Odafent is működniük kell az idelent készített szerkezeteknek

Az immár kétéves Masat-1 megújult vezérlőállomásán jártunk. A fejlesztőcsapat vezetője szerint csak minden második egyetemisták által készített műhold működik jól.

Gschwindt András veterán űrkutató, Dudás Levente tanársegéd és Hödl Emil Viktor hallgató mutatta be a bme.hu-nak az E épület legfelső emeletén található, megújult vezérlőállomást.

Felújították a helyiséget, a falakat fémhálóval borították a helyiség és a berendezések villámvédelme érdekében. Áttervezték a villámok elvezetését és új villámlevezető oszlopokat állítottak fel – ismerteti Gschwindt András. A tetőn, fém konténerben, a belső helyiséggel csak üvegszálas adatátvitellel összekötött, teljesen automatizált adó-vevő rendszer helyezkedik el, amely Internetes kapcsolaton keresztül bárhonnan vezérelhető – mutatja Hödl Emil Viktor.

A rendszer a vett adatokat automatikusan továbbítja a gyűjtőszerverbe. A belső helyiségben kialakított bemutató állomás csak megfigyelésre alkalmas (a műhold vezérlése a fém konténerekben található adó-vevők segítségével történik). A teremben széksorokat helyeztek el és a falra hatalmas plazmaképernyőt szereltek, így tették a helyiséget kiválóan alkalmassá érdeklődők, látogatók és hallgatók fogadására, akik megfigyelhetik a műholdak, az őket követő antenna mozgását, valamint hallhatják a műholdak hangját a megfigyelő vevőből.

A MASAT-1 oktató állomása

A hardverek felújítása mellett a vezérlő-szoftvereket is továbbírták a szakemberek. „Nem titkolt cél, hogy az állomás rádióamatőr-forgalmazásra is alkalmas legyen (vagyis a rádióamatőrök közötti információcsere is lebonyolítható, legyen az analóg vagy digitális rádiós átvitel)” – mondja Gschwindt András, hozzáfűzve, hogy a legfontosabb feladat változatlanul az oktatást segítő műholdak megfigyelése és a rajtuk keresztül történő kommunikáció, hogy az állomás a következő magyar, illetve bármelyik külföldi műhold követését, adataik gyűjtését és vezérlésüket is képes legyen elvégezni  jelenleg el is tudja végezni ezeket a feladatokat).

Gschwindt András elmeséli, hogy már a startot követően kb. 170 rádióamatőr segítette a tudományos munkát az éppen felettük áthaladó műhold adatainak feljegyzésével és elküldésével. A Masat-1 morzejelekkel „mondja el” például az akkumulátor töltöttségi szintjét és hőmérsékletét, épp azért, hogy bárki számítógép nélkül, csupán a rádiót hallgatva tudja, hogy milyen a műhold energia- illetve termikus egyensúlya.

Az űrkutató szerint a két évvel ezelőtti óriási érdeklődés nemcsak az újdonságnak szólt, hanem annak is, hogy a Vega hordozórakétán akkor a Masat-1-gyel egyidejűleg felbocsátott másik hét műholdból hat „szinte meg sem szólalt.” Mostanra persze csökkent az együttműködő amatőrök száma. Ez utóbbi annak is köszönhető, hogy csak tavaly decemberben több mint 70 kisműholdat állítottak pályára, vagyis „őrült nagy a választék” – magyarázza. Jelenleg tizenegynéhány állomástól érkeznek rendszeresen adatok. Az első magyar műhold által rádión lesugárzott információ nagy szerepet játszik ebben az oktatási célokat szolgáló technológiai kísérletben. A műegyetemi kutatók fontos adatokat kapnak a Masat-1 stabilizáló és számítógép-rendszerének működéséről, az egyes alrendszerek üzemi állapotáról,  melegedéséről, stb. Ez azért nagyon fontos – hangsúlyozza Gschwindt András –, mert a műhold „közönséges ipari”, nem pedig a nagyságrendekkel drágább űralkatrészekből készült, amelyeket például vákuumban és hőkamrában is teszteltek, hogy csökkentsék a meghibásodás esélyét. Az űrkutató többek között abban látja a Masat-1 a reméltnél hosszabb működési időtartamának okát is, hogy nagyon jól sikerült a hőstabilizálás, így nincs akkora termikus sokk, ami hamarabb tönkretette volna a nem ilyen klimatikus viszonyokra tervezett alkatrészeket.

Dudás Levente, az állomás vezetőjének beszámolója szerint sok hallgatónak tetszik ez a téma, és jönnének segíteni, de az első félévben még nem tudnak feladatot adni a lelkes érdeklődőknek. „Nincs még mögöttük az a pár félévnyi alapozás, hogy közös nyelven tudjunk beszélni” – mondja a Szélessávú Hírközlés és Villamosságtan Tanszék tanársegédje, aki egyébként sok előadást tart a Masat-ról középiskolásoknak és elsőéves hallgatóknak is (Gschwindt András pedig legutóbb szülővárosa óvodájában mesélt róla a kisgyerekeknek – a szerk.).

Dudás Levente (balról)  és Hödl Emil Viktor (jobbról) az E épület tetején lehelyezett adó-vevő rendszer beállítása közben

Dudás Levente szerint az űrkutatás „hátránya”, hogy „nem lesz belőle egy félév múlva kézzelfogható eredmény” – a Masat-1 fejlesztése több mint 5 évig tartott. A fiatal kutató példaként említi, hogy azt a 800 forintos kamerát, amelynek segítségével a műhold fotókat készít a Földről, fél év alatt tudták „űrbe lőhetővé alakítani.”

Dudás Levente nagy lehetőségnek minősíti a vezérlőállomás látogatóbaráttá tételét. Egy hetes időintervallumban perces pontossággal előre jelezhető, hogy mikor ér fölénk a műhold (a Masat-1 Magyarország feletti áthaladását az elmúlt héten élőben követhették a regisztrált jelentkezők, és a kutatók hamarosan újra hirdetnek ilyen lehetőséget – a szerk.).

A műhold jövőjét firtatva Gschwindt András elmondja, hogy a pályája egyre közelebb kerül a Földhöz. Körülbelül egy év múlva ér a légtérbe és megsemmisül. A lehetséges jövőbeli kutatási irányok között említi egy még kisebb kocka méretű újabb műhold fejlesztését. Ilyenből néhányat már fellőttek az amerikaiak, illetve a németek – jelzi a kutató, aki úgy véli, az elképzelés nálunk is kivitelezhető. Előny, hogy a földi vezérlőállomás már rendelkezésre áll a Műegyetemen. Gschwindt András bizakodik: az újabb kisműholddal a Föld körüli térség rádiófrekvenciás szennyezettségének mérését is meg lehetne valósítani, ami újdonság lenne az űrkutatásban.

A kutatók egyetértenek abban is, hogy jövőképet kell adni az űrkutatással szívesen foglalkozó hallgatóknak. Gschwindt András úgy véli, hogy a kormány által nemrégiben kezdeményezett csatlakozási tárgyalások megkezdése az Európai Űrügynökséggel (ESA) annak is köszönhető, hogy a Masat-1 „az elsőségével nagy ricsajt csapott a társadalomban, az emberek azt érezték, hogy ez valami áttörés, amit fiatalok csináltak” – mondja a veterán űrkutató. ESA-tagországként nemcsak a tudományban, hanem a makrogazdaságban is jelentős szerephez juthat nálunk is az űripar, így a fiatal űrkutatók nem kényszerülnek majd külföldön dolgozni. Ráadásul mindez „a mérnöki tudomány legmagasabb szintje: amit csinálsz, annak odafent is működnie kell” – teszi hozzá még Gschwindt András.

-BK -

Fotó: Philip János