A pletyka egy kicsit másképpen, mint ahogyan gondolunk rá

Számadó Szabolccsal a Műegyetem kutatójával beszélgettünk az őszinte pletyka társadalmi hasznosságáról.

A hétköznapi életben keveseknek jut eszébe a pletyka társadalmi hasznossága, főleg, ha valaki már szenvedő alanya volt egy negatív pletykának. Tudományosan hogyan lehet meghatározni a pletykát?

A pletyka olyasvalami, amit olyan gyakran, olyan természetesen csinálunk, hogy nem is gondolunk rá, mint valami különlegesre. A pletyka egy jelen nem lévő harmadik személyről adott információ, amely implicit vagy explicit módon morális döntést sugall. Az emberek beszélgetéseinek hozzávetőleg kétharmada közösségi témákról szól, amelyek nagy része pletyka – információmegosztás egy távollevő, harmadik személyről – formájában zajlik. Az őszinte pletyka fontos szerepet tölt be a reputációs rendszerben, hiszen segíti az emberek közötti kooperációt. Óriási hatással lehet az emberek életére, mind az emberek hírnevének erősítésével, mind pedig lerombolásával. Annak ellenére, hogy mindenütt jelen van, a pletyka viszonylag kevés figyelmet kapott a tudósok részéről.  A kutatásunkat egy interdiszciplináris találkozó ihlette „Az együttműködés nyelve: hírnév és őszinte jelzés” címmel, amelyet a hollandiai Leidenben, a Lorentz központban tartottak 2019-ben. A korábbi pletyka modellek abból a kevéssé életszerű feltételezésből indultak ki, hogy a pletyka mindig őszinte.

Ez tényleg a valóságtól elég távol álló elképzelés. Mi volt az önök feltételezése?

Megengedtük, hogy a pletyka akár őszintétlen is lehet. Egy korábbi cikkünkben kimutattuk, hogy ebben az esetben, ahogy vártuk, ezek a reputációs rendszerek összeomlottak. Ha a pletyka nem őszinte, akkor nem tudom pontosan megmondani kinek jó, kinek rossz a reputációja, azaz nem segíti a reputációs rendszerekre épülő kooperációt. Azaz a korábbi modellekből hiányzott valami, hiszen tudjuk, hogy a pletyka nem mindig őszinte, viszont ez nem vezet az emberi reputációs rendszerek összeomlásához. A modellt, ami ezt az űrt kitölti a Leideni találkozó ihlette. Az ötletből egy tanulmány lett, amely 2021. novemberében jelent meg a rangos Philosophical Transactions of the Royal Society B: Biological Sciences című folyóiratban. Ez a cikk kapta egy számunkra ismeretlentől az Ig. Nobel díj jelölést.

Mire jutottak a tanulmányukban, mikor őszinte és mikor nem egy pletyka? Mikor segíti a kooperációt, és mikor gátolja azt?

Röviden, a pletykahármasban részt vevő egyének – a pletyka küldője, a pletyka címzettje és a pletyka célpontja – kölcsönös függősége befolyásolja a pletyka őszinte vagy tisztességtelen mértékét.

A pletyka akkor lesz őszinte, hogyha a pletyka hatása megegyezik azzal, hogy én milyen viszonyban vagyok azzal a 2 emberrel, akik benne vannak az interakcióban. Ha mindkettővel pozitív viszonyban vagyok, és mindkettőjükre pozitív hatást gyakorol a pletyka, akkor jó őszinte leszek. Ha mindkettővel pozitív a viszonyom, de a hatás mindkettőjükre negatív, akkor nem leszek őszinte.

Az Ig.Nobel díjazottjainak egyik feladata 7 szóban összefoglalni a tanulmányuk lényegét, vagy maximum 24 másodpercben, ez sikerült önöknek a díjátadón?

A pletyka akkor lesz őszinte amikor a pletykálónak érdekében áll. Ez ugyan több mint 7 szó, de az időkorlátba belefér.

A Nobel díj paródiájának indult ez a mára már egyre komolyabban vett díj, itt is nagy felhajtás övezi a díjátadást?

A világjárvány kitöréséig a Harvardon volt a díjak átadása, az elmúlt 2 évben már online tartják.

Önök Béke Ig. Nobelt kaptak, miért ebben a kategóriában díjazták a kutatásukat?

Egy rövid utalásból kiindulva azt hiszem azért, mert a pletyka növeli a kooperativitást ez pedig a békéhez vezet. És ebből a szempontból fontos a mi algoritmusunk, hogy meg tudjuk ítélni mikor lesz őszinte egy pletyka és mikor nem.

Ön a BME tudományos főmunkatársa, biológus, hogyan kerültbe egy pletykával foglalkozó nemzetközi csapatba?

Biológus vagyok, a fő kutatási területem az állatok őszintesége, melyet matematikai modellekkel, a játékelméletet felhasználva tanulmányoztam, tanulmányozok. Ez a modellezés hozott össze a többiekkel.  Az állatkutatásból tudjuk, hogy az állatvilágban használt különféle jelek is lehetnek megtévesztőek. Például, ezek a jelek növelhetik az egyed vagy az utódok túlélési esélyét a ragadozók félrevezetése által.

A jelek őszintesége az állatoknál is az önérdek függvénye?

Igen, a ragadozók mintázatának másolására, vagy egy mérgező faj mintázatának másolása segíti az egyedet a túlélésben, ezáltal génjeinek a túlélését is segíti.

Ig. Nobel díjasként hogyan tervezi a folytatást, lesznek például kísérletek a modell működésének bizonyítására?

Jó lenne kísérletekkel is bizonyítani a modell helyességét. Tervezzük, de még nem jutottunk el odáig. A folytatás természetesen lesz, mert ez egy hosszútávú nemzetközi projekt. A mostani szándékosan egy nagyon egyszerű modell, amit többféleképpen lehet kibővíteni több dolgot lehet majd vizsgálni.

Kicsit elkanyarodva a pletykától, ön szerint a modelljük mennyire alkalmazható a közösségi médiára?

Intuitíven azt mondom ott is használható. Ezeken a platformokon is akkor lesznek őszinték az emberek, amikor érdekükben áll. A közösségi médiafelületeken ma 1 milliárd olyan ember van jelen, akik túlnyomó többsége semmiféle interakcióban nem vesznek részt közösen. A hétköznapokban nincs közöttük kölcsönös függőség, egymásra utaltság, ez pedig nem kedvez az őszinteségnek. Az őszinteséget pedig külső moderálással biztosan nem lehet megoldani.

Mit gondol 10 év múlva csatlakozni fog Andre Geimhez és az Ig. Nobel mellé begyűjt egy Nobel díjat is?

Tíz év múlva biztos nem.

Rektori Kabinet Kommunikációs Csoport-KJ

Fotó: Geberle B.