„Mindannyian hátrányos helyzetűek vagyunk valamilyen szempontból”

Tervezz mindenkinek! Esélyegyenlőség mérnöki szemmel címmel rendeztek konferenciát a Műegyetemen. Robotokról, rehabilitációról, Design For All szemléletről is szó esett.

Nem a technikában, hanem a fejekben dől el, képesek vagyunk-e partnerként kezelni a hátrányos helyzetűeket – hangsúlyozta megnyitó beszédében Jobbágy Ákos oktatási rektorhelyettes. A BME vezető tisztségviselője kutatóként is foglalkozik Parkinson-kórban szenvedők és stroke betegek mozgásának vizsgálatával. Más vetületet említve, kifejezetten rossz példának tartja a jelenlegi felvételi rendszert, amely pluszpontot ad a hátrányos helyzetért, ahelyett, hogy külön foglalkozásokon segítene a sikeres felvételihez szükséges tudás fejlesztésében. Úgy kell segítséget nyújtani, hogy az érintetteknek ne kelljen külön kérni – adott hangot meggyőződésének Jobbágy Ákos.

A tavalyi első ilyen konferenciát és az ideit is azért tartjuk fontosnak, mert úgy véljük, hogy az esélyegyenlőség megkerülhetetlen mind egyetemi, mind társadalmi szinten – mondta a bme.hu kérdésére Burgyán Annamária, a BME Diákközpont Támpont Irodájának esélyegyenlőségi koordinátora. Hozzátette, az egyetem fogyatékossággal élő hallgatóinak száma megtöbbszöröződött az utóbbi években. Szeretnénk, ha nagyobb hangsúlyt kapna ez a terület, és kialakulna egy együttműködés az érintettek között – hangsúlyozta.

A konferencián tucatnyi előadás ismertette a mintegy félszáz érdeklődő számára az egyetemen folyó, az akadálymentesítést, a segítő technológiák fejlesztését és a „design for all” irányt képviselő kutatásokat.

A Lakóépülettervezési Tanszék vezetője egyetértett a köszöntőben elhangzottakkal. Igazi váltásra az oktatók fejében van szükség, nem a fizikai akadálymentesítésben – hívta fel a figyelmet előadásában Perényi Tamás, aki az Építészmérnöki Karon folyó, az esélyegyenlőség kérdéskörét is felvállaló tervezésről és oktatásról beszélt. Elmondta, hogy ezt a szemléletet a karon 10-12 évvel ezelőtt indított szakirányú szakmérnök-képzés hallgatói viszik tovább (jelenleg a Gazdaság- és Társadalomtudományi Karral visznek közös szakirányú képzést). A 100-150 szakember olyan érzékenységet tanult meg, ami a szakma gyakorlása egészét jobbá teszi, nemcsak a fogyatékkal élőkkel történő kapcsolattartáshoz szükséges.

A hazai egészségügyi robotikáról adott helyzetképet Tóth Tamás, a Gyártástudomány- és technológia Tanszék munkatársa. Mélyen hiszek a robotikában – szögezte le –, annak ellenére, hogy ezek nagy kockázatú fejlesztések. A BME Gépészmérnöki Karán több mint egy évtizede folynak több tanszék együttműködésében megvalósuló és erős nemzetközi beágyazottságú kutatások a témakörben. Mindig az volt az álmunk, hogy elinduljunk az aktív gyógytornáztatás irányába – hangsúlyozta a kutató. Bemutatta a gyógytornáztatásos rehabilitációt, a testen viselhető, járást segítő (Cosmosys, Evryon), valamint az otthoni gondozásban részt vevő robotokat (Domeo). A legutóbbi rehabilitációs robotfejlesztésről a bme.hu néhány hete számolt be.

A gyakorlatban nem mindig érvényesülnek az elméletben megalkotott dolgok – hívta fel a jelenlévők figyelmét a problémára Hortobágyi Éva rehabilitációs szakmérnök, építészmérnök. Előadásában az Egyetemes Tervezés Információs és Kutatóközpontot mutatta be, amely egy, az Emberi Erőforrások Minisztériuma által támogatott projekt keretében jön létre idén. Jó látni, hogy 10 év alatt mennyit változott a társadalom – idézte fel saját emlékeit, hallássérült diákként végzett műegyetemi tanulmányait. Hangsúlyozta, hogy a fogyatékkal élőket és gyakorlati tapasztalataikat is be kell vonni a kutatás-fejlesztésbe.

Nem attól fogyatékos valaki, ha tényleg valamilyen fogyatékkal él, hanem ha egy adott szituációban valamit nem tud megoldani – árnyalta tovább a képet Jókai Erika, a GTK Ergonómia és Pszichológia Tanszék tanársegédje. A tanszéken a Design for All szemlélet kezdettől jelen van. Nekünk is meg kell mutatnunk a hallgatóinknak, mi a hozzáadott érték az ilyen szemlélettel tervezett fejlesztésekben – mutatott rá. A tanszék képzési kínálatának és kutatási projektjeinek ismertetésén túl felhívta a figyelmet a BME tavaly létrejött Foglalkozási Rehabilitációs Kutató Központjára is.

Emberként kell viselkednünk, ha segíteni akarunk a másikon, és meg fogjuk találni a módját – fogalmazta meg Koch Mária, a BME KJK keretein belül működő Munkavédelmi Továbbképző Központ igazgatója. Felhívta a hallgatóság figyelmét arra, hogy az esélyegyenlőségnek korántsem csak mérnöki vetületei vannak. Életünk folyamán nagyon sok minden történhet velünk, ami megváltozott munkaképességet eredményezhet. A központ Napraforgó-projektje keretében a munkáltatói oldal ezzel kapcsolatos vizsgálatát végzik, hozzájárulva a fogyatékkal élő emberek foglalkoztatásához szükséges munkahelyi körülmények javulásához – számolt be az eredményekről előadásában az igazgató asszony.

Farkas Zita, a Gép- és Terméktervezés Tanszék doktorandusza a tanszék közlekedési akadálymentesítéssel kapcsolatos kutatásait ismertette. Elmondta, hogy hónapokig tartó mankózását követően más szemmel látta a fővárosi tömegközlekedési eszközök rámpáit, jelzőgombjait, kapaszkodóit. Nemcsak az interaktív közlekedési tereket térképezték fel az óta, de olyan közlekedést segítő alkalmazásokat is kifejlesztettek, amelyek a különböző fogyatékosságokkal élőknek egyaránt hasznosak. A fejlesztések hangsúlyát a közlekedést segítő robotoknak az emberekkel való interakciójára helyeztük – jelentette ki. A GT3 és a MOGI tanszékek közös kutatásairól a bme.hu szintén beszámolt korábban.

Fehér Krisztina, a GTK Alkalmazott Pedagógia és Pszichológia Intézet Oktatásinnovációs és Felnőttképzési Központjának munkatársa arról a jelenleg futó európai uniós projektről beszélt (Stay in), amelynek célja a hallgatói lemorzsolódás elkerülése. A BME-n 2011-ben ez az arány mintegy 10 százalék volt (szemben az országos átlag 25 százalékával). Az elektronikus tanácsadó rendszer tesztfelülete várhatóan jövő nyárra készül el – mondta a szakértő. A rendszer az IKT-val támogatott tanulói szolgáltatások része, amely a fogyatékkal élő hallgatókat is segíti.

A BME Egészségipari Mérnöki Tudásközpontjában létrejött, életvitelt segítő infokommunikációs fejlesztéseket Kiss Norbert, a tudásközpont szakértője ismertette. Elmondta, a fejlesztőkre mindenhol nagy nyomás nehezedik, és alapvető elvárás, hogy tényleg azt csinálják, amire a végső felhasználóknak szükségük van. Európa-szerte időszerűvé teszi a témát, hogy öregedő kontinensünkön egyre nő a kereslet az önálló életet, az aktív időskort támogató korszerű technológiákra. A konferencia közönsége megismerhette többek között a Connected vitality nevű projektjet, amelynek célja virtuális társas együttlétet megvalósító eszközök és videokommunikációs hálózat létrehozása (közös online tevékenységek, pl. társasjátékok, albumnézegetés stb.). A projekt az Európai Parlament plénuma előtt is bemutatkozott a témával foglalkozó tavalyi vitanapon.

Olaszy Gábor, a Távközlési és Médiainformatikai Tanszék egyetemi tanára az információs esélyegyenlőség szolgálatába állított beszédtechnológiai fejlesztésekről szólt. Kiemelte a gyógyszervonal információs rendszert, amely jelenleg már ötezer gyógyszer adataihoz biztosít hozzáférést. Eredményként említette a Voxaid nevű beszédprotézist, a látássérültek számára kifejlesztett képernyőolvasó szoftver és a mozgássérülteket segítő, hanggal vezérelt intelligens távirányítót. Az információs esélyegyenlőtlenségről hangsúlyozta, hogy ugyan telefonja már szinte mindenkinek van, ám beszélgetőgépek segítségével a fogyatékkal élők körül tátongó információs szakadék is áthidalható, azaz az adathozzáférés bővíthető. 10-20 év alatt el fogunk érni oda, hogy úgy tudunk majd ezekkel a gépi rendszerekkel beszélgetni, mint az emberekkel – vázolta fel a kutatások jövőjét.

A konferencián Kovács László, az MTA SZTAKI Elosztott Rendszerek Osztályának vezetője és Pataki Máté vezető fejlesztő mutatták be az 1994-ben alapított World Wide Web Consortium (W3C) magyar irodájának akadálymentesítési törekvéseit. Az első akadálymentesítéssel kapcsolatos szabványt 14 évvel ezelőtt jelentették meg. Szintén a SZTAKI munkatársa, Mátételki Péter mutatta be a Tolmácskesztyű projektet. A jelnyelvi szinkrontolmácsként működő rendszer egy olyan innovatív, intelligens segédeszköz, amelynek segítségével a beszéd- és halláskárosult emberek oly módon képesek kommunikálni ép embertársaikkal, hogy a jelelt szöveget azok felolvasva hallják.

A konferenciát záró kerekasztal-beszélgetés résztvevői nagyobb szerepet szánnának az oktatásban az akadálymentesség és a „design for all”szemléletnek, különös tekintettel a kurzusok tematikájára. A kutatók szerint azonban először az oktatók és a hallgatók számára is elérhető tájékoztató anyagoknak, információs lehetőségeknek, vagy akár érzékenyítő tréningeknek kell elkészülniük, és rendelkezésre állniuk, mert ezek teszik megfoghatóvá az esélyegyenlőséget vagy annak hiányát.

A Támpont Iroda következő, esélyegyenlőséggel kapcsolatos rendezvényét a tavaly ősszel megtartott első BME Esély Nap folytatásaként szervezik. Idén több kisebb, célzott érdeklődésű csoport számára kínálnak programot.

Fotók: BME Támpont Iroda