával nincs gond. Amivel baj van, az az állampolgárok hozzáértésének hiánya. Nem hajlandók a dolgok mögé nézni.

Engert Attila: Úgy szoktunk fogalmazni, hogy akkor működik jól a hallgatói képviselet, ha nem beszélnek róla. Nem szoktuk reklámozni, hogy milyen feladatokat végeztünk el sikeresen. Ennek az a következménye, hogy szinte minden megjelent hír, amit a sajtó kiad a hallgatói képviseletekkel kapcsolatban, az negatív hangvételű.

Nem szorulnak erősítésre a hallgatói képviseleti jogok?

Kovács András: Eléggé szélesen értelmezik az egyes felsőoktatási intézményekben a hallgatói önkormányzat fogalmát. Mondhatni, szabadjára vannak hagyva a képviselők.

Engert Attila: Sokféleképpen működnek a hallgatói önkormányzatok országszerte.

Kovács András: Nem lenne feltétlenül hasznos, hogy ha a BME-n meglévő kollektív hallgatói jogokat minden egyetemen kötelezővé tennék, mert nálunk a szervezeti felépítésből és a működésből adódóan is másképp dolgozik a hallgatói képviselet. Nálunk közvetlen képviselőválasztás van, tehát ha egy karon megválasztják a 11-15 képviselőt, és kari szinten ők döntenek a hozzájuk tartozó ügyekben. Ők küldenek be egy-egy főt az EHK-ba. Van olyan intézmény, ahol a hallgatók csak egy küldöttgyűlést választanak.

Ezt a heterogén rendet nem kellene megszüntetni, közelebb hozni a hallgatói önkormányzati működéseket, hogy az országos érdekérvényesítés hatékonyabbá váljon?

Kovács András: Egyetértek. Vannak kiskirályok a HÖK-ökön belül…

Engert Attila: A HÖOK nem kötelezhet senkit semmire, mindössze ajánlásokat fogalmazhat meg. Ernyőszervezet, amelynek nincs közvetlen ráhatása a tagszervezetekre.

Kovács András: Nem oszt sem pénzt, sem jogokat. Akkor tudna jobban működni, ha mindenki fenyegetve érezné magát, lásd a törvény megalkotásának időszakát. De ha azt mondanák, hogy mindenki működjön transzparensen, „normálisan stb., akkor elfogynának. Ez persze árt a megítélésünknek országszerte. Használna az ügynek, ha a többi HÖK felépítése és működési rendje közeledni tudna a miénkhez. Jobban kellene a tagszervezeteket kontrollálni, és bevonni őket a döntési folyamatokba. Nem rájuk hagyni olyat, amivel vissza tudnak élni. De mi itt a BME-re koncentrálunk, nem a többiekre.

 

Mennyire hasznos a tüntetés, mint érdekérvényesítési eszközben?

Engert Attila: Ott voltunk az utcán, amikor kellett. Ha úgy érezzük, hogy szükség van rá és hatása is lesz, akkor megyünk. Amikor már túlzásnak és értelmetlennek tartottuk, akkor nem jelentünk meg. A vége felé már így gondoltuk.

Kovács András: Én magam a párbeszédben hiszek. A tüntetés kétélű fegyver. Nagyon el lehet rontani, ha nem tudunk kivinni kellő számú hallgatót, rongálás történik, vagy szélsőségesek csatlakoznak a tüntetőkhöz. Óriásit csalódtam a felsőoktatási törvény körüli viták idején. Ott nem párbeszéd volt, csak államtitkári és miniszteri kinyilatkoztatások. Rossznak tartom azt is, hogy nem sikerült megértetni, hogy egy kreditrendszerű oktatási rendben értelmetlen félévekre egyformán, normatív alapon fizetni.

Attila, milyen lesz a jövőben az EHK?

Engert Attila: Szeptember 26-án lesz a ciklikus elnökválasztás, ami egy évre szól. Ezen mindenképpen szeretnék indulni. Mint azt már korábban említettem, remélhetőleg nyugalmasabb időszak következik az ősszel. Andrással a sürgető utánpótlás-képzésről már az előző félév folyamán elkezdtünk gondolkodni, hiszen egyre kevesebb képviselőnk egyre kevesebb időt tölt a rendszerben. Sajnos egyre nagyobb a fluktuáció. Azt szeretnénk, ha azt az időt, amit a rendszerben töltenek, a lehető leghasznosabban töltenék a hallgatói képviselők. Ezt a vonalat szeretném továbbra is folytatni. Kifelé a személyes kapcsolataimat mindenképpen erősítenem kellene a HÖOK-kal. A kölcsönös jó kapcsolat előnyös mindkét szervezet számára. Szeretném megőrizni a hosszú évek óta meglévő jó kapcsolatot az egyetem vezetésével is. Szorosabbra fűzném a viszonyt a Diákközponttal, aminek az átalakítását szintén napirenden tartanám. Mérlegre kell tenni az egy éve létrejött Doktorandusz Önkormányzat működését is, és ha szükséges, lépéseket kell tenni a változtatásokra. Természetesen az EHK jövőbeni működése nagyban függ az éppen aktuális külső környezettől. Amennyiben idegen behatásoktól mentes a szervezet, többet tud magával foglalkozni, és fejlődni. Ellenkező esetben folyamatosan alkalmazkodnunk kell a felsőoktatási környezethez, ami sok energiát felemészt, és kevesebb lehetőséget ad az előrelépésre.

T. J.

Fotó: Philip János