Ugrás a tartalomra

Hírfolyam

„A folyamatos önképzés lehetőségét biztosította a BME”

2018. 07. 06.

A Műegyetem legrangosabb elismerésében részesült több mint 40 esztendőn át végzett munkájáért a Közlekedésmérnöki és Járműmérnöki Kar oktatója.

„Nagy megtiszteltetés számomra ez a kitüntetés, hiszen mindig az egyetemért éltem, az intézmény érdekeit néztem; ez belülről fakad. Megható volt átvenni a díjat, mert egyáltalán nem számítottam rá” – vallotta a József Nádor emlékérem átvétele után Takács János, a BME Közlekedésmérnöki és Járműmérnöki Kar (KJK) Gépjárműtechnológiai Tanszék professzor emeritusa, aki az elmúlt évtizedek során kimagasló oktató-nevelő és tudományos tevékenységével, valamint az utánpótlás nevelésben nyújtott teljesítményével segítette a mindennapi életet a KJK-n. Az oktatási-tudományos egységek vezetésében betöltött szerepeivel, az oktatói és tudományos profilú bizottságokban, illetve a tudományos szervező és közéleti tevékenységben való részvételével jelentős mértékben hozzájárult az egyetem jó hírének növeléséhez – olvasható a laudációban. A szakember úgy fogalmazott: „mikor ide jártam, nem gondoltam, hogy egyszer én is tanár leszek. Oktatóvá válva azt vallottam, hogy az elsajátított ismereteket meg kell osztani. Ugyanakkor én is sokat tanulok a kollégáktól és a hallgatóktól, talán ezért szeretem úgy a csoportmunkát, mert az is tudást generál”.

A József Nádor emlékérmet minden évben a BME Szenátusa ítéli oda. A testület azokat a személyeket díjazza, akiket kimagasló oktató-nevelő és tudományos munkájuk, az intézmény jó hírének növelése érdekében kifejtett tevékenységük erre érdemessé tesz. Ezen túl az igazgatásban, a gazdálkodásban, az üzemeltetésben vagy más egyetemi munkaterületen nyújtott kiváló teljesítményükkel elősegítették a BME fejlődését.

2018-ban négyen vehették át a kitüntetést Józsa János rektortól:

Ábrahám György, a GPK Mechatronika, Optika és Gépészeti Informatika Tanszék professzor emeritusa (Czigány Tibor, a Gépészmérnöki Kar dékánja előterjesztésére)

Jobbágy Ákos, a VIK Méréstechnika és Információs Rendszerek Tanszék egyetemi tanára (Jakab László, a Villamosmérnöki és Informatikai Kar dékánja előterjesztésére)

Takács János, a KJK Gépjárműtechnológia Tanszék egyetemi tanára (Varga István, a Közlekedési és Járműmérnöki Kar dékánja előterjesztésére)

Liszkay Béla, a BME OMIKK leköszönő főigazgatója (Józsa János rektor előterjesztésére)

(A díjazottakkal készült valamennyi interjú hamarosan olvasható lesz a bme.hu-n – a szerk.)

Takács János 1972-ben végzett a Műegyetem Gépészmérnöki Karán okleveles gépészmérnökként, majd 1974-től az intézmény oktatója, egyetemi tanára lett, később pedig a műszaki tudományok kandidátusa, habilitált doktor, majd 1990-2012 között a BME Járműgyártás és -javítás Tanszék vezetője, idén júniustól professzor emeritus. A tanszéken a lézersugaras technológiák (vágás, felületkezelés, jelölés, hegesztés, forrasztás, gyorsprototípus-gyártás) bevezetését több mint húsz éve kezdte meg, számos hazai és nemzetközi szinten is sikeresen zárult alapkutatási és innovációs projekt témavezetője volt, több K+F program megvalósítása fűződik a nevéhez, miközben szakterületén tudományos iskolát teremtett. 11 doktorandusz végzett az irányítása alatt, elsősorban a nagy energiasűrűségű megmunkálások témakörben.

„Amikor a KJK-ra kerültem a járműgyártási területeken kívül a karbantartás és javítástechnológiák is előtérbe kerültek a tanári munkámban, majd a további fejlődéssel a nagy energiasűrűségű megmunkálások is. A néhai Bakondi Károly, a Járműgyártás és -javítás Tanszék akkori tanszékvezetője szorgalmazta, hogy ezeket a témákat hozzuk be az oktatásba, így a ’80-as évek második felétől kezdtünk el lézeres technológiával és plazmaszórással komolyan foglalkozni. A ’90-es évektől kezdődően a tanszéken már működött teljesítménylézer, ezért már valódi megmunkálásokat végezhettünk (vágás, hegesztés, forrasztás, hőkezelés) és beindítottuk a Teljesítménylézerek lézertechnológiák tantárgy oktatását, ami azóta is elérhető a karon. Mérföldkő volt, amikor nagyméretű acélszerkezeteket lézersugár által hőkezelt jelekkel tudtunk ellátni, amelyek távolság-, és a szerkezetben lévő hosszváltozásából származtathatók voltak a belső feszültségek. Ilyen jelöléseket tettünk például a vasúti sínekbe. Az elképzelés szerint a gördülő vonatról megállapítható, hogy télen és nyáron milyen, az üzemi terhelések által keltett feszültségek fellelhetők a vágányokban. Ez végül szabadalom lett” – emlékezett vissza pályája fontos állomásaira a kutató.

Nagy technológiai váltást jelentett a gyorsprototípus-gyártás, aztán pedig a „rapid prototyping” is, ami nem egy hagyományos eljárás, tehát nem az történik, hogy egy tömbanyagból forgácsolnak ki egy hasznos tárgyat, hanem rétegről rétegre építik fel azt porból – ismertette Takács János, aki elmondta még: tavaly kezdek el egy ehhez kapcsolódó jelentős projektet páratlan ipari és műegyetemi összefogás eredményeként: a kutatásban a BME két kara hat tanszéke és  a VARINEX vesz részt. „A cél, hogy új generációs orvosi implantátumokat testreszabottan gyárthassunk, amelyek az emberi szervezetbe beépíthetők, egyediek, engedélykötelesek, és amelyek javítják az életminőséget „A segédeszközök kialakításánál mindinkább arra törekszünk, hogy igazodjanak az emberi csonthoz hasonló merevséghez, tömeghez és pórusossághoz, így a szövetek benövését is biztosítani tudják” – hangsúlyozta a tudományos program egyik koordinátora. (A projektről korábban a bme.hu is beszámolt – szerk.)

„Ez egy hatalmas áttörést hozó munka, amelynek immáron nyugdíjasként, de mindenképpen szeretném látni az eredményét. A feladatokba a hallgatókat is bevontuk, mert elvárás, hogy ebből TDK dolgozatok, diplomamunkák és publikációk szülessenek” – hangsúlyozta a díjazott, hozzátéve, hogy „mindig akkor voltunk egy projektben igazán hatékonyak, ha a csapatban helyet kaptak fiatalok, TDK-zók, diplomatervezők, doktoranduszok, akikből később tanársegédek lettek. A tudományos kutatásban az embert a kíváncsiság hajtja, megérteni a világból valamit, amit eddig nem tudott. Ha ebből létrejön egy termék, ami hasznos, az csodálatos dolog, és ezt a diákoknak is mielőbb át kell élniük”.

Takács János életpályája:

1967-1972 okleveles gépészmérnök, BME Gépészmérnöki Kar
1972-1973 technológus, Kenderfonó és Szövőipari Vállalat, Szeged
1973-1974 műhelyvezető helyettes, Központi Gépműhely, Hódmezővásárhelyi Állattenyésztési Főiskolai Tangazdaság, Hódmezővásárhely
1974-1979 tanársegéd, 1983 adjunktus, BME Gépészmérnöki Kar Gépgyártás-technológia Tanszék
1979-1982 aspiráns, Szerszámgépipari Egyetem (Moszkva); műszaki tudomány kandidátusa
1983-2018 adjunktus, BME KSK Gépipari Technológia Tanszék, 1987 docens, 1997 egyetemi tanár
1990-2012 tanszékvezető, BME Közlekedés-mérnöki Kar Járműgyártás és –javítás Tanszék
1996 habilitált doktor, BME Közlekedésmérnöki Kar
2018 professzor emeritus, BME Gépjárműtechnológia Tanszék

1997 - MTA Anyagtudományi és technológiai bizottság tagja, 1991-2001 Nagy energiasűrűségű megmunkálások albizottság titkára; 2002- elnöke;
1997-2000 a Magyar Akkreditációs Bizottság Gépész Szakmai bizottságának tagja
1995 a Magyar Mérnök Akadémia tagja; 1996  főtitkára
2004 Euro-CASE Board member
1974 a Gépipari Tudományos Egyesült (GTE) tagja; 1989 - országos elnökség tagja, 1996- 1998 a GTE elnöke, 2000 - ben  újraválasztott elnöke
1997 a Mérnöki Kamara tagja
1992-2012 a Periodika Polytechnika Szerkesztőbizottság (Közlekedésmérnöki) tagja
1990 az Advanced Manufacturing and Repair Technologies in Vehicle Industry konferenciák tudományos bizottság tagja, 1992, 1995, 1999, 2004, 2009 a szervezőbizottság elnöke
1998 a Gépgyártástechnológia c. szakmai folyóirat szerkesztőbizottságának tagja
1998-2015 a Nemzeti Akkreditációs Testület (NAT) Fellebbviteli Bizottságának elnöke
2012-NKFIH OTKA- GÉK Zsűri tagja
2013-MTA Bolyai János Kutatási Ösztöndíj Kuratórium tagja

Szakterülete:

Járműgyártás- és javítás, szerkezeti anyagok és megmunkálások, gépgyártás és -javítás, gyártásautomatizálás, teljesítménylézerek, lézertechnológiák; gyorsprototípus gyártás; technológiai diagnosztika; járműgyártási technológiák kutatás-fejlesztése. Nagy energiasűrűségű megmunkálások fejlesztése terén több sugárkicsatolású lézeres oktató-kutató centrum kialakítása.

Elismerései:

1978 és 1986 Rektori Dicséret BME
1994 TDK munkáért elismerés
1989 GTE munkájáért Egyesületi Érem
1993 Pattantyús-Ábrahám Géza-díj
2000 GTE Aranyérem
1998 IKIM Eötvös-díj; MTESZ jubileumi érem,
2004 GTE Irodalmi Díj
2011 Magyar Mérnöki Kamara Gépészeti Tagozat Botka Imre-díj
2014 A Magyar Érdemrend Lovagkeresztje
2018 József Nádor Emlékérem, BME

Takács János kiemelte, hogy az Műgyetemen eltöltött több mint 40 év alatt az informatika, valamint a technológia fejlődése az oktatásban is nagy változásokat hozott. A 21. század új, digitális eszközeivel hatalmas lehetőségek nyíltak meg. Az interneten könnyű hozzájutni az információhoz, de nehéz kiszűrni, hogy mire van valóban szükség és mi a hiteles. Úgy vélte, a tanárok fő feladata ma már nem a lexikális tudás átadása: „az új feladatokhoz, más típusú és felkészültségű emberekre van szükség, az oktatás is új struktúrát kíván. A naprakész tudás mellett fontos, hogy a hallgatók elsajátítsák az alapismereteket: „hiába tud egy tanítványom nagyon jó programot írni, és készíteni szakdolgozatot méréstechnikából, ha fogalma sincs, hogyan működik, szedi össze és tárolja az adatokat, számítja ki az eredményeket a mérőgép, ezek nélkül a későbbiekben a tudás nehezebben konvertálható. A mérőeszköz kezelése gép- és programnyelvfüggő, de van egy alap, ami általánosítható. Az egyetem és az oktató dolga az, hogy ezt a ’megértést’ megtanítsa, a szakmai kiegészítést már el lehet sajátítani üzemi körülmények között is” – fogalmazott a professzor emeritus.

Az oktató-kutató a gyakorlati tudás fontosságát is hangsúlyozta. Úgy tapasztalta: azok a hallgatói lettek sikeresek, „akik megtanulták menedzselni a projekteket és megértették, miképpen lehet nagyobb elégedettséget elérni a cégeknél”. A diákoknak ezért megtanítjuk a módszeres, rendszerszemléletű gondolkodást, hogy képesek legyenek felismerni a problémát, és meglátni az összefüggéseket, hiszen nem tudjuk, hogy 10 év múlva milyen kérdésekre kell válaszokat adnunk” – összegezte Takács János.

PI - GI

Fotó: Philip János