Akár egy élet is múlhat egyetlen szón? Járatlan utak a tolmácsolásban

A szociális és hatósági tolmácsolás útvesztőibe kalauzolta az érdeklődőket a BME Tolmács- és Fordítóképző Központjának rendezvénye.

- Önt megkínozták? - Mashi!

Mashi = oké, igen (egyiptomi arab), nem (jemeni arab). Lehet-e élet-halál kérdése a nyelvjárások közötti eltérés??

Dr. Sárvári Judit, a BME Idegennyelvi Központ igazgatója megnyitójában arról beszélt, hogy méltatlanul kevés figyelmet kap és kapott a tolmácsolásnak a hatósági területe. Hangsúlyozta, hogy a központ hallgatói a tanulmányaik részeként ízelítőt kapnak a tolmácsmunka e speciális területén szükséges tudásból is.

Elsősorban a bevándorlási és menekültügyi tolmácsolás problémáit összegezte nyitóelőadásában Gyulai Gábor menekültügyi programvezető a Magyar Helsinki Bizottság képviseletében. „Lehet, hogy tudok angolul, de soha nem jártam Nigériában, így fogalmam sincs arról, milyen ott az élet. Nehéz beleélni magam” – villantott fel egy jellemző menekültügyi helyzetet az előadó. Érzékeltette, hogy sokszor hatalmas a fizikai és kulturális szakadék a menekült és a tolmács között. Életbevágó jelentősége lehet, hogy a menekült hogyan tudja elmondani és a tolmács hogyan tudja lefordítani például egy bántalmazás részleteit. Az ügyfél lehet kiszolgáltatott élethelyzetben a hatóságok döntése miatt. Ám a tolmács is kiszolgáltatott lehet egy megrendelő (pl. a határőrség) szempontrendszerének. További nehézséget jelent – folytatta Gyulai Gábor – a magánélet intim részleteinek kiteregetése a tolmácsolás során, ami magát a tolmácsot is traumatizálhatja. Ahogy nagy nyomás úgy fordítani, hogy a tolmács tudatában van munkája visszafordíthatatlan következményeinek az ügyfél életére. Gyakran előfordul, hogy nincs lehetőség például a jegyzőkönyvek javítására, így hiába jut a tolmács eszébe két nappal később egy jobban odaillő kifejezés.

A szakértő beszélt arról is, hogy az önkéntes bevándorlók leggyakrabban kínaiul, oroszul, vietnámiul, törökül beszélnek az angolon kívül. A menekültek közül sokan perzsa vagy pastu anyanyelvűek, ez utóbbit - mint kiderült - senki nem beszéli a konferencián résztvevő tolmácsok közül. A nyelvek változatosságáról szólva hangsúlyozta, hogy a brit és az amerikai angol megértése ugyan nem jelent problémát, ám a menekültügyben a különböző dialektusokat használók nem feltétlenül értik meg egymást, pl. az arab nyelvű marokkói tolmács nem érti meg a jemeni helyi dialektust beszélő menedékkérőt, de a busz szó sem azonos a Brazíliában és Mozambikban használt portugálban.

Az évente ezres, tízezres nagyságrendben elhangzó hatósági beszélgetések és tolmácsolások további részleteibe mélyedtek bele az előadást követő kerekasztal-beszélgetésen a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal, a Menedék Egyesület, a Cordelia Alapítvány, valamint az ENSZ Menekültügyi Főbiztosság meghívott szakértői. A beszélgetés az érdekkonfliktusok, megvádolt tolmácsok és hatóságok, szavahihetőség, a tolmácspiac jellemzői, afganisztáni tolmács személyes élményei, a tolmácsok szerepköre, további képzése, a tolmácstechnikai szerkesztés és a tolmácsképzési, valamint a menekültügyi minőségbiztosítás kérdéseit érintette. Az érdeklődők is számos kérdést tettek fel többek között a képzés gyakorlati részéről, a képzési és igényelt nyelvek különbözőségéről vagy a tolmács semlegességéről.

Dr. Sárvári Judit igazgató a rendezvény zárszavában elmondta, hogy a BME Tolmács- és Fordítóképző Központjának célja a jól képzett szociális és hatósági tolmácsok számának növelése a Szociológia és Kommunikáció Tanszékkel, illetve a fent említett szervezetekkel együttműködésben. Az igazgató kilátásba helyezte egy tematikailag átgondolt, a BME színvonalához méltó képzés elindítását a szociális és hatósági tolmácsolás területén.

Fotó: BME Tolmács- és Fordítóképző Központ