Utazás és értékmentés - újabb BME Emberek beszélgetés

Szeretem azt csinálni, amit csinálok, talán jól is csinálom – vallja a Szélessávú Hírközlés és Villamosságtan Tanszékének oktatója, számos építészeti könyv szerzője és kiadója.

„Soha nem a könnyebb irányba indulsz el, ha villamosmérnökként adsz ki építészeti, művészettörténeti könyveket – ismeri be Horváth Zoltán György, a BME Emberek sorozatának legutóbbi vendége, aki eredetileg építészmérnöknek készült. Ám de rajzolni nem tudott, így édesapja nyomdokait követve villamosmérnök lett. 1992 óta oktat a Műegyetem Szélessávú Hírközlés és Villamosságtan (közismertebb nevén Simonyi) Tanszékén. Diákjai szavazatai alapján idén bekerült a 100 legjobb oktató közé.

Az építészet iránti végleges vonzalma a ma már retrónak számító autóstoppolással kezdődött. 1988-tól majdnem12 éven át számos kalandot átélve járta be nyaranta Európa műemlék városait. Mindjárt az első stoppoláskor egy luxusautós vette fel, aki egy rekonstruálás alatt álló kép miatt autózott több ezer kilométert. Akkor még azt gondoltam, hogy milyen őrült – idézi vissza. De néhány évvel később már egy kéthetes törökországi utazásra indult pusztán a célból, hogy a 3000 km-re fekvő Aniban lefényképezzen egy olyan templomot, amiről csak leírást talált. Addigra én is olyan őrült lettem, mint az a bizonyos ember – írja le saját érdeklődési körének gyökeres változását Horváth Zoltán. Természetesen nem mindennapi templomtípusról volt szó, hiszen csak Magyarországon és Örményországban található meg.

Első – ahogy fogalmaz –, „még nem is igazi” könyve: a Magyarországi középkori templomok, amely egy barát kérésére született meg. Ma már csupán néhány példány létezik belőle.

Ép eszű ember, kulturális könyvkiadásba nem biztos, hogy kezd Magyarországon – önti szavakba önkritikáját a mérnök-építész, aki 2002-ben mégis megalapította saját könyvkiadóját. Elnevezésül tudatosan kedvenc építészeti stílusát, a romanikát választotta. A pódiumbeszélgetésen is elhangzott egy nyelvbotlás kapcsán, hogy a romanika nem egyenlő a romantikával. „Az az extra „t” betű 500 év különbséget jelent – fejti ki mosolyogva Horváth Zoltán –, hiszen a romanika, más néven román építészeti stílus a 11-13. század, míg a romantika a 19. század stílusirányzata. Kiadójának névválasztásával is egy elterjedt, ám rossz szóhasználatot próbál tudatosítani. Az eredeti szakszó román stílusú építészet, amit gyakran félrevezetően még a szakirodalomban is román építészetnek hívnak.

Könyveinek kiadásához soha nem keresett könyvkiadót, nem akarta, hogy műveit cenzúrázzák, terjedelmüket maximalizálják. „Ha én meg tudom csinálni, csináljuk úgy, ahogy én akarom.”- mondja. Az adatok mellett nagyon fontos a fényképek szerepe, hiszen az „olvasó elbűvölésén túl” a dokumentáció fontos eszközei, segítségükkel az ember el tudja dönteni, mit érdemes megnézni. Az évek alatt elkezdtek szembe jönni más szerzők is. „El kellett volna ugranom”– teszi hozzá utólag. De nem tette, könyveik kiadója lett. Első kiadványsorozata a kék, amelyben a Kárpát- medence főleg középkori építészetét megismerteti. Ezt követte a Kárpátaljával foglalkozó barna alsorozat, majd az európai művészetről szóló bordó kiadványok. A zöld sorozat az értékmentést helyezi a középpontba.

Napjainkban utazásainak fő célja felkutatni az igazi értékeket egy kapott „füles” alapján. Ezek megőrzésében is szerepet vállal. A nevéhez fűződik a kárpátaljai Tecső templom kazettás mennyezetének részleges megmentése. Utazásaira, előadásaira családja is rendszeresen elkíséri (a nagycsaládos kedvezménnyel). Gyermekei építésztörténeti tudása fiatal koruk dacára kimagasló, az anyatejjel szívták magukba – jelenti ki büszkén.

A BME Emberek harmadik előadásán Horváth Zoltán György beszélgetőpartnere Rácz Gábor volt, aki több mint 20 éve ismeri és kíséri figyelemmel barátja történetét. Az előadást Fonyó Istvánné, a BME OMIKK tiszteletbeli főigazgatója nyitotta meg.

Fotó: Philip János