Pécsi Eszter 100
Pollák Eszter néven Kecskeméten, 1899. március 8-án született. Szülei a zentai származású Pollák Mór lisztkereskedő és a nagykőrösi Szántó (Schäfer) Sarolta voltak. A család 1900-ban változtatta a nevét Pécsire. Eszter lánytestvérei közül Vilma és Margit orvosok lettek, Berta tanárnő, Rózsa maradt otthon. Bátyja, Illés 1913-ban szerzett mérnöki oklevelet a Műegyetemen.
1915 és 1918 között a berlin-charlottenburgi Technische Hochschule hallgatója volt, mivel ekkor nők még nem tanulhattak a műszaki felsőoktatásban Magyarországon. Amikor 1918 végén a budapesti Műegyetem is megnyílt a nők előtt, Pécsi Eszter hazatért és itt fejezte be tanulmányait. Éppen születésnapján, 1920. március 8-án állították ki számára a mérnöki (ma építőmérnöki) oklevelet.
Első munkahelye a budapesti Guth és Gergely mérnökiroda volt, ahol néhány év múlva vezető tervező lett. Időközben megismerkedett Fischer József építőművésszel, akivel 1922. december 3-án kötöttek házasságot, két fiuk született (György és János, mindketten építészmérnökök lettek). Ebben az időben készült munkái között szerepelt a margitszigeti Hajós Alfréd Uszoda csuklós vasbetonívei vagy a bánhidai centrálé (erőműi tó) turbina alapozása. A margitszigeti volt Magyarország első és Európa akkor legnagyobb fedett uszodája, amelyben a medence fedését öt darab, 31 méter fesztávú vasbetontartó biztosítja, a belmagasság 14 méter. "Rendkívül impozáns és lenyűgöző hatást gyakorol a szemlélőre a hatalmas vasbetonívekkel áthidalt nagy csarnok, ezek az ívek minden közbenső támasz nélkül ívelik át a széles tért" - mondta róla az épület tervezője, Hajós Alfréd, szintén a Műegyetemen végzett építészmérnök.
1930-ban saját mérnökirodát alapított, amelyet férjével közösen 1948-ig tartottak fenn, ezalatt jelentős úszó vasbetonlemezes és toronyalapozásokat, valamint a szokásosnál magasabb acélvázszerkezeteket alkotott, statikusként a korszak számos kitűnő építészével együttműködve. Eredeti szerkezeti megoldásokat tartalmazó tervei közé tartozik többek között a Budapest első acélszerkezetű magasházaként épült Fiumei úti baleseti kórház, a Kútvölgyi úti kórház és több modern villa szerkezeti terve. Részt vett a CIAM (Congres Internationaux d'Architecture Moderne) magyar csoportjának munkájában, csaknem minden tagjának statikusa volt, Molnár Farkas és Fischer József épületeit ő konstruálta.
A második világháború alatt sokaknak segítettek szociáldemokrata politikusként is tevékenykedő férjével. A háború után a főváros bombasérült épületeinek felülvizsgálatát végezte (több mint 100 bérházat járt végig), valamint ő irányította a Nemzeti Színház (volt Népszínház) megroppant tetőzetének megerősítő munkáit is. Munkája elismeréseként emlékplakettel jutalmazták meg. 1949-től a Kohó-és Gépipari Minisztérium Tervező Irodájának (KGMTI) munkatársa, majd statikus főmérnöke volt. Ekkor tervezte többek között a MÁVAG kovácsoló műhelyét (a folyamatos működést gyárbezárás nélkül lehetővé téve különleges alapozást tervezett az üzemben lévő elavult faszerkezetes csarnok köré és fölé, azután kerülhetett sor a régi részek elbontására). Több kisebb szakcikket írt, a legjelentősebb A párizsi technikai kongresszus tanulságai (Tér és Forma, 1947).
Pécsi Eszter 1957-ben Bécsbe távozott. Itt a Krapfenbauer építészirodában dolgozva ő készítette a statikai terveket az első belvárosi többemeletes parkolóházhoz a bécsi Opera mellett. 1958-ban a 10 éve már ott élő egyik fiát követve New Yorkba költözött, ahol közel 60 évesen karrierje töretlenül ívelt. Előbb a Farkas&Barron mérnökirodában volt statikus, majd Breuer Marcellel, a világhírű magyar építész-formatervezővel, a Bauhaus mesterével is dolgozott. Később a SOM (Skidmore, Owings and Merrill), az egyik legrangosabb amerikai építészeti iroda munkatársa lett, többek között ő készítette a város akkor legmagasabb vasbetonvázas építményének, a Hotel Americana-nak, valamint a Columbia Egyetem két toronyházának statikai terveit. 1965-ben elnyerte "Az év legjobb statikusa" címet azért a különleges alapozási módszerért, amelyet a Hudson folyó partján épülő toronyházak építéséhez fejlesztett ki.
Férje, aki 1956-ban Nagy Imre egyik minisztere volt, 1958-ban politikai okokból állását vesztette, 1964-ben követte őt az Amerika Egyesült Államokba. Ő ápolta, amikor Pécsi Eszter 1970-ben súlyos agyvérzés miatt megbénult. 1975. május 4-én New Yorkban hunyt el, hamvait hazahozták és a Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra. Kecskeméti szülőházán 2000-ben, budapesti Szent István parki házuk falán pedig 2001-ben helyeztek el emléktáblát.. A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen termet neveztek el róla, az első nő számára kiadott mérnöki oklevél 100. évfordulóján.
A fotók forrása: Szabóné Fischer Zsuzsanna szintén építész, statikus szakmérnök unokájuk, hagyatékuk gondozója, aki a dokumentumok nagy részét az Építészeti Múzeum és Műemlékvédelmi Dokumentációs Központban helyezte el.
