Sok helyen elnagyolt A brutalista, de legalább beszélünk az építészetről

A tavaszi félév első Szinapszis műhelyének témája A brutalista (The Brutalist) című film volt. A Középülettervezési Tanszék demonstrátorai, Hornyik Anna és Jánossy Krisztina moderátorok, valamint Koller Réka Júlia és Tóth Zsuzsanna harmadéves építészhallgatók Sógor Ákos építészt, Kovács Dániel művészettörténészt és Borenich Levente építész-újságírót hívták meg beszélgetni a 2024-ben bemutatott, amerikai-brit-magyar koprodukcióban készült filmdráma és a brutalista építészeti stílus kapcsolatáról.

Az Amerikában játszódó film legnagyobb részét Magyarországon forgatták – köztük a BME Központi épületében is –, 

így megjelenik benne számos ikonikus magyar épület. A díszletként használt jellegzetes épületek terei mellett a főszereplő Tóth László főművét, a Van Buren Institute-ot makettként, illetve montázsolt, színtelenített képsorozatként láthatjuk, melynek eredetije a BME ÉPK Exploratív Tanszék vezetője, Vasáros Zsolt által tervezett Rudabányai Rudapithecus Látványtár betonépülete. A sokszor síkszerű képszekvenciákká egyszerűsödött terek ezzel együtt tükrözik a kor stílusát, így nagyjából hiteles háttérként szolgálnak.

A kerekasztal-beszélgetés elején Sógor Ákos vetített képeken mutatta be a filmforgatás során részben kézi technikával, részben mesterséges intelligenciával előállított építészrajzokat, látványterveket, díszletként használt maketteket, és bevezette a hallgatóságot a kézdublőrködés rejtelmeibe.

Rudapithecus Látványtár, az épület közlekedőtere. Állókép a filmből

Borenich Levente, az Építészfórum szerkesztő-újságírója ismertette a brutalista építészeti stílusban tervező egykori építészek szándékát. (A név egyébként nem a "brutális" szóból, hanem a "nyers" jelentésű francia brut kifejezésből ered, a nyersbeton gyakori használata miatt.) Felhívta a figyelmet arra, hogy a tervezők elsődleges célja a társadalom életkörülményeinek javítása volt, ellentétben a fiktív Tóth László többek szerint kissé egoista karakterével.

A három Oscar-díjjal jutalmazott filmben ábrázolt társadalmi működésről is szó esett. A brutalista építészmérnökök valóban sokszor emigrálásra kényszerültek, azonban a filmben ábrázolt, mecénás jellegű megbízással ellentétben

az épületeik jellemzően állami beruházásban valósultak meg, 

az amerikai villanegyedes környezet helyett pedig sokkal inkább sűrű városi szövetbe illeszkedtek.

Kovács Dániel, a Magyar Építészeti Múzeum és Műemlékvédelmi Dokumentációs Központ munkatársa a készülőfélben lévő magyar brutalista épületekről szóló könyvéről, illetve a hozzá kapcsolódó tervezett kiállításról beszélt. A bemutatott fotódokumentáció gyűjtésének célja, hogy a magyarországi épületeket nemzetközileg is érthető fogalmi rendszer szerint csoportosítsa, azaz a 60-as évekbeli, későmodern házakat a brutalizmus stílusjegyei alapján értékelje.

Állókép a filmből

Végezetül az építészet társadalmi megítéléséről, az előítéletekről is szó esett. A film nézettsége egyértelműen hat az építészetről és a brutalista stílusról szóló közbeszédre. A szakmabeliek meglátása szerint a film indukálója lehet a brutalizmus körüli fogalmak tisztázásának és az építészet szélesebb körű, edukatív tárgyalásának - amire remek példa a Szinapszis műhely ezen alkalma is.

Bujdosó Ildikó
tudományos segédmunkatárs
Középülettervezési Tanszék