„A Műegyetem remek campus-hangulata már az első percben megfogott”

A BME TTK hallgatójaként kezdi fizika BSc-s tanulmányait a tokiói olimpia ezüstérmes kajakozója.

„Nagy hajrával végződött az olimpiai döntő: az élen haladó három-négy hajó együtt lökte be magát a célba. Az utolsó pillanatokban láttam, hogy jobb oldalon Kopasz Bálint és a portugál rivális, Pimenta nagyon elmentek: az első két helyen ők már biztos befutóknak tűntek. Minden egyes húzáskor átvillant rajtam: csak negyedik ne legyek! Azt mondják, a negyedik hely a legrosszabb: amikor a versenyző lecsúszik az éremről. Miközben Bálintnak gratuláltam, észrevettem, hogy első két helyen jeleznek minket , ezüstérmes lettem! Alig akartam elhinni. Még az interjúk alatt is fel-felpillantottam az eredményjelzőre, vajon megváltoztatják-e a célfotó alapján a sorrendet” – idézte fel eddigi sportolói pályafutásának egyik legfényesebb pillanatát a tokiói olimpián kajak K1 ezer méteres versenyszámban ezüstérmet nyert Varga Ádám, a BME TTK első éves fizikus BSc-s hallgatója.

Ádám Budapest 13. kerületében él, itt született és járt iskolába. Hároméves kora óta foglalkozik sporttal: ekkor tanult meg úszni. A kezdetben játékos úszógyakorlatokat az általános iskola kezdetétől a rendszeres edzések váltották fel.

„11 éves koromig úsztam, ám nem igazán sikerült megszeretnem ezt a sportágat: a gyakran végzett napi két edzés, a hajnali felkelés és a medence klóros vize nem maradt meg szép emlékként bennem. Ugyanakkor nagyon hasznos volt, mert hiába kezdtem viszonylag későn a kajakot, az állóképességem az úszás révén már megvolt a gyors fejlődéshez. Saját mezőnyömhöz képest eleinte nem voltam ügyes, de a fejlődőképesség nagy motivációt adott” – mesélte az olimpikon.

Varga Ádám édesapja kenus edző, fiát az egyik legkiválóbb sportolóképző műhelybe, a Központi Sport Iskolába (KSI) vitte kajakozni. A siker nem maradt el: hamar kiderült, hogy Ádám nagyon tehetséges ebben a sportágban, a kölyökkorcsoportokban évről évre egyre jobb eredményeket ért el. Az U17-es korcsoportban indult először nemzetközi versenyen, majd a 2016-os év hozta meg számára az áttörést: több kategóriában is ifjúsági világbajnoki aranyérmet szerzett.

A Műegyetemre felvételt nyert versenyző egy évet passzivált az olimpiai felkészülés miatt: a 2020-as sportesemény  azonban elmaradt, ám ugyanebben az évben Ádám megnyerte a magyar bajnokságot.

„Az olimpia előtt még nem volt komoly nemzetközi versenyeredményem a felnőttek között, ám nem is én voltam a legesélytelenebb” – emlékezett a felkészülés hónapjaira a versenyző, hozzátéve, „különös érzés volt egyik pillanatról a másikra olyan ’legyőzhetetlen’ sportolókkal versenyezni, mint a sportág nagy öregje, a portugál Pimenta. Hasonló érzés fogott el a reptéri sajtótájékoztatón: nem messze tőlem állt az a Szilágyi Áron, akinek első olimpiai aranyáért még tizenhárom évesen izgulhattam a tévé előtt”.

Varga Ádám az olimpiát is más világversenyekhez hasonlóan élte meg. „Ugyanazok voltak az ellenfelek és ugyanaz a pálya: nem is baj, hogy nem izgultam túl a megmérettetést. Ám furcsa volt, hogy a verseny után a több száz méteres lelátókon – a járványügyi szabályok miatt – senki sem szurkolt. Eredményhirdetéskor felálltunk a dobogóra, és talán tucatnyi ember örült nekünk. Ha többen lettek volna, talán nagyobb stresszként élem meg a futamokat” – fűzte hozzá a sportoló, aki a szeptemberi időszakot pihenéssel töltötte mert nem indult a világbajnokságon.

Nem megszokott, hogy valaki versenysportolóként természettudományos pályán tanuljon tovább: Ádám a BME Természettudományi Kar (TTK) fizikusképzésére jelentkezett.

„Nem voltam kiemelkedően jó tanuló a középiskolában: főleg abból éltem, amit az órákon megjegyeztem” – mesélte az olimpikon. „A napi két edzés miatt egyébként is kevés időm maradt az otthoni tanulásra. A humán tárgyakhoz pedig sok utána olvasásra, ismétlésre, időigényes munkára lett volna szükségem. A matematikát és a fizikát már általános iskolában megszerettem és jó is voltam belőlük. Szerencsére ezek olyan tárgyak, amelyek tanulásának az az alapja, hogy már az órán is megértsük a magyarázatokat” – mesélte Ádám, hozzátéve, 11. évfolyamosként mélyült el érdeklődése a természettudományok iránt és a fizikával foglalkozó könyvek tanulmányozásába fogott.

„Ezek inkább ’mesekönyvek’ voltak, semmilyen képlet nem szerepelt bennük. Később olyan kötetek is a kezembe kerültek, amelyekben több képlet is volt, de azokat nem értettem. Vágytam rá, hogy világossá váljanak az összefüggések. Szerencsére kiváló matematika és fizika tanárom, Dombovári László, az Ady Endre Gimnázium oktatója sokat segített ebben, hálával gondolok rá” – árulta el természettudományos érdeklődésének kezdeteiről Varga Ádám. Hozzáfűzte, a biztos megélhetés lehetőségét nyújtó mérnöki pálya is vonzza, a jövőben a mérnök-fizikusi továbbtanulást sem zárja ki.

„Azért esett a Műegyetemre a választásom, mert nagyon tetszik a campus-hangulat. Főként az, hogy a különböző képzéseken tanulók közel vannak egymáshoz, gyakran találkoznak, emellett az épített környezet és a kert is magával ragadott.”

Ádám nem az elmúlt hetekben járt először előadásokon, passzív féléve során is alkalmanként látogatta az órákat.

„Még az alapozásnál és az ismétléseknél tartunk, ám már most szembetűnt a középiskolához képest, hogy itt mindenkit érdekel a fizika. Inspiráló az okos diákokból álló közeg” – osztotta meg első tapasztalatait az olimpikon.

„Az idei esztendőt ’tesztévnek’ tekintem, amikor kiderül, hogyan tudom beosztani az időmet a sport mellett” – mesélte Ádám az egyetemi terveiről. „Kajakosként az őszi félévek könnyebbek: nincsenek versenyek, tél elején pedig még csak alapozó edzéseket tartunk úszással, futással és konditermi tréninggel. Tavasszal kezdődnek a versenyek és az edzőtáborok. A jövő zenéje, hogy a következő olimpia előtt – ha jól jön ki a lépés, nincs sérülésem, megnyerem a válogatókat stb. – érdemes lesz-e passziválnom a félévemet” – zárta az interjút a Műegyetem olimpiai ezüstérmes hallgatója.

HA-TZS

Fotó: Geberle B., Kovács Tamás (MTI)