„Újra és újra átélhetjük a tanulás örömét”

Széchenyi-díjat kapott Ádám József akadémikus, a BME ÉMK Általános és Felsőgeodézia Tanszék egyetemi tanára.

„Egy kis alföldi faluban, Kocséron voltam általános iskolás, ott a templomtorony ún. negyedrendű háromszögelési pont volt akkoriban: ott láttam először földmérőket teodolittal dolgozni és ez nagyon megragadott” – emlékezett Ádám József akadémikus, a BME Építőmérnöki Kar Általános és Felsőgeodézia Tanszék egyetemi tanára és korábbi vezetője, aki a közelmúltban vette át a Széchenyi-díjat Áder János köztársasági elnöktől. A tanár úr már gyerekként is nagyon szerette a matematikát és a fizikát, amelyeket a Nagykőrösi Arany János Gimnáziumban tagozatos osztályban tanult. Sokat olvasott a hatvanas években újszerű, távlatokkal kecsegtető mesterséges holdakról is.

„Megtetszett a geodézia, a földmérés, és miután ehhez sok matek és fizika kellett, és azt már megszerettem, így eleve az Építőmérnöki Kar földmérőmérnöki (geodézia) szakára jelentkeztem 1968-ban. Maximális pontszámmal vettek fel. Akkoriban Ferencz Csaba vezetésével egy űrkutató csoport működött az egyetemen: már első évesen jelentkeztem közéjük.”

Az ambiciózus diák az egyetem öt éve alatt folyamatosan TDK-zott, főleg az ún. Doppler-elven alapuló műholdas geodézia alkalmazásának témájában. Állomáskoordináták meghatározására programokat írt, amit megkönnyített, hogy idővel az Építőmérnöki Karra is került egy ODRA 1204-es számítógép. „Akik ma kutatók, mindannyian TDK-ztak hallgatóként” – támasztotta alá Ádám József a diákkörök létjogosultságát: oktatóként később ő is számos alkalommal volt konzulense tanítványainak. „Ma már sajnos kevesebb időm jut erre” – tette hozzá a tanár úr, aki szerint a tanszék ma is kiváló szakmai távlatokat nyújt, de több diákra és fiatal oktatóra lenne szükség.

A Széchenyi-díjas kutató pályafutását a Földmérési és Távérzékelési Intézet Kozmikus Geodéziai Obszervatóriumában (FÖMI KGO) kezdte és a tudományos fokozatait is elsősorban itt végzett tevékenységével érdemelte ki. „Mindig nagy figyelemmel kísérték a hallgatók, amikor meghívott előadóként beszélhettem arról, amivel éppen a gyakorlatban foglalkoztam, és ez ma sincs másképp. Az oktatás és a kutatás szimbiózisában hiszek, bár a kutatási eredmények oktatásba illesztése gyakran igazi kihívás a mi szakmánkban is. Változtatnunk kell a tantervet, mert újabb és újabb területek jelennek meg, miközben az alapokat is megőrizzük. A szakterületem régóta folyamatosan fejlődik: elődeim, például Homoródi Lajos akadémikus vagy Bíró Péter professzor már évtizedekkel ezelőtt tanulmányokat írtak a tantervmódosítás szükségességéről. Ez ma sem változott. Öt-hat évente kell ’finomhangolni’ az oktatást, ami egyúttal szép munka is: a szakmánkban újra és újra átélhetjük a tanulás örömét. ”

Ádám József úgy véli, hogy egyetemi tudományszervezői tevékenységének legnagyobb szakmai sikereit tanszékvezetőként aratta. Nehéz időszakban lett tanszékvezető: tanszéki összevonást, költözést, felújítást kellett irányítania. Ám úgy tartja, mindezek természetes módon járnak feszültségekkel és súrlódásokkal. „Úgy gondolom, sikerült elérni, hogy összetartó kollektíva, jó hangulatú munkahely jöjjön létre” – tette hozzá. „Egy fiatal oktatói gárda született a tanszéken, és talán ez a legnagyobb eredmény. Számos egykori tanítványomból lett kiváló szakember. Örülök annak is, hogy utódom, Rózsa Szabolcs rátermetten végzi a munkáját. Nagy elismerésnek számít, hogy a tanszék a Karon általában az első három hely egyikén végez az oktatók hallgatói véleményezésekor.” A korábbi tanszékvezető számára is fontos, hogy a hallgatók szabadon jöhessenek a tanszékre, és ne zárt ajtókat találjanak. A jó hangulat és a bizalom záloga az immár hagyománnyá nemesedett nyári mérőgyakorlat. „Az elsőéves hallgatók itt nyerhetnek először bepillantást a szakma egészébe” – hangsúlyozta a tanár úr.

Ádám József tudományos kutatásai egy részében az ún. földi VLBI-technológia kiterjesztéseként megvalósult űr-VLBI mérési technika geodéziai és geodinamikai alkalmazási lehetőségeivel foglalkozott. A földi VLBI-technika napjainkra a globális helymeghatározó rendszerek működésének alapját képezi.

„Mára mindennapi életünk részévé váltak olyan eszközök, mint a mobiltelefon vagy a GPS. Ám e technika olyan különleges esetekben is bizonyította létjogosultságát, mint amikor például egy sérültet földrengés után a mobiltelefonja koordinátáira támaszkodva mentettek ki a romok alól”– ecsetelte a tanár úr, aki ma már főként a tudományszervezői területen aktív. Az MTA szakmai bizottságai sok feladatot nyújtanak, de tanszéki kollégáival együtt szerkeszti a Nemzetközi Geodéziai Szövetség (IAG) Kommunikációs és Kapcsolati csoportjának hírlevelét is, valamint kutatja az IAG szakmatörténeti vonatkozásait. E mellett a tantárgyfejlesztés, könyv és jegyzetírás is sok időt vesz igénybe. „A tan- és szakkönyveim – mint például a Felsőgeodézia elmélete és gyakorlata, vagy a Műholdas helymeghatározás – az elmúlt egy-két évtizedben jelentek meg társszerzőkkel, amelyeket szintén fontos eredménynek tartok, különösen azt is, hogy megszereztek hozzá az anyagi fedezetet és a kiadót. E művekben egyes részfejezeteket magam írtam, készítettem. A sok szervezőmunka mellett sem mondtam le arról, hogy a műholdas VLBI-kutatások nemzetközi helyzetét áttekintsem” – hangsúlyozta Ádám József. „Szívesen együtt dolgoznék akár TDK-s vagy diplomázó hallgatókkal együttműködve: az ilyen tevékenység szépsége, hogy a diákokkal való foglalkozás kicsit kortalanná is teszi az embert. Jelenleg az egyetemi tantárgyaim előadásaihoz kapcsolódó ismeretanyag bővítésén dolgozom, amelynek során igyekszem a hazai és a nemzetközi szintű új szakmai-tudományos eredményeket egyrészt a tananyagba beépíteni, másrészt szakmai előadások és tanulmányok formájában közzétenni a hazai szakemberek számára.”

HA - TJ

Fotó: Takács Ildikó

Kiemelt kép forrása: mta.hu