Hírfolyam
Imbolygó betonmalmok és improvizálva komponáló AI – különleges tárlat a BME-n
2024. 06. 04.![plakát](/sites/default/files/styles/news_thumbnail_big/public/2024-06/Gray-and-Gold-Luxury-Real-Estate-Facebook-Event-Cover-1-732x380.png?itok=xRKwhgU0)
Dragomán György nyitja meg a tudomány és művészet partnerségéből született művek kiállítását. Új helyszínen - Q aula
Június 8-án, szombaton 17 órakor a Q épületének aulájában (1117 Budapest, Magyar tudósok körútja 2., https://maps.app.goo.gl/88ShZondHbncDsA28) megnyílik a BME Művészeti Rezidenciaprogramja 2023-24-es évadjának utolsó kiállítása. (A rendezvényről Facebook-eseményben lehet további információkat olvasni.)
A két éve működő kezdeményezés a Magyar Nemzeti Bank és a PADME Alapítvány támogatásával, a Pro Progressio Alapítvány közreműködésével valósult meg. A Magyarországon egyedülálló program a művészeti és a tudományos gondolkodás között teremt párbeszédet azzal, hogy az egyetem különböző tanszékeire, kutatócsoportjaiba, laborjaiba hív meg művészeket, akik az ösztöndíjas időszak alatt az egyetemen szerzett tapasztalataikra reflektáló művet hoznak létre.
![Rezidencia](/sites/default/files/styles/szeles_1024/public/images/2024-06/szigetvari_andrea-732x380-2.jpg?itok=PAl7NAHm)
Hasonló kezdeményezések léteznek a legkiválóbb nyugati egyetemeken és kutatóintézetekben, a CERN-től az MIT-n és a Sorbonne-on át egészen a Schmidt Óceánkutató Intézetig, amely egy kutatóhajóra szervezi rezidenciaprogramját. Csak a New York Timesban több mint egytucat cikk jelent meg a hasonló programokról az elmúlt évtizedben. A programok célja, hogy a résztvevő művészek a természettudományos kutatás, a technológiai fejlődés intellektuális, társadalmi, etikai kérdéseit állítsák a középpontba, ily módon inspirálva a társadalmi diskurzust ezekről a kérdésekről.
A Műegyetemen az első évadban két képzőművész, Boruzs Ádám és Kocsi Olga kapott tíz hónapos ösztöndíjat. Másodszorra egy, a METU-n divattervezést tanuló diák, Vranek Hedvig, valamint egy külföldi képzőművész, Javier Aparicio Frago töltött rövidebb időt a BME-n, ketten pedig hosszabb ideig dolgoztak együtt kutatókkal. A záró kiállítás az utóbbi két művész, Hajas Katinka szobrász és Szigetvári Andrea zeneszerző munkáját mutatja be.
![Hajas Katinka](/sites/default/files/styles/szeles_1024/public/images/2024-06/Hajas-Katinka-portre-732x380.jpg?itok=AuTz-7NB)
Hajas Katinka az Anyagtan, anyagszerkezet témán dolgozott, mentora Halász György volt. Műve: Szorongásmalmok – kinetikus installáció (vaslap, 3D-nyomtatott beton, alumínium, elektronika, videó). Szigetvári Andrea a Mesterséges intelligencia, zene és szerzői jog témához kapcsolódott, dr. Grad-Gyenge Anikóval és Forstner Bertalannal konzultált. Műve: Korpusz-kísérletek – mesterséges intelligenciával támogatott interaktív mű szaxofonokra, betonszobrok által megszólaltatott fémlemezekre, közösségi hangkorpuszokra és elektronikára (közreműködik Seleljo Erzsébet szaxofonművész).
Hajas Katinka a Magyar Képzőművészeti Egyetemen végzett szobrász szakon 2012-ben. Háromszor nyerte el a Derkovits-ösztöndíjat, rezidenciaprogramon vett részt Észtországban és Németországban. A Szorongásmalmok gazdag lélektani asszociációkat keltő installáció. Súlyos, imbolygó malmai a BME Építőanyagok és Magasépítés Tanszékének 3D-betonnyomtató eszközével készültek. Ez a technológia a szobrász számára is a kísérletezés lehetőségét, amellett a hagyományos eljárásokhoz képest jóval gyorsabb és kevésbé eszközigényes tárgyalkotást jelenett. Hajas olyan anyagkeveréket akart használni, amely a lehető legközelebb van az építési betonokhoz, mert ezt érezte a legadekvátabbnak ahhoz az érzéskomplexumhoz, amit jobb híján szorongásnak szoktunk nevezni.
Az Szorongásmalmok koncepciója azt használja ki, hogy az anyagokhoz egyszerre praktikus, taktilis és metaforikus viszonyunk van: sűrűségük, színük, felületük egyfelől megtapasztalható élmény, kiaknázható lehetőség, másfelől jelentések sora társul hozzájuk. „Bizonyos érzéskörök jelenléte különböző intenzitással szinte állandó a hétköznapjaimban. Ezek az érzések változatlan éghajlatként dolgoznak a háttérben. Legnagyobb részük egyfajta szorongás, de a bűntudat és a szégyen is gyakran előtérbe kerül. Ezek az érzéskörök nehezen detektálhatóak voltak számomra állandó jelenlétük miatt. Az érzéskörök nehézsége, nyomasztása és a hozzájuk tartozó belső zaj egy mozgó betoninstalláció képében fogalmazódott meg bennem” - mondta Hajas Katinka.
Szigetvári Andrea zeneszerző a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen szerzett DLA fokozatot, a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagja. Elektronikus, elektroakusztikus és számítógépes zenével foglalkozik, kutatóként és zeneszerzőként is az foglalkoztatja, hogy hogyan lehet kitágítani a zenei alkotó- és előadóművészet lehetőségeit a technológia használatával. Elnyerte a Bourges-i Elektroakusztikus Zenei Verseny hangzásművészet kategóriájának fődíját a Mandala című művéért, továbbá a multimédia kategória fődíját A kagyló és a lelkész című rövidfilm hangdizájnjáért.
A műhöz vezető kérdésfeltevések közül a két legfontosabb: hogyan lehet a hangszínt leírni, kategorizálni, és mit jelent a szerzőség a mesterséges intelligenciát használó alkotás korában. Az MI-re bízott alkotásnak az a formája, amivel a hétköznapokban találkozunk, például amikor a ChatGPT-t használjuk szövegírásra, felfoghatatlan méretű adatbázisokból merít. Alkalmazható azonban kisebb, a művész által összeállított adatbázisokra – korpuszokra – is hasonló programnyelv. Szigetvári műve a mesterséges intelligencia segítségével, a hangszínek alapján kategorizálja a kollektív gyűjtéssel összeállított hangadatbázis elemeit. A Korpusz-kísérletek tiltakozik az ellen a zeneipari gyakorlat ellen, amely a mesterséges intelligenciát a szerzőket kitörlő, kizsákmányoló módon használja profitszerzésre.
A koncerten ún. komprovizációt – a kompozíció és improvizáció keveréket – hallhatunk: a számítógépen lévő korpuszból előre megadott instrukciók szerint állít össze zeneművet a mesterséges intelligencia, az élőben játszott szaxofonzenére és Hajas Katinka mozgó betonszobrainak hangjára reagálva.
A koncerttel egybekötött megnyitó előtt, 14.15-től a Q épület A323-as termében workshopot tartanak. A Rezidenciaprogram nemcsak a BME kutatói és az intézményen kívülről érkező művészek együttműködésére adott lehetőséget, hanem segített feltárni az intézményen belül már működő kollaborációkat is. A workshop ezekre a kapcsolatokra irányítja a reflektorfényt. |
A Művészeti Rezidenciaprogramot eddig a Magyar Nemzeti Bank, a PADME Alapítvány és a Pro Progressio Alapítvány támogatta. A BME most új támogatót keres a folytatáshoz.
A megnyitón köszöntőt mond Czigány Tibor, a BME rektora és Gács Anna, a program vezetője. A nyitóbeszédet Dragomán György író mondja.
GP